A kínai piac rejtelmei

A szombathelyi származású diplomata szerint érdemes erőfeszítéseket tenni, hogy a két ország közti gazdasági kapcsolatok hasznából a magyar vállalkozók is nagyobb arányban részesüljenek, ennek elérése azonban nem könnyű feladat.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre, főként hogy a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara székházában tartott konzultáción Hajba Tamás is először a múltról, nevezetesen arról beszélt, hogy a tervgazdákodás által fémjelzett elszigeteltség után a kínai gazdaság a 90-es évek köze-pétől kezdett felpörögni. Ezt követően - külkereskedelmi tevékenységének és az országba beáramló tőkebefektetéseknek köszönhetően - hatalmasat fejlődött Kína gazdasága, melynek előrelépéséhez újabb lökést adott a mamutállam három évvel ezelőtti WTO-csatlakozása. A kínaiak egyébként is ügyesek voltak, az 1,3 milliárd lakosságszámú felvevőpiac ígéretével magukhoz édesgették a befektetőket, holott fizetőképes kereslettel valójában csak a nyugati partvidéken lehet számolni, az ország belső és nyugati területein ugyanis hatalmas az elmaradottság és a szegénység.

Kína abban is ügyes volt, hogy az elmút években csak fokozatosan nyitotta meg piacait: eleinte csak olyan termékeket engedett be, amelyek nem jelentettek komoly konkurenciát a hazai kereskedők számára. Az olcsó munkaerőre alapozó - számára ideális technológiaforrásként szolgáló - multinacionális gyártócégeket viszont tárt határokkal várta az ország. (E folyamat nyomán több nyugat-európai államban le is épült az ipari termelés...)

Mára szinte minden jelentős nagyvállalat megvetette a lábát a kínai piacon, Hajba Tamás szerint így rendkívül nehéz dolga van annak, aki mostanság új szereplőként próbálkozik. A helyismeret hiánya, a nagy távolság és az ebből fakadó költség szintén nehezíti a kínai üzleti megjelenésben gondolkozó kisebb- és közepes nagyságú magyar cégek dolgát, amelyek szá-mára mindenképpen tanácsos, hogy legalábbis eleinte a helyi viszonyokat jól isme-rő közvetítők segít- ségével intézzék ügyeiket. (Ahogy a vállalkozói fórum egyik sokat tapasztalt hozzászólója megjegyezte: valakinek ott kell lenni a gyártásnál, a csomagolásnál, a behajózásnál és a számlafizetésnél...)

Kijutni tehát nehéz, s tegyük gyorsan hozzá, hogy a Kínából felénk irányuló - és jellemzően aztán Nyugatra továbbáramló - hatalmas áruforgalomból sem egykönnyen tudnak hasznot húzni a magyar vállalkozók. A kínai exportőrök ugyanis döntően az itteni kolónia tagjaival intézik üzleti ügyeiket, leginkább bennük bíznak, a szó szoros és átvitt értelmében is: leginkább velük értenek szót. A főkonzul szerint mindenképpen kedvező viszont, hogy a viszonylag olcsó itteni munka-erő miatt egyre több kínai cég létesít magyarországi összeszerelő egységet, hogy termékeit rajtunk keresztül képes legyen bejuttatni az amúgy előle elzárt uniós piacra. A főkonzul szerint ennél is előremutatóbb lenne, ha a saját márkanevű termékekkel rendelkező vagy a magyar szakemberek tudására ala-pozva saját terméket kifejleszteni igyekvő kínai vállalkozások közül is többen lé- tesítenének magyarországi gyártóbázist. Az olcsó ruhát áruló kínaiak üzleti tevékenysége helyett az ilyesfajta kapcsolat lehetne az igazán gyümölcsöző a magyar gazdaság számára, látni kell azonban, hogy a kínai tőke nagyon lassan mozdul, a befektetők százszor is meggondolják, hogy mikor, hol, mibe fektessék a pénzüket. E folyamatot mindenképpen katalizálhatja, ha a partnert kereső magyar vállalkozások egyrészt jól előkészített ajánlatokkal próbálkoznak, másrészt, ha kiutaznak, és személyesen megmutatják magukat a kínai vásárokon, üzletember-találkozókon. Hajba Tamás elmondta, a magyar diplomácia ebben partner a vállalkozók számára.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre, főként hogy a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara székházában tartott konzultáción Hajba Tamás is először a múltról, nevezetesen arról beszélt, hogy a tervgazdákodás által fémjelzett elszigeteltség után a kínai gazdaság a 90-es évek köze-pétől kezdett felpörögni. Ezt követően - külkereskedelmi tevékenységének és az országba beáramló tőkebefektetéseknek köszönhetően - hatalmasat fejlődött Kína gazdasága, melynek előrelépéséhez újabb lökést adott a mamutállam három évvel ezelőtti WTO-csatlakozása. A kínaiak egyébként is ügyesek voltak, az 1,3 milliárd lakosságszámú felvevőpiac ígéretével magukhoz édesgették a befektetőket, holott fizetőképes kereslettel valójában csak a nyugati partvidéken lehet számolni, az ország belső és nyugati területein ugyanis hatalmas az elmaradottság és a szegénység.

Kína abban is ügyes volt, hogy az elmút években csak fokozatosan nyitotta meg piacait: eleinte csak olyan termékeket engedett be, amelyek nem jelentettek komoly konkurenciát a hazai kereskedők számára. Az olcsó munkaerőre alapozó - számára ideális technológiaforrásként szolgáló - multinacionális gyártócégeket viszont tárt határokkal várta az ország. (E folyamat nyomán több nyugat-európai államban le is épült az ipari termelés...)

Mára szinte minden jelentős nagyvállalat megvetette a lábát a kínai piacon, Hajba Tamás szerint így rendkívül nehéz dolga van annak, aki mostanság új szereplőként próbálkozik. A helyismeret hiánya, a nagy távolság és az ebből fakadó költség szintén nehezíti a kínai üzleti megjelenésben gondolkozó kisebb- és közepes nagyságú magyar cégek dolgát, amelyek szá-mára mindenképpen tanácsos, hogy legalábbis eleinte a helyi viszonyokat jól isme-rő közvetítők segít- ségével intézzék ügyeiket. (Ahogy a vállalkozói fórum egyik sokat tapasztalt hozzászólója megjegyezte: valakinek ott kell lenni a gyártásnál, a csomagolásnál, a behajózásnál és a számlafizetésnél...)

Kijutni tehát nehéz, s tegyük gyorsan hozzá, hogy a Kínából felénk irányuló - és jellemzően aztán Nyugatra továbbáramló - hatalmas áruforgalomból sem egykönnyen tudnak hasznot húzni a magyar vállalkozók. A kínai exportőrök ugyanis döntően az itteni kolónia tagjaival intézik üzleti ügyeiket, leginkább bennük bíznak, a szó szoros és átvitt értelmében is: leginkább velük értenek szót. A főkonzul szerint mindenképpen kedvező viszont, hogy a viszonylag olcsó itteni munka-erő miatt egyre több kínai cég létesít magyarországi összeszerelő egységet, hogy termékeit rajtunk keresztül képes legyen bejuttatni az amúgy előle elzárt uniós piacra. A főkonzul szerint ennél is előremutatóbb lenne, ha a saját márkanevű termékekkel rendelkező vagy a magyar szakemberek tudására ala-pozva saját terméket kifejleszteni igyekvő kínai vállalkozások közül is többen lé- tesítenének magyarországi gyártóbázist. Az olcsó ruhát áruló kínaiak üzleti tevékenysége helyett az ilyesfajta kapcsolat lehetne az igazán gyümölcsöző a magyar gazdaság számára, látni kell azonban, hogy a kínai tőke nagyon lassan mozdul, a befektetők százszor is meggondolják, hogy mikor, hol, mibe fektessék a pénzüket. E folyamatot mindenképpen katalizálhatja, ha a partnert kereső magyar vállalkozások egyrészt jól előkészített ajánlatokkal próbálkoznak, másrészt, ha kiutaznak, és személyesen megmutatják magukat a kínai vásárokon, üzletember-találkozókon. Hajba Tamás elmondta, a magyar diplomácia ebben partner a vállalkozók számára.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre, főként hogy a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara székházában tartott konzultáción Hajba Tamás is először a múltról, nevezetesen arról beszélt, hogy a tervgazdákodás által fémjelzett elszigeteltség után a kínai gazdaság a 90-es évek köze-pétől kezdett felpörögni. Ezt követően - külkereskedelmi tevékenységének és az országba beáramló tőkebefektetéseknek köszönhetően - hatalmasat fejlődött Kína gazdasága, melynek előrelépéséhez újabb lökést adott a mamutállam három évvel ezelőtti WTO-csatlakozása. A kínaiak egyébként is ügyesek voltak, az 1,3 milliárd lakosságszámú felvevőpiac ígéretével magukhoz édesgették a befektetőket, holott fizetőképes kereslettel valójában csak a nyugati partvidéken lehet számolni, az ország belső és nyugati területein ugyanis hatalmas az elmaradottság és a szegénység.

Kína abban is ügyes volt, hogy az elmút években csak fokozatosan nyitotta meg piacait: eleinte csak olyan termékeket engedett be, amelyek nem jelentettek komoly konkurenciát a hazai kereskedők számára. Az olcsó munkaerőre alapozó - számára ideális technológiaforrásként szolgáló - multinacionális gyártócégeket viszont tárt határokkal várta az ország. (E folyamat nyomán több nyugat-európai államban le is épült az ipari termelés...)

Mára szinte minden jelentős nagyvállalat megvetette a lábát a kínai piacon, Hajba Tamás szerint így rendkívül nehéz dolga van annak, aki mostanság új szereplőként próbálkozik. A helyismeret hiánya, a nagy távolság és az ebből fakadó költség szintén nehezíti a kínai üzleti megjelenésben gondolkozó kisebb- és közepes nagyságú magyar cégek dolgát, amelyek szá-mára mindenképpen tanácsos, hogy legalábbis eleinte a helyi viszonyokat jól isme-rő közvetítők segít- ségével intézzék ügyeiket. (Ahogy a vállalkozói fórum egyik sokat tapasztalt hozzászólója megjegyezte: valakinek ott kell lenni a gyártásnál, a csomagolásnál, a behajózásnál és a számlafizetésnél...)

Kijutni tehát nehéz, s tegyük gyorsan hozzá, hogy a Kínából felénk irányuló - és jellemzően aztán Nyugatra továbbáramló - hatalmas áruforgalomból sem egykönnyen tudnak hasznot húzni a magyar vállalkozók. A kínai exportőrök ugyanis döntően az itteni kolónia tagjaival intézik üzleti ügyeiket, leginkább bennük bíznak, a szó szoros és átvitt értelmében is: leginkább velük értenek szót. A főkonzul szerint mindenképpen kedvező viszont, hogy a viszonylag olcsó itteni munka-erő miatt egyre több kínai cég létesít magyarországi összeszerelő egységet, hogy termékeit rajtunk keresztül képes legyen bejuttatni az amúgy előle elzárt uniós piacra. A főkonzul szerint ennél is előremutatóbb lenne, ha a saját márkanevű termékekkel rendelkező vagy a magyar szakemberek tudására ala-pozva saját terméket kifejleszteni igyekvő kínai vállalkozások közül is többen lé- tesítenének magyarországi gyártóbázist. Az olcsó ruhát áruló kínaiak üzleti tevékenysége helyett az ilyesfajta kapcsolat lehetne az igazán gyümölcsöző a magyar gazdaság számára, látni kell azonban, hogy a kínai tőke nagyon lassan mozdul, a befektetők százszor is meggondolják, hogy mikor, hol, mibe fektessék a pénzüket. E folyamatot mindenképpen katalizálhatja, ha a partnert kereső magyar vállalkozások egyrészt jól előkészített ajánlatokkal próbálkoznak, másrészt, ha kiutaznak, és személyesen megmutatják magukat a kínai vásárokon, üzletember-találkozókon. Hajba Tamás elmondta, a magyar diplomácia ebben partner a vállalkozók számára.

Kína abban is ügyes volt, hogy az elmút években csak fokozatosan nyitotta meg piacait: eleinte csak olyan termékeket engedett be, amelyek nem jelentettek komoly konkurenciát a hazai kereskedők számára. Az olcsó munkaerőre alapozó - számára ideális technológiaforrásként szolgáló - multinacionális gyártócégeket viszont tárt határokkal várta az ország. (E folyamat nyomán több nyugat-európai államban le is épült az ipari termelés...)

Mára szinte minden jelentős nagyvállalat megvetette a lábát a kínai piacon, Hajba Tamás szerint így rendkívül nehéz dolga van annak, aki mostanság új szereplőként próbálkozik. A helyismeret hiánya, a nagy távolság és az ebből fakadó költség szintén nehezíti a kínai üzleti megjelenésben gondolkozó kisebb- és közepes nagyságú magyar cégek dolgát, amelyek szá-mára mindenképpen tanácsos, hogy legalábbis eleinte a helyi viszonyokat jól isme-rő közvetítők segít- ségével intézzék ügyeiket. (Ahogy a vállalkozói fórum egyik sokat tapasztalt hozzászólója megjegyezte: valakinek ott kell lenni a gyártásnál, a csomagolásnál, a behajózásnál és a számlafizetésnél...)

Kijutni tehát nehéz, s tegyük gyorsan hozzá, hogy a Kínából felénk irányuló - és jellemzően aztán Nyugatra továbbáramló - hatalmas áruforgalomból sem egykönnyen tudnak hasznot húzni a magyar vállalkozók. A kínai exportőrök ugyanis döntően az itteni kolónia tagjaival intézik üzleti ügyeiket, leginkább bennük bíznak, a szó szoros és átvitt értelmében is: leginkább velük értenek szót. A főkonzul szerint mindenképpen kedvező viszont, hogy a viszonylag olcsó itteni munka-erő miatt egyre több kínai cég létesít magyarországi összeszerelő egységet, hogy termékeit rajtunk keresztül képes legyen bejuttatni az amúgy előle elzárt uniós piacra. A főkonzul szerint ennél is előremutatóbb lenne, ha a saját márkanevű termékekkel rendelkező vagy a magyar szakemberek tudására ala-pozva saját terméket kifejleszteni igyekvő kínai vállalkozások közül is többen lé- tesítenének magyarországi gyártóbázist. Az olcsó ruhát áruló kínaiak üzleti tevékenysége helyett az ilyesfajta kapcsolat lehetne az igazán gyümölcsöző a magyar gazdaság számára, látni kell azonban, hogy a kínai tőke nagyon lassan mozdul, a befektetők százszor is meggondolják, hogy mikor, hol, mibe fektessék a pénzüket. E folyamatot mindenképpen katalizálhatja, ha a partnert kereső magyar vállalkozások egyrészt jól előkészített ajánlatokkal próbálkoznak, másrészt, ha kiutaznak, és személyesen megmutatják magukat a kínai vásárokon, üzletember-találkozókon. Hajba Tamás elmondta, a magyar diplomácia ebben partner a vállalkozók számára.

Kína abban is ügyes volt, hogy az elmút években csak fokozatosan nyitotta meg piacait: eleinte csak olyan termékeket engedett be, amelyek nem jelentettek komoly konkurenciát a hazai kereskedők számára. Az olcsó munkaerőre alapozó - számára ideális technológiaforrásként szolgáló - multinacionális gyártócégeket viszont tárt határokkal várta az ország. (E folyamat nyomán több nyugat-európai államban le is épült az ipari termelés...)

Mára szinte minden jelentős nagyvállalat megvetette a lábát a kínai piacon, Hajba Tamás szerint így rendkívül nehéz dolga van annak, aki mostanság új szereplőként próbálkozik. A helyismeret hiánya, a nagy távolság és az ebből fakadó költség szintén nehezíti a kínai üzleti megjelenésben gondolkozó kisebb- és közepes nagyságú magyar cégek dolgát, amelyek szá-mára mindenképpen tanácsos, hogy legalábbis eleinte a helyi viszonyokat jól isme-rő közvetítők segít- ségével intézzék ügyeiket. (Ahogy a vállalkozói fórum egyik sokat tapasztalt hozzászólója megjegyezte: valakinek ott kell lenni a gyártásnál, a csomagolásnál, a behajózásnál és a számlafizetésnél...)

Kijutni tehát nehéz, s tegyük gyorsan hozzá, hogy a Kínából felénk irányuló - és jellemzően aztán Nyugatra továbbáramló - hatalmas áruforgalomból sem egykönnyen tudnak hasznot húzni a magyar vállalkozók. A kínai exportőrök ugyanis döntően az itteni kolónia tagjaival intézik üzleti ügyeiket, leginkább bennük bíznak, a szó szoros és átvitt értelmében is: leginkább velük értenek szót. A főkonzul szerint mindenképpen kedvező viszont, hogy a viszonylag olcsó itteni munka-erő miatt egyre több kínai cég létesít magyarországi összeszerelő egységet, hogy termékeit rajtunk keresztül képes legyen bejuttatni az amúgy előle elzárt uniós piacra. A főkonzul szerint ennél is előremutatóbb lenne, ha a saját márkanevű termékekkel rendelkező vagy a magyar szakemberek tudására ala-pozva saját terméket kifejleszteni igyekvő kínai vállalkozások közül is többen lé- tesítenének magyarországi gyártóbázist. Az olcsó ruhát áruló kínaiak üzleti tevékenysége helyett az ilyesfajta kapcsolat lehetne az igazán gyümölcsöző a magyar gazdaság számára, látni kell azonban, hogy a kínai tőke nagyon lassan mozdul, a befektetők százszor is meggondolják, hogy mikor, hol, mibe fektessék a pénzüket. E folyamatot mindenképpen katalizálhatja, ha a partnert kereső magyar vállalkozások egyrészt jól előkészített ajánlatokkal próbálkoznak, másrészt, ha kiutaznak, és személyesen megmutatják magukat a kínai vásárokon, üzletember-találkozókon. Hajba Tamás elmondta, a magyar diplomácia ebben partner a vállalkozók számára.

Mára szinte minden jelentős nagyvállalat megvetette a lábát a kínai piacon, Hajba Tamás szerint így rendkívül nehéz dolga van annak, aki mostanság új szereplőként próbálkozik. A helyismeret hiánya, a nagy távolság és az ebből fakadó költség szintén nehezíti a kínai üzleti megjelenésben gondolkozó kisebb- és közepes nagyságú magyar cégek dolgát, amelyek szá-mára mindenképpen tanácsos, hogy legalábbis eleinte a helyi viszonyokat jól isme-rő közvetítők segít- ségével intézzék ügyeiket. (Ahogy a vállalkozói fórum egyik sokat tapasztalt hozzászólója megjegyezte: valakinek ott kell lenni a gyártásnál, a csomagolásnál, a behajózásnál és a számlafizetésnél...)

Kijutni tehát nehéz, s tegyük gyorsan hozzá, hogy a Kínából felénk irányuló - és jellemzően aztán Nyugatra továbbáramló - hatalmas áruforgalomból sem egykönnyen tudnak hasznot húzni a magyar vállalkozók. A kínai exportőrök ugyanis döntően az itteni kolónia tagjaival intézik üzleti ügyeiket, leginkább bennük bíznak, a szó szoros és átvitt értelmében is: leginkább velük értenek szót. A főkonzul szerint mindenképpen kedvező viszont, hogy a viszonylag olcsó itteni munka-erő miatt egyre több kínai cég létesít magyarországi összeszerelő egységet, hogy termékeit rajtunk keresztül képes legyen bejuttatni az amúgy előle elzárt uniós piacra. A főkonzul szerint ennél is előremutatóbb lenne, ha a saját márkanevű termékekkel rendelkező vagy a magyar szakemberek tudására ala-pozva saját terméket kifejleszteni igyekvő kínai vállalkozások közül is többen lé- tesítenének magyarországi gyártóbázist. Az olcsó ruhát áruló kínaiak üzleti tevékenysége helyett az ilyesfajta kapcsolat lehetne az igazán gyümölcsöző a magyar gazdaság számára, látni kell azonban, hogy a kínai tőke nagyon lassan mozdul, a befektetők százszor is meggondolják, hogy mikor, hol, mibe fektessék a pénzüket. E folyamatot mindenképpen katalizálhatja, ha a partnert kereső magyar vállalkozások egyrészt jól előkészített ajánlatokkal próbálkoznak, másrészt, ha kiutaznak, és személyesen megmutatják magukat a kínai vásárokon, üzletember-találkozókon. Hajba Tamás elmondta, a magyar diplomácia ebben partner a vállalkozók számára.

Mára szinte minden jelentős nagyvállalat megvetette a lábát a kínai piacon, Hajba Tamás szerint így rendkívül nehéz dolga van annak, aki mostanság új szereplőként próbálkozik. A helyismeret hiánya, a nagy távolság és az ebből fakadó költség szintén nehezíti a kínai üzleti megjelenésben gondolkozó kisebb- és közepes nagyságú magyar cégek dolgát, amelyek szá-mára mindenképpen tanácsos, hogy legalábbis eleinte a helyi viszonyokat jól isme-rő közvetítők segít- ségével intézzék ügyeiket. (Ahogy a vállalkozói fórum egyik sokat tapasztalt hozzászólója megjegyezte: valakinek ott kell lenni a gyártásnál, a csomagolásnál, a behajózásnál és a számlafizetésnél...)

Kijutni tehát nehéz, s tegyük gyorsan hozzá, hogy a Kínából felénk irányuló - és jellemzően aztán Nyugatra továbbáramló - hatalmas áruforgalomból sem egykönnyen tudnak hasznot húzni a magyar vállalkozók. A kínai exportőrök ugyanis döntően az itteni kolónia tagjaival intézik üzleti ügyeiket, leginkább bennük bíznak, a szó szoros és átvitt értelmében is: leginkább velük értenek szót. A főkonzul szerint mindenképpen kedvező viszont, hogy a viszonylag olcsó itteni munka-erő miatt egyre több kínai cég létesít magyarországi összeszerelő egységet, hogy termékeit rajtunk keresztül képes legyen bejuttatni az amúgy előle elzárt uniós piacra. A főkonzul szerint ennél is előremutatóbb lenne, ha a saját márkanevű termékekkel rendelkező vagy a magyar szakemberek tudására ala-pozva saját terméket kifejleszteni igyekvő kínai vállalkozások közül is többen lé- tesítenének magyarországi gyártóbázist. Az olcsó ruhát áruló kínaiak üzleti tevékenysége helyett az ilyesfajta kapcsolat lehetne az igazán gyümölcsöző a magyar gazdaság számára, látni kell azonban, hogy a kínai tőke nagyon lassan mozdul, a befektetők százszor is meggondolják, hogy mikor, hol, mibe fektessék a pénzüket. E folyamatot mindenképpen katalizálhatja, ha a partnert kereső magyar vállalkozások egyrészt jól előkészített ajánlatokkal próbálkoznak, másrészt, ha kiutaznak, és személyesen megmutatják magukat a kínai vásárokon, üzletember-találkozókon. Hajba Tamás elmondta, a magyar diplomácia ebben partner a vállalkozók számára.

Kijutni tehát nehéz, s tegyük gyorsan hozzá, hogy a Kínából felénk irányuló - és jellemzően aztán Nyugatra továbbáramló - hatalmas áruforgalomból sem egykönnyen tudnak hasznot húzni a magyar vállalkozók. A kínai exportőrök ugyanis döntően az itteni kolónia tagjaival intézik üzleti ügyeiket, leginkább bennük bíznak, a szó szoros és átvitt értelmében is: leginkább velük értenek szót. A főkonzul szerint mindenképpen kedvező viszont, hogy a viszonylag olcsó itteni munka-erő miatt egyre több kínai cég létesít magyarországi összeszerelő egységet, hogy termékeit rajtunk keresztül képes legyen bejuttatni az amúgy előle elzárt uniós piacra. A főkonzul szerint ennél is előremutatóbb lenne, ha a saját márkanevű termékekkel rendelkező vagy a magyar szakemberek tudására ala-pozva saját terméket kifejleszteni igyekvő kínai vállalkozások közül is többen lé- tesítenének magyarországi gyártóbázist. Az olcsó ruhát áruló kínaiak üzleti tevékenysége helyett az ilyesfajta kapcsolat lehetne az igazán gyümölcsöző a magyar gazdaság számára, látni kell azonban, hogy a kínai tőke nagyon lassan mozdul, a befektetők százszor is meggondolják, hogy mikor, hol, mibe fektessék a pénzüket. E folyamatot mindenképpen katalizálhatja, ha a partnert kereső magyar vállalkozások egyrészt jól előkészített ajánlatokkal próbálkoznak, másrészt, ha kiutaznak, és személyesen megmutatják magukat a kínai vásárokon, üzletember-találkozókon. Hajba Tamás elmondta, a magyar diplomácia ebben partner a vállalkozók számára.

Kijutni tehát nehéz, s tegyük gyorsan hozzá, hogy a Kínából felénk irányuló - és jellemzően aztán Nyugatra továbbáramló - hatalmas áruforgalomból sem egykönnyen tudnak hasznot húzni a magyar vállalkozók. A kínai exportőrök ugyanis döntően az itteni kolónia tagjaival intézik üzleti ügyeiket, leginkább bennük bíznak, a szó szoros és átvitt értelmében is: leginkább velük értenek szót. A főkonzul szerint mindenképpen kedvező viszont, hogy a viszonylag olcsó itteni munka-erő miatt egyre több kínai cég létesít magyarországi összeszerelő egységet, hogy termékeit rajtunk keresztül képes legyen bejuttatni az amúgy előle elzárt uniós piacra. A főkonzul szerint ennél is előremutatóbb lenne, ha a saját márkanevű termékekkel rendelkező vagy a magyar szakemberek tudására ala-pozva saját terméket kifejleszteni igyekvő kínai vállalkozások közül is többen lé- tesítenének magyarországi gyártóbázist. Az olcsó ruhát áruló kínaiak üzleti tevékenysége helyett az ilyesfajta kapcsolat lehetne az igazán gyümölcsöző a magyar gazdaság számára, látni kell azonban, hogy a kínai tőke nagyon lassan mozdul, a befektetők százszor is meggondolják, hogy mikor, hol, mibe fektessék a pénzüket. E folyamatot mindenképpen katalizálhatja, ha a partnert kereső magyar vállalkozások egyrészt jól előkészített ajánlatokkal próbálkoznak, másrészt, ha kiutaznak, és személyesen megmutatják magukat a kínai vásárokon, üzletember-találkozókon. Hajba Tamás elmondta, a magyar diplomácia ebben partner a vállalkozók számára.