Seper Ákos még maradna Cipruson

- Elégedett vagyok az elmúlt szezonnal, minden tekintetben bejöttek a számításaim - fogalmazott a nyári pihenőjét Szombathelyen töltő Seper Ákos. - Tökéletes körülmények között futballozhatom, jó a csapatunk, a fizetések egyetlen percet nem késnek - amit ígért, mindent teljesített a vezetőség. Az ARIS egyébként egy nagy múltú klub, ám az elmúlt években sokat ingázott az első és a másodosztály között, majd az anyagi helyzetet egy ciprusi építési vállalkozó stabilizálta. Újoncként nagyon nehéz megkapaszkodni az első osztályban, de nekünk sikerült, sőt, a 14 csapatos ligában a nyolcadik helyen végeztünk úgy, hogy sokáig harcban voltunk a dobogóért. Jövőre pedig még merészebb terveket fogalmazott meg a menedzsment.

- Milyen tervei vannak a jövőt illetően?

- A szerződésem jövő nyárig szól, most biztos, hogy nem igazolhatok el, hiszen ragaszkodnak hozzám. Egyébként jól is érzem magam az ARIS-ban, elképzelhető, hogy meghosszabbítom a kontraktusomat. 28 éves vagyok, középső védőként még legalább négy-öt jó év bennem van. Egyelőre nem akarok hazatérni, szeretek Cipruson futballozni. Két év alatt nevet szereztem magamnak a szigeten, így kérőkben nem lenne hiány, ha esetleg váltani kellene. Korábban például Törökországból és Görögországból is akadt ajánlatom. A sérülések eddig szerencsére elkerültek, mind a két szezonban előkelő helyen végeztem a szakírók rangsorában, mindkét helyen sikerült gyorsan beilleszkednem. Nem vágyom vissza a magyar labdarúgás bizonytalan viszonyai közé. Elég csak megnézni, hogy mi történt a Haladással. Egyébként, ha a sors úgy hozza, hogy mégis haza kell térnem, akkor valószínűleg újra zöld-fehér mezt húznék.

- Mit érdemes tudni a ciprusi futballról?

- Néhány éve Cipruson még tanulták a futballt, ma viszont már a magyar foci előtt járnak. A legtöbb együttes kispadján külföldi edző ül, szinte minden csapatnak van utánpótlásképző akadémiája. A létesítmények, a körülmények minden igényt kielégítenek. A keretek zömét légiósok alkotják, míg azonban Magyarországon középszerű légiósok futballoznak, addig Cipruson főként kelet-európai, dél-, és közép-amerikai válogatott játékosok. De például idősebb, régi sztárok is eme- lik a bajnokság színvonalát, említhetném a német-brazil Paolo Rink vagy a brazil Mario Jardel nevét. Az ARIS-ban román, cseh, francia, portugál és görög játékostársam is van. A kezdőcsapatba talán két-három ciprusi fér be. Jellemző a bajnokság színvonalára, hogy a három nagycsapat az Apoel, az Omonoia és az Anorthosis rendre megy néhány kört az UEFA-kupában. Az is beszédes adat, hogy a mi klubunknak, amely középcsapatnak számít, 480 millió forintos a költségvetése. Ráadásul Cipruson szeretik a futballt, a városban lépten-nyomon megállítják az embert. Több magyar játszik itt, közülük talán Juhár, Szamosi, Vezér, Bükszegi, Korolovszki és Vlaszák neve cseng ismerősen. A játék gyorsabb, keményebb mint otthon. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy az ARIS a magyar NB I-ben az első öt-hat csapat között végezne.