Játékosan is lehet fejleszteni a gyermekek kreativitását: íme néhány nagyon jó példa

Év közben sem mindig könnyű megoldani a gyermekek felügyeletét, amíg a szülők dolgoznak, nyáron az óvodai, iskolai szünet pedig alaposan feladja a leckét az édesanyának és az édesapának, hogy kire bízza gyermekét, amikor ők nem érnek rá gyermekükkel lenni. Legegyszerűbb, ha a nagymama és a nagypapa vállalja a feladatot. Ha a nagyszülő pedagógus is, akkor abban biztosak lehetünk: kreatív programokból, játékokból bőven jut majd a kicsinek. Ungerné Földes Lívia dolgozó nagymama, általános iskola alsósait neveli a tanévben, a nyári szünetben pedig, amennyi időt csak tud, hétéves unokájával tölt.

– A szülők néha nehezen oldják meg a gyerekek felügyeletét, sokszor ránk, nagyszülőkre marad ez a feladat, ami szép és izgalmas, közben pedig időutazáson is átmegyünk: kicsit visszamegyünk a saját gyermekkorunkba – mondta el Lívia. Kiemelte: nagyon fontos, hogy rengeteg közös élménye legyen a nagymamának, nagypapának és unokának: közös játékokban hagyják a gyereket felfedezni, rácsodálkozni dolgokra, közben engedjék, hogy a kicsik fantáziája működjön, ez a későbbiekben is nagyon fontos lehet az életükben.

– Azt tapasztaltam, amikor a saját gyermekkori élményeimet elmesélem az unokámnak, azt milyen csodálattal hallgatja. Bízom abban, hogy azok az emlékképek, amelyeket nagyszülőként kialakítok benne, majd elraktározódnak, és talán továbbviszi a következő generációnak. Ez szerintem a hagyományok ápolásában, őrzésében, szokások kialakításban rettentően fontos lesz, akár felnőttkorban is – emelte ki a tanítónő. Azt javasolja a nagymamáknak, nagypapáknak, hogy sokat sétáljanak, kiránduljanak, ezen tevékenységek közben lehet kincseket gyűjteni: apró dolgokat, mint érdekes formájú kavicsokat, kagylókat a tengerpartról, fűszálakat, vadvirágokat, letört faágakat, ezekből csodákat lehet készíteni, amelyek gazdag tárházat nyújtanak a gyermekek kreativitásának. A piciknek sokszor nem is kell megmondani, hogy azokból mit alkossanak: hazahozzuk ezeket a kincseket, kiterítjük és azonnal elindul a fantáziájuk.

– Mi nagyon sokszor leülünk kint a mezőn, a réten, ott a kis leszedett fűszálakból, levelekből megmutattam az unokámnak, hogy gyermekkoromban abból készítettünk babát, pólyást és bábokat. Nem kellett őt unszolni, hogy próbálja meg, hanem óhatatlanul ő is elkezdett a fűszálakkal játszani. Nem biztos, hogy konkrét dolog jön ki ebből, de az a folyamat, ami alatt ő ezt megcsinálja, az alkotás öröme mindennél fontosabb: nem a végtermék a lényeg, hanem a folyamat – hangsúlyozta Lívia, aki ötletet is adott a fadarabok, virágok felhasználásához. – Az ágakból lehet szép képkereteket készíteni, vagy növényszövésre használni a lágyszárúakat – ehhez négy kis fát összekötöznek, téglalap vagy négyzet alakra, és spárgával vagy zsineggel feltekerik rá a szálat, ezt felvetőszálnak hívjuk. Utána jöhetnek a növényi szálak, amelyek lehetnek vadvirágok, bármilyen vastag fűszál, és elkezdhetjük befűzni. Amikor megszárad a kompozíció, varázslatos illatot áraszt, ezzel szinte behozzuk a természet illatát a lakásunkba – mondta el. Kavicsokat is lehet festeni – adta az újabb ötletet a tanítónő. – Ehhez lehet használni temperát, filctollat, és amikor befejeztük a művet, átkenjük egy kis lakkal, így tartósabbá tudjuk tenni, és akár verandára, teraszra is ki lehet tenni dísznek, vagy nyomatnak is nagyon jó, hogy ne fújja el a papírunkat a szél.

Lívia másik szenvedélye a természetben talált dolgok felhasználásán kívül az újrahasznosítás.

– A háztartásokban felhalmozódó papírhengereket, befőttesüvegeket, kinőtt zoknikat, elhasznált pólókat, ruhákat befesthetjük, batikolhatjuk, szebbnél szebb motívumokat festhetünk rájuk – ezekhez nagyon sok segítséget lehet találni az interneten, de a könyvtárban is nagyon jó szakirodalmat találunk a batikoláshoz. A befőttesüvegekből kerti lámpásokat szoktunk készíteni: az üveg tetejére egy kis drótot rákötünk, fülecskét készítünk neki, beleteszünk egy kis mécsest, és ha van áttetsző festékünk, színezhetjük, de hagyhatjuk magában is. A zoknikból bábokat szoktunk készíteni, vagy rizslabdát: kétoldalt levágom a zokni szárát, az egyik felét összecsomózom, utána kifordítom, beleöntöm a rizst, babot vagy bármilyen itthon található termést, és a végén befele fordítom a másik szélét a zokninak, hogy ne legyen zsákszerű, majd levarrom.

A pedagógus megosztotta velünk unokájával töltött idejének más programjait is, például azt, hogy a kisfiú által olyan játékokat is megtanult, amelyeket korábban nem ismert.

– Egy unokám van, aki most lesz első osztályos. Nagyon izgő-mozgó gyermekről van szó, nagyon szereti a sportot. Tőle tanultam meg gombfocizni, tollaslabdázni, a pingpongozni, focizni. Csodálatos dolog, hogy ennek részese lehetek, és ezek a mozgásos tevékenységek karbantartják a testet – ezzel viszont nevel a gyermek: egészséges életmódra szoktatja az unoka a nagyszülőt – meséli a mosolygós nagymama. Közös élmények gyűjtéséhez nem kell eszköz. – Az unokám rettenetesen szeret kirándulni, utazni. Egyik nyaralásunk alkalmával sötétedésig tollasoztunk. Amikor már teljesen lement a nap, fogta magát és lefeküdt a fűbe, én pedig mellé feküdtem. Este 10 óra is lehetett már, néztük a csillagokat, beszélgettünk, történeteket meséltünk egymásnak és nagyokat nevettünk – örök emlék marad. Volt olyan alkalom is, amikor homokvárat építettünk és hozzá alagutat ástunk. Amikor összetalálkozik a furatban a nagymama és az unokája keze, az olyan pillanat, amit az ember az élete végéig megőriz.

A pedagógus végül megmutatta nekünk azt a hajót, amelyet unokájának készített, és ajánlja a többi nagyszülőnek is, hogy készítsék el az unokájukkal: füzetborító vagy keményebb csomagolópapír, hurkapálca, rossz lepedő vagy póló, ragasztó és gombok, gyöngyök kellenek hozzá.