Újra bizakodhatunk

Zenica (tg) - Meglepetésre győzelemmel folytatta a labdarúgó Európa-bajnoki selejtező sorozatot a magyar válogatott: 3:1-re nyertünk Bosznia-Hercegovina vendégeként. Fő-leg most fájó a norvégok elleni kudarc.

Bosznia-Hercegova-Magyarország 1:3 (0:1). - Zenica, 20 ezer néző, labdarúgó Eb-selejtező, vezette: Kosztasz Kapitanisz (ciprusi).

Bosznia: Hasagic - Spahic, Barbarez, Papac, Music (Muslimovic, 45.) - Kerkez, Bajramovic - Bartolovic (Trivunovic, 64.), Misimovic, Hrgovic (Beslija, 74.) - Bolic. Szövetségi kapitány: Blaz Sliskovic.

Magyarország: Király - Fehér (Kiss Z., 83.), Éger, Vanczák, Lőw (Juhász, 64.) - Molnár B. - Gera, Tóth B., Dárdai, Huszti - Torghelle (Kabát, 92.). Szövetségi kapitány: Bozsik Péter.

Gólszerzők: Misimovic (11-esből) a 63., illetve Huszti (11-esből) a 35., Gera a 47., Dárdai az 50. percben.

Hihetetlen. Ki gondolta volna, hogy a szombati norvég pofon után szerdán este talpra áll a magyar csapat? Ki hitte volna, hogy drukkerek kísérik Boszniába a rajton leszerepelt együttest - pedig jó háromszáz magyar eresztette ki a hangját Zenicán (a tévéközvetítésnek köszönhetően még egy sárvári zászlót is láthattunk). És végül, ki reménykedett abban, hogy egyszer nekünk is kedvez a szerencse?

Szerda este minden bejött. A bosnyákok nagy mellénnyel léptek pályára, a sípot pedig egy Kosztasz Kapitanisz nevű ciprusi bíró fújta, aki vélhetően magyar állampolgárságra pályázik: kaptunk egy ajándék tizenegyest, majd szívbaj nélkül szövegért kiállított egy hazai játékost - az első félidőben eldőlt tehát a meccs. Tegyük azért hozzá, a szívvel-lélekkel küzdő magyar focisták is kellettek a sikerhez. Jobbak voltunk, lőttünk három gólt, eltaláltuk kétszer a kapufát, és kihagytunk több komoly ziccert. Hogy ez a teljesítmény a fanatikus görög vagy török drukkerekkel megtöltött arénákban mire lesz elég, nehéz megjósolni. Mindenesetre ismét elkezdhetünk reménykedni - ez is valami. A szerény képességű bosnyák csapat elleni győzelem értékét túlbecsülni nem szabad, bár ne feledjük, az elmúlt hetekben liechtensteini, makedón és norvég iparosok tanítgatták nekünk a futball alapjait, így a siker mindenképpen édes.

Bosznia-Hercegova-Magyarország 1:3 (0:1). - Zenica, 20 ezer néző, labdarúgó Eb-selejtező, vezette: Kosztasz Kapitanisz (ciprusi).

Bosznia: Hasagic - Spahic, Barbarez, Papac, Music (Muslimovic, 45.) - Kerkez, Bajramovic - Bartolovic (Trivunovic, 64.), Misimovic, Hrgovic (Beslija, 74.) - Bolic. Szövetségi kapitány: Blaz Sliskovic.

Magyarország: Király - Fehér (Kiss Z., 83.), Éger, Vanczák, Lőw (Juhász, 64.) - Molnár B. - Gera, Tóth B., Dárdai, Huszti - Torghelle (Kabát, 92.). Szövetségi kapitány: Bozsik Péter.

Gólszerzők: Misimovic (11-esből) a 63., illetve Huszti (11-esből) a 35., Gera a 47., Dárdai az 50. percben.

Hihetetlen. Ki gondolta volna, hogy a szombati norvég pofon után szerdán este talpra áll a magyar csapat? Ki hitte volna, hogy drukkerek kísérik Boszniába a rajton leszerepelt együttest - pedig jó háromszáz magyar eresztette ki a hangját Zenicán (a tévéközvetítésnek köszönhetően még egy sárvári zászlót is láthattunk). És végül, ki reménykedett abban, hogy egyszer nekünk is kedvez a szerencse?

Szerda este minden bejött. A bosnyákok nagy mellénnyel léptek pályára, a sípot pedig egy Kosztasz Kapitanisz nevű ciprusi bíró fújta, aki vélhetően magyar állampolgárságra pályázik: kaptunk egy ajándék tizenegyest, majd szívbaj nélkül szövegért kiállított egy hazai játékost - az első félidőben eldőlt tehát a meccs. Tegyük azért hozzá, a szívvel-lélekkel küzdő magyar focisták is kellettek a sikerhez. Jobbak voltunk, lőttünk három gólt, eltaláltuk kétszer a kapufát, és kihagytunk több komoly ziccert. Hogy ez a teljesítmény a fanatikus görög vagy török drukkerekkel megtöltött arénákban mire lesz elég, nehéz megjósolni. Mindenesetre ismét elkezdhetünk reménykedni - ez is valami. A szerény képességű bosnyák csapat elleni győzelem értékét túlbecsülni nem szabad, bár ne feledjük, az elmúlt hetekben liechtensteini, makedón és norvég iparosok tanítgatták nekünk a futball alapjait, így a siker mindenképpen édes.

Bosznia-Hercegova-Magyarország 1:3 (0:1). - Zenica, 20 ezer néző, labdarúgó Eb-selejtező, vezette: Kosztasz Kapitanisz (ciprusi).

Bosznia: Hasagic - Spahic, Barbarez, Papac, Music (Muslimovic, 45.) - Kerkez, Bajramovic - Bartolovic (Trivunovic, 64.), Misimovic, Hrgovic (Beslija, 74.) - Bolic. Szövetségi kapitány: Blaz Sliskovic.

Magyarország: Király - Fehér (Kiss Z., 83.), Éger, Vanczák, Lőw (Juhász, 64.) - Molnár B. - Gera, Tóth B., Dárdai, Huszti - Torghelle (Kabát, 92.). Szövetségi kapitány: Bozsik Péter.

Gólszerzők: Misimovic (11-esből) a 63., illetve Huszti (11-esből) a 35., Gera a 47., Dárdai az 50. percben.

Hihetetlen. Ki gondolta volna, hogy a szombati norvég pofon után szerdán este talpra áll a magyar csapat? Ki hitte volna, hogy drukkerek kísérik Boszniába a rajton leszerepelt együttest - pedig jó háromszáz magyar eresztette ki a hangját Zenicán (a tévéközvetítésnek köszönhetően még egy sárvári zászlót is láthattunk). És végül, ki reménykedett abban, hogy egyszer nekünk is kedvez a szerencse?

Szerda este minden bejött. A bosnyákok nagy mellénnyel léptek pályára, a sípot pedig egy Kosztasz Kapitanisz nevű ciprusi bíró fújta, aki vélhetően magyar állampolgárságra pályázik: kaptunk egy ajándék tizenegyest, majd szívbaj nélkül szövegért kiállított egy hazai játékost - az első félidőben eldőlt tehát a meccs. Tegyük azért hozzá, a szívvel-lélekkel küzdő magyar focisták is kellettek a sikerhez. Jobbak voltunk, lőttünk három gólt, eltaláltuk kétszer a kapufát, és kihagytunk több komoly ziccert. Hogy ez a teljesítmény a fanatikus görög vagy török drukkerekkel megtöltött arénákban mire lesz elég, nehéz megjósolni. Mindenesetre ismét elkezdhetünk reménykedni - ez is valami. A szerény képességű bosnyák csapat elleni győzelem értékét túlbecsülni nem szabad, bár ne feledjük, az elmúlt hetekben liechtensteini, makedón és norvég iparosok tanítgatták nekünk a futball alapjait, így a siker mindenképpen édes.

Bosznia-Hercegova-Magyarország 1:3 (0:1). - Zenica, 20 ezer néző, labdarúgó Eb-selejtező, vezette: Kosztasz Kapitanisz (ciprusi).

Bosznia: Hasagic - Spahic, Barbarez, Papac, Music (Muslimovic, 45.) - Kerkez, Bajramovic - Bartolovic (Trivunovic, 64.), Misimovic, Hrgovic (Beslija, 74.) - Bolic. Szövetségi kapitány: Blaz Sliskovic.

Magyarország: Király - Fehér (Kiss Z., 83.), Éger, Vanczák, Lőw (Juhász, 64.) - Molnár B. - Gera, Tóth B., Dárdai, Huszti - Torghelle (Kabát, 92.). Szövetségi kapitány: Bozsik Péter.

Gólszerzők: Misimovic (11-esből) a 63., illetve Huszti (11-esből) a 35., Gera a 47., Dárdai az 50. percben.

Hihetetlen. Ki gondolta volna, hogy a szombati norvég pofon után szerdán este talpra áll a magyar csapat? Ki hitte volna, hogy drukkerek kísérik Boszniába a rajton leszerepelt együttest - pedig jó háromszáz magyar eresztette ki a hangját Zenicán (a tévéközvetítésnek köszönhetően még egy sárvári zászlót is láthattunk). És végül, ki reménykedett abban, hogy egyszer nekünk is kedvez a szerencse?

Szerda este minden bejött. A bosnyákok nagy mellénnyel léptek pályára, a sípot pedig egy Kosztasz Kapitanisz nevű ciprusi bíró fújta, aki vélhetően magyar állampolgárságra pályázik: kaptunk egy ajándék tizenegyest, majd szívbaj nélkül szövegért kiállított egy hazai játékost - az első félidőben eldőlt tehát a meccs. Tegyük azért hozzá, a szívvel-lélekkel küzdő magyar focisták is kellettek a sikerhez. Jobbak voltunk, lőttünk három gólt, eltaláltuk kétszer a kapufát, és kihagytunk több komoly ziccert. Hogy ez a teljesítmény a fanatikus görög vagy török drukkerekkel megtöltött arénákban mire lesz elég, nehéz megjósolni. Mindenesetre ismét elkezdhetünk reménykedni - ez is valami. A szerény képességű bosnyák csapat elleni győzelem értékét túlbecsülni nem szabad, bár ne feledjük, az elmúlt hetekben liechtensteini, makedón és norvég iparosok tanítgatták nekünk a futball alapjait, így a siker mindenképpen édes.

Bosznia-Hercegova-Magyarország 1:3 (0:1). - Zenica, 20 ezer néző, labdarúgó Eb-selejtező, vezette: Kosztasz Kapitanisz (ciprusi).

Bosznia: Hasagic - Spahic, Barbarez, Papac, Music (Muslimovic, 45.) - Kerkez, Bajramovic - Bartolovic (Trivunovic, 64.), Misimovic, Hrgovic (Beslija, 74.) - Bolic. Szövetségi kapitány: Blaz Sliskovic.

Magyarország: Király - Fehér (Kiss Z., 83.), Éger, Vanczák, Lőw (Juhász, 64.) - Molnár B. - Gera, Tóth B., Dárdai, Huszti - Torghelle (Kabát, 92.). Szövetségi kapitány: Bozsik Péter.

Gólszerzők: Misimovic (11-esből) a 63., illetve Huszti (11-esből) a 35., Gera a 47., Dárdai az 50. percben.

Hihetetlen. Ki gondolta volna, hogy a szombati norvég pofon után szerdán este talpra áll a magyar csapat? Ki hitte volna, hogy drukkerek kísérik Boszniába a rajton leszerepelt együttest - pedig jó háromszáz magyar eresztette ki a hangját Zenicán (a tévéközvetítésnek köszönhetően még egy sárvári zászlót is láthattunk). És végül, ki reménykedett abban, hogy egyszer nekünk is kedvez a szerencse?

Szerda este minden bejött. A bosnyákok nagy mellénnyel léptek pályára, a sípot pedig egy Kosztasz Kapitanisz nevű ciprusi bíró fújta, aki vélhetően magyar állampolgárságra pályázik: kaptunk egy ajándék tizenegyest, majd szívbaj nélkül szövegért kiállított egy hazai játékost - az első félidőben eldőlt tehát a meccs. Tegyük azért hozzá, a szívvel-lélekkel küzdő magyar focisták is kellettek a sikerhez. Jobbak voltunk, lőttünk három gólt, eltaláltuk kétszer a kapufát, és kihagytunk több komoly ziccert. Hogy ez a teljesítmény a fanatikus görög vagy török drukkerekkel megtöltött arénákban mire lesz elég, nehéz megjósolni. Mindenesetre ismét elkezdhetünk reménykedni - ez is valami. A szerény képességű bosnyák csapat elleni győzelem értékét túlbecsülni nem szabad, bár ne feledjük, az elmúlt hetekben liechtensteini, makedón és norvég iparosok tanítgatták nekünk a futball alapjait, így a siker mindenképpen édes.

Bosznia: Hasagic - Spahic, Barbarez, Papac, Music (Muslimovic, 45.) - Kerkez, Bajramovic - Bartolovic (Trivunovic, 64.), Misimovic, Hrgovic (Beslija, 74.) - Bolic. Szövetségi kapitány: Blaz Sliskovic.

Magyarország: Király - Fehér (Kiss Z., 83.), Éger, Vanczák, Lőw (Juhász, 64.) - Molnár B. - Gera, Tóth B., Dárdai, Huszti - Torghelle (Kabát, 92.). Szövetségi kapitány: Bozsik Péter.

Gólszerzők: Misimovic (11-esből) a 63., illetve Huszti (11-esből) a 35., Gera a 47., Dárdai az 50. percben.

Hihetetlen. Ki gondolta volna, hogy a szombati norvég pofon után szerdán este talpra áll a magyar csapat? Ki hitte volna, hogy drukkerek kísérik Boszniába a rajton leszerepelt együttest - pedig jó háromszáz magyar eresztette ki a hangját Zenicán (a tévéközvetítésnek köszönhetően még egy sárvári zászlót is láthattunk). És végül, ki reménykedett abban, hogy egyszer nekünk is kedvez a szerencse?

Szerda este minden bejött. A bosnyákok nagy mellénnyel léptek pályára, a sípot pedig egy Kosztasz Kapitanisz nevű ciprusi bíró fújta, aki vélhetően magyar állampolgárságra pályázik: kaptunk egy ajándék tizenegyest, majd szívbaj nélkül szövegért kiállított egy hazai játékost - az első félidőben eldőlt tehát a meccs. Tegyük azért hozzá, a szívvel-lélekkel küzdő magyar focisták is kellettek a sikerhez. Jobbak voltunk, lőttünk három gólt, eltaláltuk kétszer a kapufát, és kihagytunk több komoly ziccert. Hogy ez a teljesítmény a fanatikus görög vagy török drukkerekkel megtöltött arénákban mire lesz elég, nehéz megjósolni. Mindenesetre ismét elkezdhetünk reménykedni - ez is valami. A szerény képességű bosnyák csapat elleni győzelem értékét túlbecsülni nem szabad, bár ne feledjük, az elmúlt hetekben liechtensteini, makedón és norvég iparosok tanítgatták nekünk a futball alapjait, így a siker mindenképpen édes.

Bosznia: Hasagic - Spahic, Barbarez, Papac, Music (Muslimovic, 45.) - Kerkez, Bajramovic - Bartolovic (Trivunovic, 64.), Misimovic, Hrgovic (Beslija, 74.) - Bolic. Szövetségi kapitány: Blaz Sliskovic.

Magyarország: Király - Fehér (Kiss Z., 83.), Éger, Vanczák, Lőw (Juhász, 64.) - Molnár B. - Gera, Tóth B., Dárdai, Huszti - Torghelle (Kabát, 92.). Szövetségi kapitány: Bozsik Péter.

Gólszerzők: Misimovic (11-esből) a 63., illetve Huszti (11-esből) a 35., Gera a 47., Dárdai az 50. percben.

Hihetetlen. Ki gondolta volna, hogy a szombati norvég pofon után szerdán este talpra áll a magyar csapat? Ki hitte volna, hogy drukkerek kísérik Boszniába a rajton leszerepelt együttest - pedig jó háromszáz magyar eresztette ki a hangját Zenicán (a tévéközvetítésnek köszönhetően még egy sárvári zászlót is láthattunk). És végül, ki reménykedett abban, hogy egyszer nekünk is kedvez a szerencse?

Szerda este minden bejött. A bosnyákok nagy mellénnyel léptek pályára, a sípot pedig egy Kosztasz Kapitanisz nevű ciprusi bíró fújta, aki vélhetően magyar állampolgárságra pályázik: kaptunk egy ajándék tizenegyest, majd szívbaj nélkül szövegért kiállított egy hazai játékost - az első félidőben eldőlt tehát a meccs. Tegyük azért hozzá, a szívvel-lélekkel küzdő magyar focisták is kellettek a sikerhez. Jobbak voltunk, lőttünk három gólt, eltaláltuk kétszer a kapufát, és kihagytunk több komoly ziccert. Hogy ez a teljesítmény a fanatikus görög vagy török drukkerekkel megtöltött arénákban mire lesz elég, nehéz megjósolni. Mindenesetre ismét elkezdhetünk reménykedni - ez is valami. A szerény képességű bosnyák csapat elleni győzelem értékét túlbecsülni nem szabad, bár ne feledjük, az elmúlt hetekben liechtensteini, makedón és norvég iparosok tanítgatták nekünk a futball alapjait, így a siker mindenképpen édes.

Magyarország: Király - Fehér (Kiss Z., 83.), Éger, Vanczák, Lőw (Juhász, 64.) - Molnár B. - Gera, Tóth B., Dárdai, Huszti - Torghelle (Kabát, 92.). Szövetségi kapitány: Bozsik Péter.

Gólszerzők: Misimovic (11-esből) a 63., illetve Huszti (11-esből) a 35., Gera a 47., Dárdai az 50. percben.

Hihetetlen. Ki gondolta volna, hogy a szombati norvég pofon után szerdán este talpra áll a magyar csapat? Ki hitte volna, hogy drukkerek kísérik Boszniába a rajton leszerepelt együttest - pedig jó háromszáz magyar eresztette ki a hangját Zenicán (a tévéközvetítésnek köszönhetően még egy sárvári zászlót is láthattunk). És végül, ki reménykedett abban, hogy egyszer nekünk is kedvez a szerencse?

Szerda este minden bejött. A bosnyákok nagy mellénnyel léptek pályára, a sípot pedig egy Kosztasz Kapitanisz nevű ciprusi bíró fújta, aki vélhetően magyar állampolgárságra pályázik: kaptunk egy ajándék tizenegyest, majd szívbaj nélkül szövegért kiállított egy hazai játékost - az első félidőben eldőlt tehát a meccs. Tegyük azért hozzá, a szívvel-lélekkel küzdő magyar focisták is kellettek a sikerhez. Jobbak voltunk, lőttünk három gólt, eltaláltuk kétszer a kapufát, és kihagytunk több komoly ziccert. Hogy ez a teljesítmény a fanatikus görög vagy török drukkerekkel megtöltött arénákban mire lesz elég, nehéz megjósolni. Mindenesetre ismét elkezdhetünk reménykedni - ez is valami. A szerény képességű bosnyák csapat elleni győzelem értékét túlbecsülni nem szabad, bár ne feledjük, az elmúlt hetekben liechtensteini, makedón és norvég iparosok tanítgatták nekünk a futball alapjait, így a siker mindenképpen édes.

Magyarország: Király - Fehér (Kiss Z., 83.), Éger, Vanczák, Lőw (Juhász, 64.) - Molnár B. - Gera, Tóth B., Dárdai, Huszti - Torghelle (Kabát, 92.). Szövetségi kapitány: Bozsik Péter.

Gólszerzők: Misimovic (11-esből) a 63., illetve Huszti (11-esből) a 35., Gera a 47., Dárdai az 50. percben.

Hihetetlen. Ki gondolta volna, hogy a szombati norvég pofon után szerdán este talpra áll a magyar csapat? Ki hitte volna, hogy drukkerek kísérik Boszniába a rajton leszerepelt együttest - pedig jó háromszáz magyar eresztette ki a hangját Zenicán (a tévéközvetítésnek köszönhetően még egy sárvári zászlót is láthattunk). És végül, ki reménykedett abban, hogy egyszer nekünk is kedvez a szerencse?

Szerda este minden bejött. A bosnyákok nagy mellénnyel léptek pályára, a sípot pedig egy Kosztasz Kapitanisz nevű ciprusi bíró fújta, aki vélhetően magyar állampolgárságra pályázik: kaptunk egy ajándék tizenegyest, majd szívbaj nélkül szövegért kiállított egy hazai játékost - az első félidőben eldőlt tehát a meccs. Tegyük azért hozzá, a szívvel-lélekkel küzdő magyar focisták is kellettek a sikerhez. Jobbak voltunk, lőttünk három gólt, eltaláltuk kétszer a kapufát, és kihagytunk több komoly ziccert. Hogy ez a teljesítmény a fanatikus görög vagy török drukkerekkel megtöltött arénákban mire lesz elég, nehéz megjósolni. Mindenesetre ismét elkezdhetünk reménykedni - ez is valami. A szerény képességű bosnyák csapat elleni győzelem értékét túlbecsülni nem szabad, bár ne feledjük, az elmúlt hetekben liechtensteini, makedón és norvég iparosok tanítgatták nekünk a futball alapjait, így a siker mindenképpen édes.

Gólszerzők: Misimovic (11-esből) a 63., illetve Huszti (11-esből) a 35., Gera a 47., Dárdai az 50. percben.

Hihetetlen. Ki gondolta volna, hogy a szombati norvég pofon után szerdán este talpra áll a magyar csapat? Ki hitte volna, hogy drukkerek kísérik Boszniába a rajton leszerepelt együttest - pedig jó háromszáz magyar eresztette ki a hangját Zenicán (a tévéközvetítésnek köszönhetően még egy sárvári zászlót is láthattunk). És végül, ki reménykedett abban, hogy egyszer nekünk is kedvez a szerencse?

Szerda este minden bejött. A bosnyákok nagy mellénnyel léptek pályára, a sípot pedig egy Kosztasz Kapitanisz nevű ciprusi bíró fújta, aki vélhetően magyar állampolgárságra pályázik: kaptunk egy ajándék tizenegyest, majd szívbaj nélkül szövegért kiállított egy hazai játékost - az első félidőben eldőlt tehát a meccs. Tegyük azért hozzá, a szívvel-lélekkel küzdő magyar focisták is kellettek a sikerhez. Jobbak voltunk, lőttünk három gólt, eltaláltuk kétszer a kapufát, és kihagytunk több komoly ziccert. Hogy ez a teljesítmény a fanatikus görög vagy török drukkerekkel megtöltött arénákban mire lesz elég, nehéz megjósolni. Mindenesetre ismét elkezdhetünk reménykedni - ez is valami. A szerény képességű bosnyák csapat elleni győzelem értékét túlbecsülni nem szabad, bár ne feledjük, az elmúlt hetekben liechtensteini, makedón és norvég iparosok tanítgatták nekünk a futball alapjait, így a siker mindenképpen édes.

Gólszerzők: Misimovic (11-esből) a 63., illetve Huszti (11-esből) a 35., Gera a 47., Dárdai az 50. percben.

Hihetetlen. Ki gondolta volna, hogy a szombati norvég pofon után szerdán este talpra áll a magyar csapat? Ki hitte volna, hogy drukkerek kísérik Boszniába a rajton leszerepelt együttest - pedig jó háromszáz magyar eresztette ki a hangját Zenicán (a tévéközvetítésnek köszönhetően még egy sárvári zászlót is láthattunk). És végül, ki reménykedett abban, hogy egyszer nekünk is kedvez a szerencse?

Szerda este minden bejött. A bosnyákok nagy mellénnyel léptek pályára, a sípot pedig egy Kosztasz Kapitanisz nevű ciprusi bíró fújta, aki vélhetően magyar állampolgárságra pályázik: kaptunk egy ajándék tizenegyest, majd szívbaj nélkül szövegért kiállított egy hazai játékost - az első félidőben eldőlt tehát a meccs. Tegyük azért hozzá, a szívvel-lélekkel küzdő magyar focisták is kellettek a sikerhez. Jobbak voltunk, lőttünk három gólt, eltaláltuk kétszer a kapufát, és kihagytunk több komoly ziccert. Hogy ez a teljesítmény a fanatikus görög vagy török drukkerekkel megtöltött arénákban mire lesz elég, nehéz megjósolni. Mindenesetre ismét elkezdhetünk reménykedni - ez is valami. A szerény képességű bosnyák csapat elleni győzelem értékét túlbecsülni nem szabad, bár ne feledjük, az elmúlt hetekben liechtensteini, makedón és norvég iparosok tanítgatták nekünk a futball alapjait, így a siker mindenképpen édes.

Hihetetlen. Ki gondolta volna, hogy a szombati norvég pofon után szerdán este talpra áll a magyar csapat? Ki hitte volna, hogy drukkerek kísérik Boszniába a rajton leszerepelt együttest - pedig jó háromszáz magyar eresztette ki a hangját Zenicán (a tévéközvetítésnek köszönhetően még egy sárvári zászlót is láthattunk). És végül, ki reménykedett abban, hogy egyszer nekünk is kedvez a szerencse?

Szerda este minden bejött. A bosnyákok nagy mellénnyel léptek pályára, a sípot pedig egy Kosztasz Kapitanisz nevű ciprusi bíró fújta, aki vélhetően magyar állampolgárságra pályázik: kaptunk egy ajándék tizenegyest, majd szívbaj nélkül szövegért kiállított egy hazai játékost - az első félidőben eldőlt tehát a meccs. Tegyük azért hozzá, a szívvel-lélekkel küzdő magyar focisták is kellettek a sikerhez. Jobbak voltunk, lőttünk három gólt, eltaláltuk kétszer a kapufát, és kihagytunk több komoly ziccert. Hogy ez a teljesítmény a fanatikus görög vagy török drukkerekkel megtöltött arénákban mire lesz elég, nehéz megjósolni. Mindenesetre ismét elkezdhetünk reménykedni - ez is valami. A szerény képességű bosnyák csapat elleni győzelem értékét túlbecsülni nem szabad, bár ne feledjük, az elmúlt hetekben liechtensteini, makedón és norvég iparosok tanítgatták nekünk a futball alapjait, így a siker mindenképpen édes.

Hihetetlen. Ki gondolta volna, hogy a szombati norvég pofon után szerdán este talpra áll a magyar csapat? Ki hitte volna, hogy drukkerek kísérik Boszniába a rajton leszerepelt együttest - pedig jó háromszáz magyar eresztette ki a hangját Zenicán (a tévéközvetítésnek köszönhetően még egy sárvári zászlót is láthattunk). És végül, ki reménykedett abban, hogy egyszer nekünk is kedvez a szerencse?

Szerda este minden bejött. A bosnyákok nagy mellénnyel léptek pályára, a sípot pedig egy Kosztasz Kapitanisz nevű ciprusi bíró fújta, aki vélhetően magyar állampolgárságra pályázik: kaptunk egy ajándék tizenegyest, majd szívbaj nélkül szövegért kiállított egy hazai játékost - az első félidőben eldőlt tehát a meccs. Tegyük azért hozzá, a szívvel-lélekkel küzdő magyar focisták is kellettek a sikerhez. Jobbak voltunk, lőttünk három gólt, eltaláltuk kétszer a kapufát, és kihagytunk több komoly ziccert. Hogy ez a teljesítmény a fanatikus görög vagy török drukkerekkel megtöltött arénákban mire lesz elég, nehéz megjósolni. Mindenesetre ismét elkezdhetünk reménykedni - ez is valami. A szerény képességű bosnyák csapat elleni győzelem értékét túlbecsülni nem szabad, bár ne feledjük, az elmúlt hetekben liechtensteini, makedón és norvég iparosok tanítgatták nekünk a futball alapjait, így a siker mindenképpen édes.

Hihetetlen. Ki gondolta volna, hogy a szombati norvég pofon után szerdán este talpra áll a magyar csapat? Ki hitte volna, hogy drukkerek kísérik Boszniába a rajton leszerepelt együttest - pedig jó háromszáz magyar eresztette ki a hangját Zenicán (a tévéközvetítésnek köszönhetően még egy sárvári zászlót is láthattunk). És végül, ki reménykedett abban, hogy egyszer nekünk is kedvez a szerencse?

Szerda este minden bejött. A bosnyákok nagy mellénnyel léptek pályára, a sípot pedig egy Kosztasz Kapitanisz nevű ciprusi bíró fújta, aki vélhetően magyar állampolgárságra pályázik: kaptunk egy ajándék tizenegyest, majd szívbaj nélkül szövegért kiállított egy hazai játékost - az első félidőben eldőlt tehát a meccs. Tegyük azért hozzá, a szívvel-lélekkel küzdő magyar focisták is kellettek a sikerhez. Jobbak voltunk, lőttünk három gólt, eltaláltuk kétszer a kapufát, és kihagytunk több komoly ziccert. Hogy ez a teljesítmény a fanatikus görög vagy török drukkerekkel megtöltött arénákban mire lesz elég, nehéz megjósolni. Mindenesetre ismét elkezdhetünk reménykedni - ez is valami. A szerény képességű bosnyák csapat elleni győzelem értékét túlbecsülni nem szabad, bár ne feledjük, az elmúlt hetekben liechtensteini, makedón és norvég iparosok tanítgatták nekünk a futball alapjait, így a siker mindenképpen édes.

Szerda este minden bejött. A bosnyákok nagy mellénnyel léptek pályára, a sípot pedig egy Kosztasz Kapitanisz nevű ciprusi bíró fújta, aki vélhetően magyar állampolgárságra pályázik: kaptunk egy ajándék tizenegyest, majd szívbaj nélkül szövegért kiállított egy hazai játékost - az első félidőben eldőlt tehát a meccs. Tegyük azért hozzá, a szívvel-lélekkel küzdő magyar focisták is kellettek a sikerhez. Jobbak voltunk, lőttünk három gólt, eltaláltuk kétszer a kapufát, és kihagytunk több komoly ziccert. Hogy ez a teljesítmény a fanatikus görög vagy török drukkerekkel megtöltött arénákban mire lesz elég, nehéz megjósolni. Mindenesetre ismét elkezdhetünk reménykedni - ez is valami. A szerény képességű bosnyák csapat elleni győzelem értékét túlbecsülni nem szabad, bár ne feledjük, az elmúlt hetekben liechtensteini, makedón és norvég iparosok tanítgatták nekünk a futball alapjait, így a siker mindenképpen édes.

Szerda este minden bejött. A bosnyákok nagy mellénnyel léptek pályára, a sípot pedig egy Kosztasz Kapitanisz nevű ciprusi bíró fújta, aki vélhetően magyar állampolgárságra pályázik: kaptunk egy ajándék tizenegyest, majd szívbaj nélkül szövegért kiállított egy hazai játékost - az első félidőben eldőlt tehát a meccs. Tegyük azért hozzá, a szívvel-lélekkel küzdő magyar focisták is kellettek a sikerhez. Jobbak voltunk, lőttünk három gólt, eltaláltuk kétszer a kapufát, és kihagytunk több komoly ziccert. Hogy ez a teljesítmény a fanatikus görög vagy török drukkerekkel megtöltött arénákban mire lesz elég, nehéz megjósolni. Mindenesetre ismét elkezdhetünk reménykedni - ez is valami. A szerény képességű bosnyák csapat elleni győzelem értékét túlbecsülni nem szabad, bár ne feledjük, az elmúlt hetekben liechtensteini, makedón és norvég iparosok tanítgatták nekünk a futball alapjait, így a siker mindenképpen édes.