Az Aranycsapat elfeledett legendái: Két klasszist, Tóth II. Józsefet és Várhidi Pált mutat be Gál László

Gál László az olimpiatörténeti vetélkedőn elért sikereivel vált ismertté. Ma a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület alelnöke, és már a negyedik önálló kötetét tarthatjuk a kezünkben. A legendás Aranycsapat kezdő tizenegyéből Buzánszky Jenő januárban bekövetkezett halálával az utolsó még élő tag is eltávozott közülünk. A szerző az Aranycsapat elfeledett legendái című könyvével arra hívja fel a figyelmet, hogy még ketten élnek azok közül, akik az ötvenes évek utolsó nagy futballsikerének részesei lehettek, akik tagjai voltak a Svájcban világbajnoki ezüstérmet szerzett válogatott keretének. Tóth II József és Várhidi Pál évekig együtt készült az Aranycsapatként emlegetett tizeneggyel, csak apró nüanszokon múlott, hogy őket nem emlegetik a „Mágikus magyarok" között. Bár szűkebb környezetükben mindkettőjüket nagy tisztelet övezi, de mégsem kapták meg azt a megbecsülést az elmúlt évtizedekben, mint a többi csapattag, amit egyébként ők is kiérdemeltek. A könyv a két elfeledett legenda előtt tiszteleg, bepillantást enged abba a korba, amikor még rang volt futballistának lenni Magyarországon.

A két labdarúgó életének vannak Vas megyei vonatkozásai is. Tóth II. József 1929-ben Merseváton született, és ott ismerkedett meg a labdarúgással is. Friss információ, hogy az augusztus 15-én esedékes merseváti falunapon a sportpályát Tóth II. Józsefről nevezik el. Csillag Albert polgármester meghívta a névadót is, aki, ha egészsége engedi, eljön.

Várhidi Pál mindig eljött Kőszegre, amikor még a vasi kisváros volt a házigazdája a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokságnak. Az Aranycsapat nagykövete volt a labdarúgódöntőkön. Mindig jó szívvel emlékezett Kőszeg egyetlen olimpiai bajnokára, Lóránt Gyulára, és az egykori társak nevében ő búcsúzott válogatottbeli védőtársától a 2011-es, kőszegi újratemetésén.