Ma hatvan éve, hogy hivatalos fizetőeszközünk lett a forint

A forint 1946. augusztus 1-je óta hivatalos fizetőeszköz Magyarországon. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elemzése szerint születését a kor talán legnagyobb mértékű inflációja előzte meg. A gazdasági életből gyakorlatilag eltűnt a pénz, lényegében cserekereskedelem működött. A legfőbb fizetőeszköznek az arany és az élelmiszer számított. Mindenki várta a megoldást, és az emberek többsége elfogadta, hogy akár áldozatokat is kell hoznia az eredmény érdekében az új pénzben meghatározott bérek ugyanis a háború előtti reálkeresetek 45-55 százalékát tették ki. Cserébe viszont megszűnt az áruhiány, újra lehetett élelmiszert, iparcikkeket vásárolni a boltokban, az árak vágtató emelkedése megszűnt.

Az új pénz bevezetése sikeresnek bizonyult, ami elsősorban a fizetőeszközbe vetett bizalomnak volt köszönhető, s ennek fenntartását támogatták az olyan lépések, mint az aranykészlet visszatérése az USA-ból, vagy éppenséggel az új pénz neve, a forint, amelyet Károly Róbert királyunk erős és stabil pénzétől, az aranyforinttól örökölt.

Az 1948-at követő idők kommunista rendszere a tervgazdálkodással nem sok teret hagyott a forint érvényesülésének. A közgazdasági törvényszerűségek azonban érvényesültek. Az olajárak begyűrűztek, a felvett devizahitelek terhei emelkedni kezdtek, és a belföldi árak is elindultak felfelé. Mindez növelte a készpénzforgalmat, így aztán megindult a forintbankjegy-sor bővülése. 1970-ben megjelent az ötszáz forintos, ezt követte 1983-ban az ezerforintos, majd 1991-ben az ötezer forintos.

A rendszerváltozás után a forint elindult a piacgazdasági pénzzé válás útján. Az első időkben az infláció jellemezte pályafutását, majd az iránta táplált bizalom is megingott a 90-es évek elején az emberek szívesebben tartották megtakarításaikat külföldi pénzben. Az évtized második felétől ez fokozatosan megszűnt, a forintba vetett bizalom erősödött, míg végül az új évezred első esztendejében, 2001-ben elérkezett az ideje a teljes konvertibilitás deklarálásának.

A forint 1946. augusztus 1-je óta hivatalos fizetőeszköz Magyarországon. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elemzése szerint születését a kor talán legnagyobb mértékű inflációja előzte meg. A gazdasági életből gyakorlatilag eltűnt a pénz, lényegében cserekereskedelem működött. A legfőbb fizetőeszköznek az arany és az élelmiszer számított. Mindenki várta a megoldást, és az emberek többsége elfogadta, hogy akár áldozatokat is kell hoznia az eredmény érdekében az új pénzben meghatározott bérek ugyanis a háború előtti reálkeresetek 45-55 százalékát tették ki. Cserébe viszont megszűnt az áruhiány, újra lehetett élelmiszert, iparcikkeket vásárolni a boltokban, az árak vágtató emelkedése megszűnt.

Az új pénz bevezetése sikeresnek bizonyult, ami elsősorban a fizetőeszközbe vetett bizalomnak volt köszönhető, s ennek fenntartását támogatták az olyan lépések, mint az aranykészlet visszatérése az USA-ból, vagy éppenséggel az új pénz neve, a forint, amelyet Károly Róbert királyunk erős és stabil pénzétől, az aranyforinttól örökölt.

Az 1948-at követő idők kommunista rendszere a tervgazdálkodással nem sok teret hagyott a forint érvényesülésének. A közgazdasági törvényszerűségek azonban érvényesültek. Az olajárak begyűrűztek, a felvett devizahitelek terhei emelkedni kezdtek, és a belföldi árak is elindultak felfelé. Mindez növelte a készpénzforgalmat, így aztán megindult a forintbankjegy-sor bővülése. 1970-ben megjelent az ötszáz forintos, ezt követte 1983-ban az ezerforintos, majd 1991-ben az ötezer forintos.

A rendszerváltozás után a forint elindult a piacgazdasági pénzzé válás útján. Az első időkben az infláció jellemezte pályafutását, majd az iránta táplált bizalom is megingott a 90-es évek elején az emberek szívesebben tartották megtakarításaikat külföldi pénzben. Az évtized második felétől ez fokozatosan megszűnt, a forintba vetett bizalom erősödött, míg végül az új évezred első esztendejében, 2001-ben elérkezett az ideje a teljes konvertibilitás deklarálásának.

Az új pénz bevezetése sikeresnek bizonyult, ami elsősorban a fizetőeszközbe vetett bizalomnak volt köszönhető, s ennek fenntartását támogatták az olyan lépések, mint az aranykészlet visszatérése az USA-ból, vagy éppenséggel az új pénz neve, a forint, amelyet Károly Róbert királyunk erős és stabil pénzétől, az aranyforinttól örökölt.

Az 1948-at követő idők kommunista rendszere a tervgazdálkodással nem sok teret hagyott a forint érvényesülésének. A közgazdasági törvényszerűségek azonban érvényesültek. Az olajárak begyűrűztek, a felvett devizahitelek terhei emelkedni kezdtek, és a belföldi árak is elindultak felfelé. Mindez növelte a készpénzforgalmat, így aztán megindult a forintbankjegy-sor bővülése. 1970-ben megjelent az ötszáz forintos, ezt követte 1983-ban az ezerforintos, majd 1991-ben az ötezer forintos.

A rendszerváltozás után a forint elindult a piacgazdasági pénzzé válás útján. Az első időkben az infláció jellemezte pályafutását, majd az iránta táplált bizalom is megingott a 90-es évek elején az emberek szívesebben tartották megtakarításaikat külföldi pénzben. Az évtized második felétől ez fokozatosan megszűnt, a forintba vetett bizalom erősödött, míg végül az új évezred első esztendejében, 2001-ben elérkezett az ideje a teljes konvertibilitás deklarálásának.

Az új pénz bevezetése sikeresnek bizonyult, ami elsősorban a fizetőeszközbe vetett bizalomnak volt köszönhető, s ennek fenntartását támogatták az olyan lépések, mint az aranykészlet visszatérése az USA-ból, vagy éppenséggel az új pénz neve, a forint, amelyet Károly Róbert királyunk erős és stabil pénzétől, az aranyforinttól örökölt.

Az 1948-at követő idők kommunista rendszere a tervgazdálkodással nem sok teret hagyott a forint érvényesülésének. A közgazdasági törvényszerűségek azonban érvényesültek. Az olajárak begyűrűztek, a felvett devizahitelek terhei emelkedni kezdtek, és a belföldi árak is elindultak felfelé. Mindez növelte a készpénzforgalmat, így aztán megindult a forintbankjegy-sor bővülése. 1970-ben megjelent az ötszáz forintos, ezt követte 1983-ban az ezerforintos, majd 1991-ben az ötezer forintos.

A rendszerváltozás után a forint elindult a piacgazdasági pénzzé válás útján. Az első időkben az infláció jellemezte pályafutását, majd az iránta táplált bizalom is megingott a 90-es évek elején az emberek szívesebben tartották megtakarításaikat külföldi pénzben. Az évtized második felétől ez fokozatosan megszűnt, a forintba vetett bizalom erősödött, míg végül az új évezred első esztendejében, 2001-ben elérkezett az ideje a teljes konvertibilitás deklarálásának.

Az 1948-at követő idők kommunista rendszere a tervgazdálkodással nem sok teret hagyott a forint érvényesülésének. A közgazdasági törvényszerűségek azonban érvényesültek. Az olajárak begyűrűztek, a felvett devizahitelek terhei emelkedni kezdtek, és a belföldi árak is elindultak felfelé. Mindez növelte a készpénzforgalmat, így aztán megindult a forintbankjegy-sor bővülése. 1970-ben megjelent az ötszáz forintos, ezt követte 1983-ban az ezerforintos, majd 1991-ben az ötezer forintos.

A rendszerváltozás után a forint elindult a piacgazdasági pénzzé válás útján. Az első időkben az infláció jellemezte pályafutását, majd az iránta táplált bizalom is megingott a 90-es évek elején az emberek szívesebben tartották megtakarításaikat külföldi pénzben. Az évtized második felétől ez fokozatosan megszűnt, a forintba vetett bizalom erősödött, míg végül az új évezred első esztendejében, 2001-ben elérkezett az ideje a teljes konvertibilitás deklarálásának.

Az 1948-at követő idők kommunista rendszere a tervgazdálkodással nem sok teret hagyott a forint érvényesülésének. A közgazdasági törvényszerűségek azonban érvényesültek. Az olajárak begyűrűztek, a felvett devizahitelek terhei emelkedni kezdtek, és a belföldi árak is elindultak felfelé. Mindez növelte a készpénzforgalmat, így aztán megindult a forintbankjegy-sor bővülése. 1970-ben megjelent az ötszáz forintos, ezt követte 1983-ban az ezerforintos, majd 1991-ben az ötezer forintos.

A rendszerváltozás után a forint elindult a piacgazdasági pénzzé válás útján. Az első időkben az infláció jellemezte pályafutását, majd az iránta táplált bizalom is megingott a 90-es évek elején az emberek szívesebben tartották megtakarításaikat külföldi pénzben. Az évtized második felétől ez fokozatosan megszűnt, a forintba vetett bizalom erősödött, míg végül az új évezred első esztendejében, 2001-ben elérkezett az ideje a teljes konvertibilitás deklarálásának.

A rendszerváltozás után a forint elindult a piacgazdasági pénzzé válás útján. Az első időkben az infláció jellemezte pályafutását, majd az iránta táplált bizalom is megingott a 90-es évek elején az emberek szívesebben tartották megtakarításaikat külföldi pénzben. Az évtized második felétől ez fokozatosan megszűnt, a forintba vetett bizalom erősödött, míg végül az új évezred első esztendejében, 2001-ben elérkezett az ideje a teljes konvertibilitás deklarálásának.

A rendszerváltozás után a forint elindult a piacgazdasági pénzzé válás útján. Az első időkben az infláció jellemezte pályafutását, majd az iránta táplált bizalom is megingott a 90-es évek elején az emberek szívesebben tartották megtakarításaikat külföldi pénzben. Az évtized második felétől ez fokozatosan megszűnt, a forintba vetett bizalom erősödött, míg végül az új évezred első esztendejében, 2001-ben elérkezett az ideje a teljes konvertibilitás deklarálásának.