Elhunyt Guy Ligier egykori Forma-1-es csapatfőnök

Ligier 1930-ban született Vichyben, és 35 évesen mutatkozott be a Forma-1-ben, amikor az 1966-os Monacoi Nagydíjon rajthoz állt egy Cooper Maseratival.

Ezt megelőzően egy hentesboltban dolgozott a szülővárosában, de az első sportsikereit az evezés világában szerezte, amikor bajnok lett Franciaországban 1947-ben. Ligier a franciák "B" rögbi csapatában is játszott a 40-es évek végén, addig amíg számtalan sérülése után azt abba nem hagyta.

Nagy változás lett az életében, amikor építőipari vállalkozó lett és megcsinálta a szerencséjét azzal, hogy jelentős szerepe volt a francia autópálya rendszerek kifejlesztésében. Figyelme azonban fokozatosan az autósport irányába terelődött, először két keréken próbálkozott, és különböző francia bajnoki címeket nyert 1959-60 között középkategóriákban.

Ezután Ligiert azonban már az autók motiválták, és egy Elva-DKW-val kezdte meg az együléses versenygépekkel az ismerkedést, a Formula-1 Juniorban, azonban számtalan technikai probléma miatt ennek a próbálkozásnak hamar vége lett.

Egy röpke ismerkedés után a sportautózással (elindult egy Porsche 904-essel az 1964-es Le Mans-i 24 órás viadalon), - végérvényesen kikötött a Forma-1-nél.

12 versenyen indult 1966 és 1967 között, és amikor barátja Jo Schlesser 1968-ban halálos balesetet szenvedett, az akkora hatással volt rá, hogy idő előtt nyugdíjazta magát. A legjobb eredménye egy hatodik helyezés volt az 1967-es Német Nagydíjon, ahol valójában nyolcadik lett, de előtte két olyan versenyző végzett, akiknek Formula 2-es autói voltak, így ők nem szerezhettek pontokat.

Ezután szállt be a Forma-1-be konstruktőrként is, és Schlesser barátja emlékére az első még egyelőre sportautóját JS1-nek keresztelte el. 1974-ben vásárolta meg a Matra Sportsot, és ezzel jött el számára az a lehetőség, hogy beszálljon a Forma-1-be is, két évvel később. Jacques Laffite-t szerződtette, és már az 1976-os Olasz Nagydíjon pole pozícióból indultak, alig egy évvel később Svédországban már a győzelmet is megkaparintották.

1996-ig maradt a Ligier név a Forma-1-ben, és számtalan motorral versenyeztek, többek között volt a kocsijaikban Matra, Ford, Renault, Megatron, Judd, Lamborghini és Mugen-Honda erőforrás is. A csapat összesen 9 polet, és 9 győzelmet szerzett, valamint 11 leggyorsabb kör fűződik a nevükhöz. 1980-ban a konstruktőrök bajnokságában második helyezést ért el a csapat. A '80-as években a csapat vagyona ugyan megcsappant, de még 1996-ban Olivier Panis révén utoljára győzelmet ünnepelhettek Monacoban.

Az alapító Ligier 1992-ben elhagyta már a Forma-1-et, és eladta a csapatát Cyril de Rouvrenek, aki azt végül négy évvel később Alain Prostnak adta el. A négyszeres világbajnok át is nevezte a csapatot Prost Grand Prix-re.

Az eladásból származó bevételt Ligier a természetes trágya iparba forgatta, és ez annyira jól sikerült, hogy az újabb összegyűjtött vagyonnal megalapíthatta a Ligier Microcarst.

Eric Bouiller, a McLaren versenyigazgatója tisztelettel afózik Ligier emlékének: "Nagyon szomorú lettem, amikor meghallottam, hogy Guy Ligier elhunyt. Gyerekként Le Mansban nőttem fel, és lenyűgöztek, motiváltak az ő szép világoskék-fehér ikonikus Ligier Forma-1-es autói. Olyan francia hősök versenyezhettek velük nagy magabiztossággal, mint Jacques Laffite, Patrick Depailler vagy Didier Pironi. A Ligier csapat nagyon francia volt, francia versenyzőket alkalmaztak, de világviszonylatban is sikeresek lettek, nem csak Európában tudtak nyerni (Svédország, Spanyolország, Belgium, Németország, Ausztria, Monaco), hanem az amerikai kontinensen is (Argentína, Brazília, Kanada). Guy maga egy eltökélt és kompromisszumokra képtelen karakter volt, aki maga is szívvel-lélekkel egy versenyző alkat volt. A McLaren részéről valamennyiünk nevében szeretném kifejezni őszinte részvétünket a családja és a barátai felé. Qu'il repose en paix."