Teljesült a gyerekkori álom: menedékfarm az állatoknak

Néhány kilométerre munkagépek dübörögnek, épül a 8-as út, a faluközpont is lármás, zajlik az élet. Fönt az erdő, a Bedi-domb (látszólag) nesztelen, Csabay Kata portáján legföljebb Betyár mutat nagy bátorságot Boborjánnal szemben harci kedvében. A kecskebakok tizenkét társukkal – kecskékkel, pónikkal, lóval, macskákkal és egy aranyhallal – a Kispatás menedék lakói.

A napokban került ki a névtábla a pónik karámjának ajtajára – ez is egy lépés, kicsi, de látványos, ilyenekből sok volt az elmúlt két évben azon a kevés híján egyhektáros területen, amit Csabay Kata a magáénak mondhat. – Egy családdal jöttem ki körülnézni a dombra évekkel ezelőtt az orfalui falunap környékén. Az Őrségbe akartak költözni, végül egyetlen házikót néztünk meg, ez volt az. Érdekes, csak nekem nyílt ki a bejárati ajtó, aztán úgy alakult, hogy egy hónapon belül ideköltöztem – mutat az otthonára Kata. Simogatja a szemével a mesebeli házat, a kezével meg Boxit, az először felénk szökdelő kecskét.

– Egyszer kijelentettem, hogy nekem soha az életben nem lesz kecském. Hihetetlenül intenzív állatok, szeleburdiak, igaz, van bennük összetartás, de folyton megszöknek és kezelhetetlenek, ha nem tartják jól őket. Nem akartam ekkora köteléket, most mégis hatalmas boldogság, hogy itt vannak. Gyerekként mindig olyan farmról álmodoztam, ahol több állatnak tudok segíteni, és ez most megvalósulni látszik. 2017 nyarán érkezett Boxi: tőgygyulladása volt, ami nem akart gyógyulni, ezért le akarták vágni, de miután évek óta körmöltem, foglalkoztam vele egy egész állomány tagjaként, és a szerető gazdája nekem ajándékozta, esélyt kapott arra, hogy tovább éljen.

Az állatorvos azt mondta, menthető, csak soha többé nem lehet gidája. Boxi folyton sírt egyedül, a faluban szereztem mellé novemberben egy vénlány kecskét, Babuskát. Nem sokkal később az állatorvosomtól kaptam a hírt, hogy a Zala megyei Állatvédelmi Járőrszolgálat mentett két bakkecskét. Az egyik kicsit agresszív volt, de bevállaltam mindkettőt: először a kisebbet, Boborjánt tavaly januárban, nyáron pedig a harcias bakot, Betyárt. Csontsovány volt, beesett a háta a sok veréstől, amikor idekerült, azóta kinyílt.

Megszokta, hogy az érintés nem fáj, hogy a zsebemben néha van egy kis nasi, szóval lekenyereztem. Betyár nagyon kedves, reggelente úgy indítunk, hogy kiengedem. Elkísér, amikor megyek itatni a pónikat, makkot eszik a tölgyek alatt. A környéken gyakran sétálok velük, egyórás túrákat teszünk, abban van segítségem, mert két kecskét nem engedek szabadon, őket vezetni kell.

Az önkéntes segítők tehát mennek Katával és a kecskékkel sétálni, de összefogtak akkor is, amikor tavaly ősszel karámot és beállítót kellett építeni a póniknak. Nagyon sok barát, helyiek, környékbeliek is megmozdultak az ügyért. Az oszlopoknak való fát néhány környékbeli szakemberrel a területről termelték ki, a szarufákkal és gerendákkal együtt. Jól jött a fizikai munka a tereprendezéshez, a szállításhoz is. A tetőfedésre egy ácsmunkában jártas barát jelentkezett, kaptak szénaadományt, Szlovéniából körbálákat, mondván, hogy alomnak jó lesz, végül etetésre is tökéletesen alkalmas volt a minősége, és érkezett pénzbeli hozzájárulás is, szénára és faanyagra. A menedéknek – nem állatmenhely, mert Kata mint magánember segít az állatokon – azóta ajánlottak már fel friss és bontott faanyagot, téglát, cserepet, kerítéselemeket, több mázsa kerekrépát, a póniknak csomagküldő hozott kötőféket, vezetőszárat, pucolóeszközöket és jutalomfalatot.

Ajándék, a 15 éves, megtört szürke kis póni borzasztó sovány volt, feltekeredett patával, amikor a zalai állatvédők elhozták a fekete, tüzes, harapós fiatal Árnyékkal együtt. Az állatorvosnál erősödtek meg, utána körmölték őket. Baba, a szürke póni 2015 januárjában érkezett Katához. Kocsis ló volt, itt lovagolták be, barátságos módszerrel, nyereg nélkül. Rajtuk kívül Zafír, a ló nézeget a karámból, ő télre takarót kapott, tíz éve társak a gazdájával. A Kispatásban most létszámstop van, mondja Kata, aztán meggondolja magát: végszükség esetén kecskét még tud fogadni.

Szilárdan hiszi, hogy a kötődés kialakítása, a játékosság, a szeretet a kulcs az állattartásban, az agresszió számára elfogadhatatlan, igyekszik környezettudatosan élni, négy éve a vegán életmód mellett tette le a voksát. Szeretne bővülni a kecskeistállóval, mert most ideiglenes helyük van az állatoknak. Lesz kecske-agility pálya, arra képezi most a patásokat: a tréningeken feladatokat oldanak meg. Tervez ismeretterjesztő bungit is, egy faépítményt, ami helyet ad majd fenntarthatósággal kapcsolatos programoknak, a barátságos mentalitásra, az elfogadásra helyezve a hangsúlyt, és arra, hogy az állatok is érző lények. A kirándulások, nagyobb túrák a kecskékkel már az idén nyáron kezdődnek, közben lehet tanulmányozni a helyi gyógynövényeket, és figyelni, hogy mi mindent megesznek a kecskék.