Szám szerint az agrárium

Szombathely (VN) - Tagszervezeteinek szakember-ellátottságával kapcsolatos tanulmányt vitatott meg legutóbbi ülésén a Mezőgazdasági Termelők Vas Megyei Szövetségének elnöksége. Az összefoglalóból kiderül, hogy a rendszerváltással töredékére csökkent a mezőgazdaság munkaerő-megtartó képessége.

A témával 1999-ben foglalkozott utoljára az elnökség, ezért is érezték időszerűnek, hogy újra napirendre tűzzék a tagszervezetek szakember-ellátottságát.

Az ülésre készült összefoglaló anyagból kiderül, hogy a mezőgazdaság és a parasztság szempontjából a rendszerváltást követően a legkártékonyabb politikai filozófia alapján kezdtek hozzá az új polgári (tőkés) rend kialakításához. Ennek lényege az volt, hogy minden rossz, ami addig volt, tehát mindent fel kell(ett) számolni.

A téeszeket az 1992. évi új szövetkezeti törvény kényszerítette átalakulásra. Annak ellenére, hogy a jobboldali kormány az átalakulást a szövetkezeti tagokra bízta - azt remélve, hogy örömmel vállalják az egyéni gazdálkodást - nem jött be a számításuk, mert a tagságnak csak négy százaléka lépett ki önkénte-sen a szövetkezetekből. Ennek ellenére a politikai akarat győzedelmeskedett, és végbement a gazdaságok szétválása, felaprózódása, felszámolása.

A bomlási folyamatra rá-segített a szövetkezetek használatában lévő földterületek előbb felére, majd negyedére történő apadása, a vagyonjegyek-részjegyek ellenében a vagyontárgyak szövetkezetből történő kivitele, a jövedelmezőségi mutatók zuhanása, a piacok elvesztése. Mindezek következtében a termelőeszközök közötti egyensúly is felbomlott. Az 1988-ban nyilvántartott 1384 hazai szövetkezetből és társulásaikból 1994-ben a szétválások következtében 2048 lett, ami 2002-ig 1316-ra csökkent.

Az írásos előterjesztés rámutat arra is, hogy míg egy átlagos szövetkezet 1988-ban 376 főt foglalkoztatott, és 212 millió forint termelési értéket állított elő, 2002-ben egy szövetkezetre már csak 19 fő foglalkoztatott és 11 millió forint termelési érték jutott. Mivel ezen üzemek kistermelést integráló szerepét nem vette át senki, a nagyüzemek összeomlása a kistermelőket is súlyosan érintette. Számuk 1989-ben még mintegy 1,4 millió volt, ami 2002-re 766 ezerre apadt.

Pontos adat nincs arra, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekből távozók közül hányan mentek nyugdíjba, mennyien vállalták a magángazdálkodást vagy más vállalkozási formát, de több forrásból is megerősített adat, hogy közülük mintegy 200-250 ezer fő a munkanélküliek számát gyarapította. A problé-mát súlyosbítja, hogy nagy részük vidéki munkanélküli lett, rendkívül rossz elhelyezkedési esélyekkel.

Az összefoglaló egy, az Agrárgazdasági Kutató Intézet bevonásával készült, az EU-csatlakozás és a KAP-reform főbb agrárágazatokra gyakorolt hatását feltáró elemzést is említ. E tanulmány szerint az elkövetkezendő években az árutermelő gazdaságok szintjén mintegy 50 ezer család megélhetése kerül veszélybe. Ezenkívül az árutermelő gazdaság kategóriája alatti, zömében önel- látásra termelő gazdaságok helyzetét is negatívan érinti a piaci harc és a jövedelemhiány. Az elemzés szerint ebben a körben is hasonló nagyságrendű termelői kör kénysze-rülhet gazdasága felszámolására. A nyugati országok modellje alapján Magyarországon legfeljebb 60-80 ezer termelőnek lehet létjogosultsága.

Fontos lenne, hogy a me-zőgazdasági alaptevékenység mellett gyors ütemben növekedjen a feldolgozás, a csomagolás és más kiegészítő tevékenység, amely némileg növelheti a mezőgazdaság munkaerőigényét. Hasonló folyamatot eredményezne, ha növekedne az állattenyészté-si és kertészeti ágazatok teljesítménye.