Foci

2011.07.12. 15:16

Buzánszky Jenő rengeteget kapott a futballtól

A nemzeti együttesben 49-szer szerepelt, jelen volt a magyar futball legnagyobb diadalainál. Az Aranycsapatból már csak ketten vannak az élők sorában: ő és a kapus Grosics Gyula. A közelmúltban mindketten a Nemzet Sportolói lettek. Buzánszky Jenő elmúlt 86 éves, azt mondja, húsz éve jobban érezte magát, de ha az elkövetkező tíz év is hasonló egészségi állapotban telik, nem lesz oka panaszra.

Horog László

A dorogi házban felújítási munkák zajlanak, szorgos iparosok végzik a külső javításokat. - Kopogjon hangosan, Jenő bácsi biztosan tévét néz - mondja az egyik szaki. Rövidesen nyílik az ajtó, Buzánszky a nappaliban ültet le. Előzőleg megmutatja az utóbbi időszakban kapott kitüntetéseit, díjait, dombóvári gimnáziumának festménye előtt hosszasan megáll, az oklevélben leírtakat olvassa.
"2005. április 28. A Dombóvári Illyés Gyula Gimnázium diákja, Buzánszky Jenő úr részére: Magyarországból jeles, emberségből kitűnő, sportszeretetből kimagasló, sportteljesítménye kiváló, szülőföldhöz ragaszkodás példamutató, életútja követendő." Ezt adományozták nekem, nagyon büszke vagyok rá. A nyolcvanadik születésnapomra kaptam. Nem vagyok már fiatal, de szerencsére jó egészségnek örvendek, amikor kérdezik, hogy vagyok, azt szoktam mondani, húsz éve jobb volt, de ha még tíz évig így marad, nem leszek elégedetlen. Mindig azt mondom, a sportnak, a labda szeretetének köszönhetem, hogy ilyen sokáig életben maradtam. Nagyon sokat köszönhetek a labdarúgásnak, gyakorlatilag mindent. Azért lehettünk a világ legjobbjai, mert mindent alárendeltünk a futballnak. Mint annyi mindenben, a sportban is az alázat a legfontosabb. Nem mondom, hogy a maiak nem szeretnek focizni, de azt az elhivatottságot már nem érzem rajtuk, mint ami minket jellemzett. Igaz, a világ is változott azóta.


 
- Ma is rendkívül aktív, gyakran vesz részt rendezvényeken. Vannak meghívások, amiket lemond, vagy megjelenik mindenütt?

- Nem, ugyanis akadnak programok, amelyek egy időben zajlanak. Amúgy a meghívásokat igyekszem elfogadni, mindenütt próbálom népszerűsíteni a futballt. Rengeteget kaptam ettől a csodálatos játéktól. Rengetegen szurkoltak nekünk, közülük még ma is sokan élnek, szívesen megosztom velük az élményeimet. Néhány napja volt a világbajnoki döntő évfordulója, július 4-én rendezték a finálét. Rádiósok, tévések jártak nálam. Fájó emlék, azonban amikor elkezdenék hosszabban meditálni a vereségen, arra gondolok, az sem kis dolog, hogy vb-döntőt vívhattunk. Főleg a mai eredmények tükrében. Más kérdés, hogy jobb csapatunk volt, mint a németeknek, meg kellett volna nyernünk a finálét. 
 
- Más lenne az élete, ha győznek Bernben?

- Annyiban igen, hogy nem csak olimpiai bajnoknak, hanem világbajnoknak is mondhatnám magam. Svájcba úgy érkeztünk, hogy előzőleg 34 meccsen nem kaptunk ki, utána pedig 18 találkozót vívtunk meg veretlenül. Viszont a legfontosabbat elveszítettük. A németek második gólja a mai napig bosszant, szabálytalanság előzte meg, ugyanis szögletnél Grosiccsal szemben szabálytalankodtak, a labdát nem tudta megfogni, én a gólvonalon álltam, a kapura lőtt labda a sípcsontomat érintette, de nem tudtam kirúgni. Öt centiméteren múlt, ha ennyivel feljebb tudom emelni a lábam, valószínűleg nem gól, mi vagyunk a világbajnokok. Viszont a fél évvel korábbi, londoni 6-3-mal így is bevonultunk a történelembe, a házigazdák előzőleg 90 éven át nem vesztettek otthonukban. Nem mi találtuk ki, hanem az angolok, hogy ez az évszázad mérkőzése, a világ összes futballszakembere jelen volt a Wembleyben.
 
- A 6-3-as diadalt azért vélhetően elcserélné a világbajnoki aranyra.

- Igen. Ugyanis a londoni összecsapás bármennyire is jelentős nemcsak a magyar fociban, hanem a világ labdarúgásában, barátságos meccs volt, a berni találkozó pedig vb-döntő, amit négyévente rendeznek. A régi sikereinket díjazták a közelmúltban, amikor Gyulával a Nemzet Sportolói lettünk, ami külön öröm, hogy ellenszavazat nélkül, a képviselők mondták, ilyen még nem fordult elő a parlamentben. Örülök, hogy mindkettőnket kitüntették, ha Gyula kapja meg egyedül, nekem fájt volna, ha én, biztos, hogy neki esett volna rosszul. Úgy gondolom, tettünk annyit a hazánkért, hogy megérdemeltük a díjat.
 
- Grosics Gyula gyakran betegeskedik, nemrég nyilatkozta, az a csoda, hogy még él. Gyakran találkoznak, illetve Puskás Ferenc özvegyével tartja a kapcsolatot?

- Igen, mindkettejükkel gyakran beszélek telefonon, illetve néha találkozunk is. Erzsi Budapesten él, Gyula szintén. Előbbi az Öcsivel kapcsolatos rendezvényeken megjelenik, ő is néha betegeskedik, szegény Gyuszi van közülünk a legrosszabb állapotban, négyszer kilyukadt a tüdeje. Nem fekszik otthon, jön, megy, mocorog, de nagyon kell vigyáznia magára, pacemakerrel él. Ha ismét megreped a tüdeje, két órán belül a Kútvölgyi kórházba kell kerülnie, hogy a nagy bajt elkerülje. Remélem, még sokáig él. Ahogy öregszünk, érthetően egyre több a probléma. A nejem, Lenke 83 éves, négy hónapja elesett, combnyaktöréssel operálták, már jobban van, közlekedik a lakásban, lassan felépül. Az unokák sok örömet adnak, a fiam, a 40 éves Jenő felesége három gyereket szült, a lányok nagyobbak, 12 évesek, a legkisebb alig pár hónapos. Immár három Buzánszky Jenő van a családban. Ha rendezvényre hívnak, autót küldenek értem, amúgy a mai napig vezetek, nemrég két évre ismét megkaptam a jogosítványt. Dombóvárra mindig egyedül megyek, a szüleim és az öcsém sírjához.

Három zseni szerepelt  a csapatban

Az angolok a 6-3 után azonnal kérték a visszavágót, néhány hónappal később a  mieink a Népstadionban 7-1-re verték őket. Buzánszky közli: a vendégek egy hétre jöttek,  7-1-gyel mentek...
A kinti derbi előtt a házigazdák lekezeltek bennünket, előzőleg  a svédekkel  2-2-t játszottunk, olyasmi történt, ami nem fordult elő hosszú pályafutásom során, saját szurkolóink kifütyültek bennünket. Néhány nappal később, Londonban  megmutattuk,  tudunk focizni. Az erőnk abban rejlett: csapatként funkcionáltunk, mindenki tudta a dolgát, valamint futballozott nálunk három zseni,  Puskás, Hidegkuti és Bozsik. A gárda  a Honvédra épült, heten játszottak a Kispestből, hárman az MTK-ból, egyedül én voltam vidéki, dorogi.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!