Palackban a hegy leve

Bár csaknem esteledik, Vaskeresztesre érve még a reggel óta bújkáló nap is kisüt. Talán azt jelzi, hogy a Jóistennek is tetszik, amit a hegyen művelnek a vaskeresztesi bor hírnevének helyreállításán fáradozó borászok. Élükön a fiatal házaspárral, Mittl Andrással és feleségével, Mittlné Ódor Anitával, akik nehéz döntés elé kerültek néhány évvel ezelőtt.

A Mittl család előző két generációja is kedvét lelte a borcsinálásban. Így két évvel ezelőtt, amikor András és Anita a hogyan továbbról gondolkodott, leginkább e tradíció továbbvitelének mikéntjére keresték a választ. Két választásuk volt: vagy kivágják, netán eladják a szőlőt, vagy fejlesztenek. Utóbbi mellett tették le a voksukat. Hogy mi kellett ehhez? Mindenekelőtt bátorság, no meg némi szemfülesség, hisz annak idején - nagy szerencséjükre - a szőlőtelepítéshez, a borászat építéséhez és gépvásárlásához is igényelhettek támogatást. És bár az első önálló lépés megtéte-le óta csupán két esztendő telt el, Mittliék már sok mindennel büszkélkedhetnek. Például öthektárnyi új telepítéssel, a tavalyi szüret után birtok- ba vett pincészeti épülettel, amelyben már ott sorakoz- nak a tölgyfahordók, vala-mint a reduktív technológiához szükséges műanyag és fémtartályok.

A jelenleg művelt kilenc hektárról túlnyomórészt kék-frankost szüretelnek, de merlot és zweigelt is érik a tőkéken. Amikor a borkészítésről faggatom a házaspárt, meglepő válaszokat kapok. Kiderül ugyanis, hogy a szüreten, a bogyózáson és a zúzáson kívül minden feladatért a fiatal feleség, Anita felel. Magyarán: ő készíti a bort. (Anita közben helyesbít, azt mondja, a permetezést nem ő irányítja, az az anyósa feladata.) Az eredetileg könyvelőnek tanult fiatalasszony tíz éve maga sem gondolta volna, hogy valaha is bort fog csinálni, ám bekerülve a borászcsaládba, kedvet kapott a munkához. A szükséges papírokat - a szőlész-borász végzettséget - Sopronban szerezte meg. És hogy a pecsétes papíron kívül jó érzéke is van a borkészítéshez, arról a legutóbbi megyei borversenyen elért eredmények is tanúskodnak: a rangos Szent György-napi kőszegi megmérettetésen a Mittl Pincészet kékfrankosa és zweigeltje is aranyérmes lett. Azt pedig már Mátyás Attila, a pincészet értékesítésért és marketingtevékenységért felelős munkatársa jegyzi meg halkan, hogy egy neves fővárosi borszakértő - az igen előkelő minősítésnek számító - 78 pontosra értékelte Mittliék kékfrankosát.

Andrásék egy szombathelyi bornagykereskedésen keresztül - kétliteres palackos kiszerelésben, minőségi folyóborként - értékesítik vörösboraikat. Nem titkolt szándékuk volt a vendéglátóhelyek becserkészése, és mivel nagy tételben is tudnak szállítani, elképzelhető, hogy a jövőben Vas és Zala megyén kívüli helyeken is megjelennek majd boraikkal. Távolabbi terveik is vannak: a pincészet melletti kisebb épületben borkóstolókat tartanának, és később talán a turizmusba is bekapcsolódhatnak.

Ám most - eddigi munkájuk megkoronázásaként - a jelentős mérföldkőnek számító feladatra koncentrálnak: két-három hét múlva kerül piacra palackozott 2004-es kékfrankosuk. A testes, markáns, de nem bántóan savas vörösbor illat- és színanyagában, ízében is egyedi, vagyis: vaskeresztesi. A zöld palackba kerülő bor címkéjén a vaskeresztesi címer motívumai is feltűnnek majd.

Anita és András izgatottan várja a palackozott bor debütálását, és persze a fogadtatásra is kíváncsiak. Igaz, addigra már egy másik feladatra kell összpontosítaniuk: szeptember végén ugyanis megkezdődik a szüret. Remélhetőleg addig még a napsugarak is kényeztetik a tőkéket, amelyek gyümölcsét immár palackba zárva is élvezhetik majd a borkedvelők.

A Mittl család előző két generációja is kedvét lelte a borcsinálásban. Így két évvel ezelőtt, amikor András és Anita a hogyan továbbról gondolkodott, leginkább e tradíció továbbvitelének mikéntjére keresték a választ. Két választásuk volt: vagy kivágják, netán eladják a szőlőt, vagy fejlesztenek. Utóbbi mellett tették le a voksukat. Hogy mi kellett ehhez? Mindenekelőtt bátorság, no meg némi szemfülesség, hisz annak idején - nagy szerencséjükre - a szőlőtelepítéshez, a borászat építéséhez és gépvásárlásához is igényelhettek támogatást. És bár az első önálló lépés megtéte-le óta csupán két esztendő telt el, Mittliék már sok mindennel büszkélkedhetnek. Például öthektárnyi új telepítéssel, a tavalyi szüret után birtok- ba vett pincészeti épülettel, amelyben már ott sorakoz- nak a tölgyfahordók, vala-mint a reduktív technológiához szükséges műanyag és fémtartályok.

A jelenleg művelt kilenc hektárról túlnyomórészt kék-frankost szüretelnek, de merlot és zweigelt is érik a tőkéken. Amikor a borkészítésről faggatom a házaspárt, meglepő válaszokat kapok. Kiderül ugyanis, hogy a szüreten, a bogyózáson és a zúzáson kívül minden feladatért a fiatal feleség, Anita felel. Magyarán: ő készíti a bort. (Anita közben helyesbít, azt mondja, a permetezést nem ő irányítja, az az anyósa feladata.) Az eredetileg könyvelőnek tanult fiatalasszony tíz éve maga sem gondolta volna, hogy valaha is bort fog csinálni, ám bekerülve a borászcsaládba, kedvet kapott a munkához. A szükséges papírokat - a szőlész-borász végzettséget - Sopronban szerezte meg. És hogy a pecsétes papíron kívül jó érzéke is van a borkészítéshez, arról a legutóbbi megyei borversenyen elért eredmények is tanúskodnak: a rangos Szent György-napi kőszegi megmérettetésen a Mittl Pincészet kékfrankosa és zweigeltje is aranyérmes lett. Azt pedig már Mátyás Attila, a pincészet értékesítésért és marketingtevékenységért felelős munkatársa jegyzi meg halkan, hogy egy neves fővárosi borszakértő - az igen előkelő minősítésnek számító - 78 pontosra értékelte Mittliék kékfrankosát.

Andrásék egy szombathelyi bornagykereskedésen keresztül - kétliteres palackos kiszerelésben, minőségi folyóborként - értékesítik vörösboraikat. Nem titkolt szándékuk volt a vendéglátóhelyek becserkészése, és mivel nagy tételben is tudnak szállítani, elképzelhető, hogy a jövőben Vas és Zala megyén kívüli helyeken is megjelennek majd boraikkal. Távolabbi terveik is vannak: a pincészet melletti kisebb épületben borkóstolókat tartanának, és később talán a turizmusba is bekapcsolódhatnak.

Ám most - eddigi munkájuk megkoronázásaként - a jelentős mérföldkőnek számító feladatra koncentrálnak: két-három hét múlva kerül piacra palackozott 2004-es kékfrankosuk. A testes, markáns, de nem bántóan savas vörösbor illat- és színanyagában, ízében is egyedi, vagyis: vaskeresztesi. A zöld palackba kerülő bor címkéjén a vaskeresztesi címer motívumai is feltűnnek majd.

Anita és András izgatottan várja a palackozott bor debütálását, és persze a fogadtatásra is kíváncsiak. Igaz, addigra már egy másik feladatra kell összpontosítaniuk: szeptember végén ugyanis megkezdődik a szüret. Remélhetőleg addig még a napsugarak is kényeztetik a tőkéket, amelyek gyümölcsét immár palackba zárva is élvezhetik majd a borkedvelők.

A Mittl család előző két generációja is kedvét lelte a borcsinálásban. Így két évvel ezelőtt, amikor András és Anita a hogyan továbbról gondolkodott, leginkább e tradíció továbbvitelének mikéntjére keresték a választ. Két választásuk volt: vagy kivágják, netán eladják a szőlőt, vagy fejlesztenek. Utóbbi mellett tették le a voksukat. Hogy mi kellett ehhez? Mindenekelőtt bátorság, no meg némi szemfülesség, hisz annak idején - nagy szerencséjükre - a szőlőtelepítéshez, a borászat építéséhez és gépvásárlásához is igényelhettek támogatást. És bár az első önálló lépés megtéte-le óta csupán két esztendő telt el, Mittliék már sok mindennel büszkélkedhetnek. Például öthektárnyi új telepítéssel, a tavalyi szüret után birtok- ba vett pincészeti épülettel, amelyben már ott sorakoz- nak a tölgyfahordók, vala-mint a reduktív technológiához szükséges műanyag és fémtartályok.

A jelenleg művelt kilenc hektárról túlnyomórészt kék-frankost szüretelnek, de merlot és zweigelt is érik a tőkéken. Amikor a borkészítésről faggatom a házaspárt, meglepő válaszokat kapok. Kiderül ugyanis, hogy a szüreten, a bogyózáson és a zúzáson kívül minden feladatért a fiatal feleség, Anita felel. Magyarán: ő készíti a bort. (Anita közben helyesbít, azt mondja, a permetezést nem ő irányítja, az az anyósa feladata.) Az eredetileg könyvelőnek tanult fiatalasszony tíz éve maga sem gondolta volna, hogy valaha is bort fog csinálni, ám bekerülve a borászcsaládba, kedvet kapott a munkához. A szükséges papírokat - a szőlész-borász végzettséget - Sopronban szerezte meg. És hogy a pecsétes papíron kívül jó érzéke is van a borkészítéshez, arról a legutóbbi megyei borversenyen elért eredmények is tanúskodnak: a rangos Szent György-napi kőszegi megmérettetésen a Mittl Pincészet kékfrankosa és zweigeltje is aranyérmes lett. Azt pedig már Mátyás Attila, a pincészet értékesítésért és marketingtevékenységért felelős munkatársa jegyzi meg halkan, hogy egy neves fővárosi borszakértő - az igen előkelő minősítésnek számító - 78 pontosra értékelte Mittliék kékfrankosát.

Andrásék egy szombathelyi bornagykereskedésen keresztül - kétliteres palackos kiszerelésben, minőségi folyóborként - értékesítik vörösboraikat. Nem titkolt szándékuk volt a vendéglátóhelyek becserkészése, és mivel nagy tételben is tudnak szállítani, elképzelhető, hogy a jövőben Vas és Zala megyén kívüli helyeken is megjelennek majd boraikkal. Távolabbi terveik is vannak: a pincészet melletti kisebb épületben borkóstolókat tartanának, és később talán a turizmusba is bekapcsolódhatnak.

Ám most - eddigi munkájuk megkoronázásaként - a jelentős mérföldkőnek számító feladatra koncentrálnak: két-három hét múlva kerül piacra palackozott 2004-es kékfrankosuk. A testes, markáns, de nem bántóan savas vörösbor illat- és színanyagában, ízében is egyedi, vagyis: vaskeresztesi. A zöld palackba kerülő bor címkéjén a vaskeresztesi címer motívumai is feltűnnek majd.

Anita és András izgatottan várja a palackozott bor debütálását, és persze a fogadtatásra is kíváncsiak. Igaz, addigra már egy másik feladatra kell összpontosítaniuk: szeptember végén ugyanis megkezdődik a szüret. Remélhetőleg addig még a napsugarak is kényeztetik a tőkéket, amelyek gyümölcsét immár palackba zárva is élvezhetik majd a borkedvelők.

A jelenleg művelt kilenc hektárról túlnyomórészt kék-frankost szüretelnek, de merlot és zweigelt is érik a tőkéken. Amikor a borkészítésről faggatom a házaspárt, meglepő válaszokat kapok. Kiderül ugyanis, hogy a szüreten, a bogyózáson és a zúzáson kívül minden feladatért a fiatal feleség, Anita felel. Magyarán: ő készíti a bort. (Anita közben helyesbít, azt mondja, a permetezést nem ő irányítja, az az anyósa feladata.) Az eredetileg könyvelőnek tanult fiatalasszony tíz éve maga sem gondolta volna, hogy valaha is bort fog csinálni, ám bekerülve a borászcsaládba, kedvet kapott a munkához. A szükséges papírokat - a szőlész-borász végzettséget - Sopronban szerezte meg. És hogy a pecsétes papíron kívül jó érzéke is van a borkészítéshez, arról a legutóbbi megyei borversenyen elért eredmények is tanúskodnak: a rangos Szent György-napi kőszegi megmérettetésen a Mittl Pincészet kékfrankosa és zweigeltje is aranyérmes lett. Azt pedig már Mátyás Attila, a pincészet értékesítésért és marketingtevékenységért felelős munkatársa jegyzi meg halkan, hogy egy neves fővárosi borszakértő - az igen előkelő minősítésnek számító - 78 pontosra értékelte Mittliék kékfrankosát.

Andrásék egy szombathelyi bornagykereskedésen keresztül - kétliteres palackos kiszerelésben, minőségi folyóborként - értékesítik vörösboraikat. Nem titkolt szándékuk volt a vendéglátóhelyek becserkészése, és mivel nagy tételben is tudnak szállítani, elképzelhető, hogy a jövőben Vas és Zala megyén kívüli helyeken is megjelennek majd boraikkal. Távolabbi terveik is vannak: a pincészet melletti kisebb épületben borkóstolókat tartanának, és később talán a turizmusba is bekapcsolódhatnak.

Ám most - eddigi munkájuk megkoronázásaként - a jelentős mérföldkőnek számító feladatra koncentrálnak: két-három hét múlva kerül piacra palackozott 2004-es kékfrankosuk. A testes, markáns, de nem bántóan savas vörösbor illat- és színanyagában, ízében is egyedi, vagyis: vaskeresztesi. A zöld palackba kerülő bor címkéjén a vaskeresztesi címer motívumai is feltűnnek majd.

Anita és András izgatottan várja a palackozott bor debütálását, és persze a fogadtatásra is kíváncsiak. Igaz, addigra már egy másik feladatra kell összpontosítaniuk: szeptember végén ugyanis megkezdődik a szüret. Remélhetőleg addig még a napsugarak is kényeztetik a tőkéket, amelyek gyümölcsét immár palackba zárva is élvezhetik majd a borkedvelők.

A jelenleg művelt kilenc hektárról túlnyomórészt kék-frankost szüretelnek, de merlot és zweigelt is érik a tőkéken. Amikor a borkészítésről faggatom a házaspárt, meglepő válaszokat kapok. Kiderül ugyanis, hogy a szüreten, a bogyózáson és a zúzáson kívül minden feladatért a fiatal feleség, Anita felel. Magyarán: ő készíti a bort. (Anita közben helyesbít, azt mondja, a permetezést nem ő irányítja, az az anyósa feladata.) Az eredetileg könyvelőnek tanult fiatalasszony tíz éve maga sem gondolta volna, hogy valaha is bort fog csinálni, ám bekerülve a borászcsaládba, kedvet kapott a munkához. A szükséges papírokat - a szőlész-borász végzettséget - Sopronban szerezte meg. És hogy a pecsétes papíron kívül jó érzéke is van a borkészítéshez, arról a legutóbbi megyei borversenyen elért eredmények is tanúskodnak: a rangos Szent György-napi kőszegi megmérettetésen a Mittl Pincészet kékfrankosa és zweigeltje is aranyérmes lett. Azt pedig már Mátyás Attila, a pincészet értékesítésért és marketingtevékenységért felelős munkatársa jegyzi meg halkan, hogy egy neves fővárosi borszakértő - az igen előkelő minősítésnek számító - 78 pontosra értékelte Mittliék kékfrankosát.

Andrásék egy szombathelyi bornagykereskedésen keresztül - kétliteres palackos kiszerelésben, minőségi folyóborként - értékesítik vörösboraikat. Nem titkolt szándékuk volt a vendéglátóhelyek becserkészése, és mivel nagy tételben is tudnak szállítani, elképzelhető, hogy a jövőben Vas és Zala megyén kívüli helyeken is megjelennek majd boraikkal. Távolabbi terveik is vannak: a pincészet melletti kisebb épületben borkóstolókat tartanának, és később talán a turizmusba is bekapcsolódhatnak.

Ám most - eddigi munkájuk megkoronázásaként - a jelentős mérföldkőnek számító feladatra koncentrálnak: két-három hét múlva kerül piacra palackozott 2004-es kékfrankosuk. A testes, markáns, de nem bántóan savas vörösbor illat- és színanyagában, ízében is egyedi, vagyis: vaskeresztesi. A zöld palackba kerülő bor címkéjén a vaskeresztesi címer motívumai is feltűnnek majd.

Anita és András izgatottan várja a palackozott bor debütálását, és persze a fogadtatásra is kíváncsiak. Igaz, addigra már egy másik feladatra kell összpontosítaniuk: szeptember végén ugyanis megkezdődik a szüret. Remélhetőleg addig még a napsugarak is kényeztetik a tőkéket, amelyek gyümölcsét immár palackba zárva is élvezhetik majd a borkedvelők.

Andrásék egy szombathelyi bornagykereskedésen keresztül - kétliteres palackos kiszerelésben, minőségi folyóborként - értékesítik vörösboraikat. Nem titkolt szándékuk volt a vendéglátóhelyek becserkészése, és mivel nagy tételben is tudnak szállítani, elképzelhető, hogy a jövőben Vas és Zala megyén kívüli helyeken is megjelennek majd boraikkal. Távolabbi terveik is vannak: a pincészet melletti kisebb épületben borkóstolókat tartanának, és később talán a turizmusba is bekapcsolódhatnak.

Ám most - eddigi munkájuk megkoronázásaként - a jelentős mérföldkőnek számító feladatra koncentrálnak: két-három hét múlva kerül piacra palackozott 2004-es kékfrankosuk. A testes, markáns, de nem bántóan savas vörösbor illat- és színanyagában, ízében is egyedi, vagyis: vaskeresztesi. A zöld palackba kerülő bor címkéjén a vaskeresztesi címer motívumai is feltűnnek majd.

Anita és András izgatottan várja a palackozott bor debütálását, és persze a fogadtatásra is kíváncsiak. Igaz, addigra már egy másik feladatra kell összpontosítaniuk: szeptember végén ugyanis megkezdődik a szüret. Remélhetőleg addig még a napsugarak is kényeztetik a tőkéket, amelyek gyümölcsét immár palackba zárva is élvezhetik majd a borkedvelők.

Andrásék egy szombathelyi bornagykereskedésen keresztül - kétliteres palackos kiszerelésben, minőségi folyóborként - értékesítik vörösboraikat. Nem titkolt szándékuk volt a vendéglátóhelyek becserkészése, és mivel nagy tételben is tudnak szállítani, elképzelhető, hogy a jövőben Vas és Zala megyén kívüli helyeken is megjelennek majd boraikkal. Távolabbi terveik is vannak: a pincészet melletti kisebb épületben borkóstolókat tartanának, és később talán a turizmusba is bekapcsolódhatnak.

Ám most - eddigi munkájuk megkoronázásaként - a jelentős mérföldkőnek számító feladatra koncentrálnak: két-három hét múlva kerül piacra palackozott 2004-es kékfrankosuk. A testes, markáns, de nem bántóan savas vörösbor illat- és színanyagában, ízében is egyedi, vagyis: vaskeresztesi. A zöld palackba kerülő bor címkéjén a vaskeresztesi címer motívumai is feltűnnek majd.

Anita és András izgatottan várja a palackozott bor debütálását, és persze a fogadtatásra is kíváncsiak. Igaz, addigra már egy másik feladatra kell összpontosítaniuk: szeptember végén ugyanis megkezdődik a szüret. Remélhetőleg addig még a napsugarak is kényeztetik a tőkéket, amelyek gyümölcsét immár palackba zárva is élvezhetik majd a borkedvelők.

Ám most - eddigi munkájuk megkoronázásaként - a jelentős mérföldkőnek számító feladatra koncentrálnak: két-három hét múlva kerül piacra palackozott 2004-es kékfrankosuk. A testes, markáns, de nem bántóan savas vörösbor illat- és színanyagában, ízében is egyedi, vagyis: vaskeresztesi. A zöld palackba kerülő bor címkéjén a vaskeresztesi címer motívumai is feltűnnek majd.

Anita és András izgatottan várja a palackozott bor debütálását, és persze a fogadtatásra is kíváncsiak. Igaz, addigra már egy másik feladatra kell összpontosítaniuk: szeptember végén ugyanis megkezdődik a szüret. Remélhetőleg addig még a napsugarak is kényeztetik a tőkéket, amelyek gyümölcsét immár palackba zárva is élvezhetik majd a borkedvelők.

Ám most - eddigi munkájuk megkoronázásaként - a jelentős mérföldkőnek számító feladatra koncentrálnak: két-három hét múlva kerül piacra palackozott 2004-es kékfrankosuk. A testes, markáns, de nem bántóan savas vörösbor illat- és színanyagában, ízében is egyedi, vagyis: vaskeresztesi. A zöld palackba kerülő bor címkéjén a vaskeresztesi címer motívumai is feltűnnek majd.

Anita és András izgatottan várja a palackozott bor debütálását, és persze a fogadtatásra is kíváncsiak. Igaz, addigra már egy másik feladatra kell összpontosítaniuk: szeptember végén ugyanis megkezdődik a szüret. Remélhetőleg addig még a napsugarak is kényeztetik a tőkéket, amelyek gyümölcsét immár palackba zárva is élvezhetik majd a borkedvelők.

Anita és András izgatottan várja a palackozott bor debütálását, és persze a fogadtatásra is kíváncsiak. Igaz, addigra már egy másik feladatra kell összpontosítaniuk: szeptember végén ugyanis megkezdődik a szüret. Remélhetőleg addig még a napsugarak is kényeztetik a tőkéket, amelyek gyümölcsét immár palackba zárva is élvezhetik majd a borkedvelők.

Anita és András izgatottan várja a palackozott bor debütálását, és persze a fogadtatásra is kíváncsiak. Igaz, addigra már egy másik feladatra kell összpontosítaniuk: szeptember végén ugyanis megkezdődik a szüret. Remélhetőleg addig még a napsugarak is kényeztetik a tőkéket, amelyek gyümölcsét immár palackba zárva is élvezhetik majd a borkedvelők.