Ilyen is volt: NDK–NSZK 1:0

Igaz, akinek a mai focisták az imádott aranylábú kedvencei, azok nem nagyon gondolnak vissza, nekik az a jó, ami ma van, amit hétvégeken lát. Mindezzel együtt állítom, jó visszaemlékezni a régi nagy csatákra, a hazaiakra is, meg a nemzetközi ütközetekre is. Visszatérve a címben említett eredményre, ez nem kacsa, ez tény. Az 1974-es, NSZK-ban rendezett világbajnokság I. csoportjába a két német csapatot, Chilét és Ausztráliát sorsolták. A két – akkor még két – német csapat az utolsó fordulóban csapott össze. A két kapitány, Franz Beckenbauer és Bernd Bransch kézfogása után az NDK Sparwasser góljával 1:0-ra nyert, s csoportelsőként jutott tovább. De ami a lényeg, a vb-t a nyugatnémetek nyerték 2:1-re Hollandia ellen. Óriási döntő, óriási klasszisok mindkét oldalon.

Ami a régi hazai vizeket illeti, múlt hétvégén összehívták a hetvenes években sorrendben hét(!) bajnoki címet nyert egykori lila-fehér újpesti sztárokat. Elég megemlíteni a Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó összetételű (akkor általában öt (!) csatárral támadtak a csapatok, ma néha egy sincs...) csatársort. Vagy a Horváth, Harsányi belső védő kettőst. Horváth három fejesgóljával verte 1975. május elsején a Dózsa 3:2-re a Haladást az MNK-döntőben. Az egykori kedvencek legtöbbje megnézte az Újpest–Haladás (1:0) bajnokit is. Harsányi azt mondta a meccs után, hogy egykori csapatából csupán Simon Krisztián tetszett neki. Nyilatkozott a Belgiumban élő, volt 92-szeres válogatott Fazekas László is. Véleménye szerint nem volt a huszonkét labdarúgó között egy sem, akire valamiért is figyelnie volna. Szóvá tette – amiról e hasábokon több alkalommal szóltam – az üres lelátókat is, döbbenettel töltötte el a nyolcmeccses, húszezret sem elérő nézőszám. Belgium sem a csúcsfutball színtere, de fordulónként 100 ezres az össznézőszám.

A mai sportlap ismét – immár sokadszor – foglalkozik Radó Andrással. Nem biztos, hogy jót tesz a zöld-fehér tehetségnek az, hogy szinte egyszemélyes csapatként emlegetik rajta keresztül a Haladást. (Még Halmosi Péter az, akit több alkalommal is megszólaltatnak.) Radóra visszatérve: a mostani nem éppen jó idénye neki és a csapatnak sem. Tudom, tavaly mennyiért vitte volna a Fradi, most eladás esetén nem valószínű még csak a töredéke sem.

Ismét egy régi emlék. Amikor a kilencvenes években a Haladás Akasztón játszott, módom volt végignézni a pusztán a Stadler József birodalmához tartozó stadiont. Ma nagy része az enyészeté. Csapatok, figyelem: az akasztói stadion 220 millióért eladó, s szakemberek szerint ugyanennyiért állítólag rendbe is hozható. Aztán akár újra pattoghat ott a labda.