Hol keressék a napos oldalt?

Nem jó mostanában vállalkozókkal beszélgetni. Mindenki panaszkodik, kilátástalannak látja a helyzetét. Napok óta nem hallani másról, csak az áremelkedésekről. Drágább lesz a kenyér, a hús, de a villany- és gázszámlán is magasabb összegek szerepelnek majd. A különböző szolgáltatásokat kínáló kisvállalkozók egy darabig türelmesek voltak, és lenyelték a többletköltségeket, ám erős a gyanúm, hogy a kedvezőtlen adóváltozásokat is mi fizetjük majd meg a fodrásznál, a vendéglőben, a taxiban és mindenhol.

A minap egy építőipari vállalkozó panaszkodott. Több évtizede van a szakmában, eddig tudta, hogy áprilisban emelkednek az építőipari alapanyagok árai. Ma már más a helyzet. Követhetetlen. Bekéri az árajánlatot a kereskedőktől, kiválasztja a legkedvezőbbet, megrendeli az árut, majd huszonnégy órán belül kiköpi a gép a faxot: ha két napon belül kifizeti a megrendelt termékeket, akkor a megbeszélt áron kapja meg az árut. Ha nem, akkor öt-tíz százalékkal drágábban. Aki vállalkozók között jár-kel, jól tudja: manapság nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy bespájzoljanak a kedvezőbb árú termékekből. Hisz az alapanyag csak egyetlen, mondhatni, kicsinyke tényező. A legnagyobb baj a nyomott árakkal van. A multik versenyeztetnek, on- line aukciókon kényszerítik villámgyors döntésre a kivitelezőket. A kivitelezőket, akiknek alkalmazottaik vannak, akik után nem kevés közterhet kell fizetniük...

A minap a szombathelyi piacon egy idős asszonyra lettem figyelmes. A nő a két csarnok között, egy kordé mellett állt. A taligán strapabíró bevásárlótáskák sorakoztak, azokat árulta. Elmentem előtte, és hallottam, amint panaszkodott: aznap még egyet sem adott el. Aztán fogta a taligát, és áthúzta a másik csarnok elé. Itt legalább süt a nap, mormolta maga elé. Ő legalább még bízhat valamiben. De a legtöbb vállalkozó számára, úgy tűnik, már nincs napos oldal...

A minap egy építőipari vállalkozó panaszkodott. Több évtizede van a szakmában, eddig tudta, hogy áprilisban emelkednek az építőipari alapanyagok árai. Ma már más a helyzet. Követhetetlen. Bekéri az árajánlatot a kereskedőktől, kiválasztja a legkedvezőbbet, megrendeli az árut, majd huszonnégy órán belül kiköpi a gép a faxot: ha két napon belül kifizeti a megrendelt termékeket, akkor a megbeszélt áron kapja meg az árut. Ha nem, akkor öt-tíz százalékkal drágábban. Aki vállalkozók között jár-kel, jól tudja: manapság nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy bespájzoljanak a kedvezőbb árú termékekből. Hisz az alapanyag csak egyetlen, mondhatni, kicsinyke tényező. A legnagyobb baj a nyomott árakkal van. A multik versenyeztetnek, on- line aukciókon kényszerítik villámgyors döntésre a kivitelezőket. A kivitelezőket, akiknek alkalmazottaik vannak, akik után nem kevés közterhet kell fizetniük...

A minap a szombathelyi piacon egy idős asszonyra lettem figyelmes. A nő a két csarnok között, egy kordé mellett állt. A taligán strapabíró bevásárlótáskák sorakoztak, azokat árulta. Elmentem előtte, és hallottam, amint panaszkodott: aznap még egyet sem adott el. Aztán fogta a taligát, és áthúzta a másik csarnok elé. Itt legalább süt a nap, mormolta maga elé. Ő legalább még bízhat valamiben. De a legtöbb vállalkozó számára, úgy tűnik, már nincs napos oldal...

A minap egy építőipari vállalkozó panaszkodott. Több évtizede van a szakmában, eddig tudta, hogy áprilisban emelkednek az építőipari alapanyagok árai. Ma már más a helyzet. Követhetetlen. Bekéri az árajánlatot a kereskedőktől, kiválasztja a legkedvezőbbet, megrendeli az árut, majd huszonnégy órán belül kiköpi a gép a faxot: ha két napon belül kifizeti a megrendelt termékeket, akkor a megbeszélt áron kapja meg az árut. Ha nem, akkor öt-tíz százalékkal drágábban. Aki vállalkozók között jár-kel, jól tudja: manapság nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy bespájzoljanak a kedvezőbb árú termékekből. Hisz az alapanyag csak egyetlen, mondhatni, kicsinyke tényező. A legnagyobb baj a nyomott árakkal van. A multik versenyeztetnek, on- line aukciókon kényszerítik villámgyors döntésre a kivitelezőket. A kivitelezőket, akiknek alkalmazottaik vannak, akik után nem kevés közterhet kell fizetniük...

A minap a szombathelyi piacon egy idős asszonyra lettem figyelmes. A nő a két csarnok között, egy kordé mellett állt. A taligán strapabíró bevásárlótáskák sorakoztak, azokat árulta. Elmentem előtte, és hallottam, amint panaszkodott: aznap még egyet sem adott el. Aztán fogta a taligát, és áthúzta a másik csarnok elé. Itt legalább süt a nap, mormolta maga elé. Ő legalább még bízhat valamiben. De a legtöbb vállalkozó számára, úgy tűnik, már nincs napos oldal...

A minap a szombathelyi piacon egy idős asszonyra lettem figyelmes. A nő a két csarnok között, egy kordé mellett állt. A taligán strapabíró bevásárlótáskák sorakoztak, azokat árulta. Elmentem előtte, és hallottam, amint panaszkodott: aznap még egyet sem adott el. Aztán fogta a taligát, és áthúzta a másik csarnok elé. Itt legalább süt a nap, mormolta maga elé. Ő legalább még bízhat valamiben. De a legtöbb vállalkozó számára, úgy tűnik, már nincs napos oldal...

A minap a szombathelyi piacon egy idős asszonyra lettem figyelmes. A nő a két csarnok között, egy kordé mellett állt. A taligán strapabíró bevásárlótáskák sorakoztak, azokat árulta. Elmentem előtte, és hallottam, amint panaszkodott: aznap még egyet sem adott el. Aztán fogta a taligát, és áthúzta a másik csarnok elé. Itt legalább süt a nap, mormolta maga elé. Ő legalább még bízhat valamiben. De a legtöbb vállalkozó számára, úgy tűnik, már nincs napos oldal...