Életstílus

2019.03.26. 20:00

Lonci otthon született – hagyták a természetet dolgozni

Miért választotta az otthonszülést? Hogy élte meg a kockázatvállalást, hogyan tudta legyőzni a félelmeit? Milyen élmény volt? – kérdeztük Kovács Dorottyát Kissomlyón, aki az előzményekről is mesélt. Nagycsaládból származik, négyen vannak testvérek, a szülei nyitottságra nevelték. A gyermekek szeretete mindig is benne volt.

Felkészülés

-Olvastam több könyvet is, amelyek nagy hatással voltak rám (Ina May Gaskin: Útmutató a szüléshez, On the Spot: Kilenc hónap alatt a föld körül /film sorozat/), és utánajártam, hogy miként lehetne ezt kivitelezni. Tanfolyamra jártunk Győrbe, Nyugat-Magyarországról odajárnak felkészülni az otthonszülésre. Részletesen elmondták, mire számíthatunk, ha kórházban szülök, mire, ha otthon. Jogszabályokat ismertettek, rendeztük a papírokat. Egyeztettünk a kórházzal, hogy tudjanak rólam, és ha baj van, fogadjanak. Az otthonszüléshez a lakóhelytől 20 percen belül kell lenni egy kórháznak. Celldömölk hozzánk 17 percre van. A védőnő is tudott rólunk. A kórházban a születés után beadják a BCG oltást, hallásvizsgálat van, ezeket nekünk utólag kell intézni.

Dorka a két győri bábát azért választotta, mert nagyon szimpatikusak voltak, egyiküknek hat gyermeke van és kilenc unokája, a másiknak három, és ők is otthon szültek. Szakmailag, emberileg, nőként is nagy támogatás volt a jelenlétük, jól kiegészítették egymást, mindig jókor szólaltak meg, olyan dolgokat mondtak, amivel valóban előre vitték a folyamatot. A bábáknak ugyanaz a végzettségük, mint a kórházban dolgozó szülésznőknek, de még plusz tanfolyamot is végeznek, hiszen az otthonszülésnél nagyobb a felelősségük, orvos nélkül önálló döntéseket hoznak.

 

Nem való mindenkinek

-Mindenkinek nem ajánlott az otthonszülés, mert ha valakiben benne marad a félelem, akkor az nem biztos, hogy jó kimenetelű lesz. Ezért fontos a tanfolyam, hogy a félelmeket feldolgozzuk. A félelem fél elem, akkor van, ha az ember nem látja az egészet. Meg kell ismerni a saját testünket, lelkünket, szellemünket – mondja Dorka a tíznapos Loncival a kezében. – Én addig féltem, amíg meg nem hoztam a döntést az otthonszülésről. Létezik egy kollektív tudat, amiben elég negatív képek vannak a szülésről: vér, nehézségek, komplikációk – ezekkel meg kellett küzdenem. Amikorra eljutottam oda, hogy az otthonszülést választom, már egész volt bennem erről a kép, ezért tudtam végigcsinálni félelem nélkül.

Természet

Amikor arról kezdünk beszélgetni, hogy mekkora bátorság kellett ezt bevállalni, érezték-e a nagy kockázatot, az apuka, Csiszár Máté fűzi bele a gondolatait, aki szerint a túlzott figyelem miatt gondoljuk ezt nagy kockázatnak, de csak annyiban az, amennyiben például a biciklizés is, hiszen bármikor eleshetünk. A szülés természetes dolog, nem csak kórházi körülmények között folyhat. Úgy gondoljuk, hogy a természetes eseménynek természetes környezetben kell lezajlani, ehhez mi az otthonunkat választottuk.

Talán ez volt a legnehezebb apai szemmel: hagyni, hogy a természet végezze a dolgát.

A férfi

-A férfi ezt úgy éli át, hogy a támogatáson kívül nem tud mást tenni. Ha simogatni kell, simogat, ha vizet kell vinni, vizet visz, ha masszírozni kell, masszíroz. Nehéz azt látni, hogy az ember felesége szenved – mesélte Máté. – Voltak pillanatok, amikor nagyon rám nehezedett az egész, bár tudom, hogy a női test erre van kitalálva. Tudom, hogy a szülésnek vannak szakaszai, lesz egy eredmény, mégis nehéz. Nagy katarzis volt a végén a történés miatt. Tudom, hogy a szülés után lesz olyan időszak, amikor a feleségemnek segíteni kell, máshogy kell sakkoznom a munkákkal, hogy ne menjek el messzire.

Hit

Az édesanya a szülésélmény kapcsán a hitet tartja legfontosabbnak: hinni önmagamban, a testemben és Istenben.

-Már a fájások kezdetén éreztem, hogy burokba kerültem. Eltelt egy kis idő, mire szólni tudtam, jelet tudtam adni kifelé Máténak és a bábáknak – meséli Dorka. – Isteni jelenlétet, áldást, oltalmat éreztem. A bábák még telefonon mondták, hogy meg kell tanulni együtt lenni a fájdalommal. Mire megérkeztek, a fájdalom már részem volt. Mintha tengerben lettem volna. Jött egy-egy hullám, ami feldobott, és meg kellett lovagolni. Hagytam, hogy a fájdalom irányítsa a testemet. Erre is fel voltam készítve: tudtam, hogy nem kell ellene menni, nekifeszülni, mert akkor gátol, hogy előrejussak a szülésben. Ez egy ősbizalom. Ez minden nőben ott van, csak a modern technikai biztonság mellett elhalványul ez a tudás.

Születés

A bábák egy felfújható medencét hoztak, amit feltöltöttek testhőmérsékletű vízzel. Belefeküdt, elcsendesedett, addigra már nagyon kimerült, ellazultak az izmai, néha feldobta egy fájdalom-hullám, néha aludt, néha nyöszörgött, Máté azt mondja, a „minden nőben élő ősanya” hangjait hallotta belőle.

-Azt hittem hangosabb lesz. Durva sikolyokat képzeltem előzetesen, Dorka egyébként azon is könnyezik, ha elszáll egy szép lepke. De nem volt jajveszékelés. Én örültem azoknak a hangoknak.

Dorka akkor sírta el magát – hogy „végre” -, mikor a bábák mondták, hogy lassan itt van a baba. De a baba mégsem akart még jönni, hajnali megszületéséig még sok történés volt. Máté mindenhová szeretetteljesen követett engem, hiába mondtam, hogy hagyjon békén, célokat tűzött ki: még menjünk el a mandulafához, még eddig, még addig.

-Odavezetett a virágzó mandulafához, olyan volt, mintha egy kapun beléptem volna egy másik világba, egy festménybe. A fehér virágok világítottak a szürkületben, és megcsapott az illatuk – meséli Dorka. Máté hozzáteszi: látod, elvittelek a csodakapuhoz.

Utána még lépcsőzni küldték, szülőszékre ültették, sokféle pozíciót kipróbáltak, amelyek a baba előrehaladását segítették. Egyszer csak Lonci megszületett, Máté zokogott. Azt mondja nagyon megvolt hatódva, annyira tökéletes volt. A baba röviden hallatta a hangját, mintha köszönt volna, aztán csak nézte őket.

-Ez a pici sírás nekem „nyugta” volt, hogy sziasztok, megjöttem, minden rendben van velem – meséli az apuka, aki a saját megküzdését igyekszik szavakba önteni. – A nyomás, ami az addigi tehetetlenség miatt volt rajtam, lement rólam, megkönnyebbültem. Nem csak örömet, hálát éreztem.

Eufória

Dorka úgy emlékszik, eufórikus állapotba került, amikor meglátta a babát, megfoghatta, magára tette. Fél órát lehettek így, megvárták, amíg a köldökzsinórból az életerő kiürül, minden immunerősítő és oxigén átmegy Lonciba, akkor vágta el az apuka. Azt mondja: „megvizsgáltam, nagyon erős, ugyanakkor rugalmas, strapabíró kapcsolat” volt. Aztán megszületett a méhlepény, amit elásott a kertben, és régi fajta körtefát ültetett rá, ami háromszor virágzik és kétszer terem egy évben.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!