Int a dicső táj: botanikai túra a Ság hegyen

Talán így ér össze az 5 millió év – a vulkanikus eredetű Ság hegy kora – és a szempillantásnál alig hosszabb viráglét: a vulkán és a vasvirág találkozása megmutatja, hogy a mélyben nem sokban különbözik az elszálló perc és az örökkévaló. Bár a vasvirág azért lehet a halhatatlanság jelképe, mert szárítva sokáig pompázik; ezért hívják „papirosvirágnak” is.

A botanikai túra a turistaszállótól indul. Várakozás közben vetünk egy pillantást az Eötvös Loránd-oszlopra, amely az itt végzett nevezetes torziósinga-kísérletre emlékeztet. Az oldalt megbújó (Ság felé forduló), sötét ba zaltfalon elhelyezett kis fehérmárvány táblát is felfedezzük újra: „Int a dicső táj, járd zengő ajakkal.” Berzsenyi ad muníciót a túrához, és ha maradunk Berzsenyi-hangulatban, akkor elmondhatjuk, hogy dr. Mesterházy Attila mérnök, természetvédelmi szakértő igazán „zengő ajakkal” vezeti a kis csapatot. A vulkánpark önkénteseként dolgozik túravezetőként, és láthatólag nemcsak nagyon tudja, hanem szereti is mindazt, amiről beszél. Az országútszerű kaptató akkor épült, amikor fi lmet (sárkányos fantasy) forgattak a Ság hegy kráterében. A tanúhegyek (szigethegyek) sorában a Ság azért különleges, mert gyógyíthatatlan sebeket kapott a bányászat által. Ez a különlegessége is. Bazaltsapkája nincs (hajdan a hegytető platóján szántóföldek voltak meg gyümölcsösök), krátere viszont van (ami nem is kráter). És van saját mikroklímája is. Őshonos növénye viszont már kevés. És vigyázat: a járt utat itt ne hagyjuk el a járatlanért! A dicső táj int, a dicső táj vár – a dicső táj szép.