Költekező magyarok

A GfK Hungária Piackutató Intézet kutatásának kérdései egyebek mellett azt igyekeztek feltérképezni, mit jelent a pénz az emberek számára, eleget keresnek-e fő- állásban végzett munkájukkal a megélhetéshez, mennyire elégedettek életkörülményeikkel. A kutatás emellett kitért arra is, vajon mit tartanak az emberek saját maguk és honfitársaik költekezési szokásairól.

Legtöbben - a válaszadók 64 százaléka - úgy gondolják, a pénz elsősorban a család jövőjének biztosítását szolgáló eszköz . Az ekképpen vélekedők aránya - talán a család fogalmának tartalmi átalakulása, így az egyfős háztartások számának növekedése miatt is - 1995-höz (73 százalék) és 2003-hoz (70 százalék) képest is visszaesést mutat.

A megkérdezettek 38 százaléka szerint a pénz az elvégzett munka megérdemelt díja . Az e véleményt osztók aránya 1995-höz képest nőtt, 2003-hoz képest viszont mintegy három százalékkal csökkent. Ezzel szemben többéves összehasonlításban folyamatosan nőtt azoknak a hányada, akik szerint a pénz lehetőséget nyújt élvezni az élet apró örömeit . Míg 1995-ben a megkérdezettek egyötöde vélekedett így, 2003-ban arányuk 22 százalékra, 2007-ben pedig már 26 százalékra emelkedett.

A felmérés eredményei alátámasztják azt a vélekedést, miszerint pénzből sosincs elég. A 2003-ban megkérdezettek 23 százaléka, idén pedig már 27 százaléka nyilatkozott úgy, hogy főállásban szerzett jövedelme biztosan nem elegendő a megélhetéshez. Stabil 3 százalékot ér el azoknak az aránya, akik szerint biztosan elegendő a főállásban szerzett jövedelem, s a válaszadók változatlanul 34 százaléka gondolja úgy, hogy fő tevékenységéből származó bevételei többé-kevésbé elegendőek megszokott életviteléhez. Azok aránya viszont, akik szerint a főállásban szerzett jövedelem biztosan nem elegendő szükségleteinek biztosításához, a 2003. évi 39 százalékról 2007-ben 36 százalékra csökkent.

A megkérdezettek több mint fele (55 százalék) tartja úgy, hogy Magyarországon az emberek általában többet költenek, mint amennyit megengedhetnének maguknak. Ez az arány az elmúlt évekhez képest ugrásszerű növekedést jelent, hiszen 2000-ben és 2003-ban a megkérdezetteknek csupán nem egészen harmada (31 százalék) osztotta e véleményt. Ezzel szemben természetesen erőteljesen visszaesett azok aránya, akik meggyőződése szerint a magyarok általában pénztárcájukhoz mérten költekeznek. Az ő arányuk az ezredfordulón 48 százalék, 2003-ban pedig 52 százalék volt; 2007-ben azonban 23 százalékra zuhant. A megkérdezettek szerint azonban a túlköltekezés csak másokra vonatkoztatva igaz. A válaszadók saját költekezési szokásait vizsgáló kérdésre kapott válaszai már merőben eltérő képet körvonalaznak: saját bevallása szerint a megkérdezettek 79 százaléka annyit költ, amennyit a pénztárcája elbír - s ez az arány nem sokban tér el a megelőző időszakokban tapasztaltaktól. Tizenhárom százalék vallja magát óvatosnak, s költ kevesebbet, mint amennyit megen- gedhetne. A lehetőségeit meghaladó költekezésről csupán a válaszadók nyolc százaléka számolt be.

Legtöbben - a válaszadók 64 százaléka - úgy gondolják, a pénz elsősorban a család jövőjének biztosítását szolgáló eszköz . Az ekképpen vélekedők aránya - talán a család fogalmának tartalmi átalakulása, így az egyfős háztartások számának növekedése miatt is - 1995-höz (73 százalék) és 2003-hoz (70 százalék) képest is visszaesést mutat.

A megkérdezettek 38 százaléka szerint a pénz az elvégzett munka megérdemelt díja . Az e véleményt osztók aránya 1995-höz képest nőtt, 2003-hoz képest viszont mintegy három százalékkal csökkent. Ezzel szemben többéves összehasonlításban folyamatosan nőtt azoknak a hányada, akik szerint a pénz lehetőséget nyújt élvezni az élet apró örömeit . Míg 1995-ben a megkérdezettek egyötöde vélekedett így, 2003-ban arányuk 22 százalékra, 2007-ben pedig már 26 százalékra emelkedett.

A felmérés eredményei alátámasztják azt a vélekedést, miszerint pénzből sosincs elég. A 2003-ban megkérdezettek 23 százaléka, idén pedig már 27 százaléka nyilatkozott úgy, hogy főállásban szerzett jövedelme biztosan nem elegendő a megélhetéshez. Stabil 3 százalékot ér el azoknak az aránya, akik szerint biztosan elegendő a főállásban szerzett jövedelem, s a válaszadók változatlanul 34 százaléka gondolja úgy, hogy fő tevékenységéből származó bevételei többé-kevésbé elegendőek megszokott életviteléhez. Azok aránya viszont, akik szerint a főállásban szerzett jövedelem biztosan nem elegendő szükségleteinek biztosításához, a 2003. évi 39 százalékról 2007-ben 36 százalékra csökkent.

A megkérdezettek több mint fele (55 százalék) tartja úgy, hogy Magyarországon az emberek általában többet költenek, mint amennyit megengedhetnének maguknak. Ez az arány az elmúlt évekhez képest ugrásszerű növekedést jelent, hiszen 2000-ben és 2003-ban a megkérdezetteknek csupán nem egészen harmada (31 százalék) osztotta e véleményt. Ezzel szemben természetesen erőteljesen visszaesett azok aránya, akik meggyőződése szerint a magyarok általában pénztárcájukhoz mérten költekeznek. Az ő arányuk az ezredfordulón 48 százalék, 2003-ban pedig 52 százalék volt; 2007-ben azonban 23 százalékra zuhant. A megkérdezettek szerint azonban a túlköltekezés csak másokra vonatkoztatva igaz. A válaszadók saját költekezési szokásait vizsgáló kérdésre kapott válaszai már merőben eltérő képet körvonalaznak: saját bevallása szerint a megkérdezettek 79 százaléka annyit költ, amennyit a pénztárcája elbír - s ez az arány nem sokban tér el a megelőző időszakokban tapasztaltaktól. Tizenhárom százalék vallja magát óvatosnak, s költ kevesebbet, mint amennyit megen- gedhetne. A lehetőségeit meghaladó költekezésről csupán a válaszadók nyolc százaléka számolt be.

Legtöbben - a válaszadók 64 százaléka - úgy gondolják, a pénz elsősorban a család jövőjének biztosítását szolgáló eszköz . Az ekképpen vélekedők aránya - talán a család fogalmának tartalmi átalakulása, így az egyfős háztartások számának növekedése miatt is - 1995-höz (73 százalék) és 2003-hoz (70 százalék) képest is visszaesést mutat.

A megkérdezettek 38 százaléka szerint a pénz az elvégzett munka megérdemelt díja . Az e véleményt osztók aránya 1995-höz képest nőtt, 2003-hoz képest viszont mintegy három százalékkal csökkent. Ezzel szemben többéves összehasonlításban folyamatosan nőtt azoknak a hányada, akik szerint a pénz lehetőséget nyújt élvezni az élet apró örömeit . Míg 1995-ben a megkérdezettek egyötöde vélekedett így, 2003-ban arányuk 22 százalékra, 2007-ben pedig már 26 százalékra emelkedett.

A felmérés eredményei alátámasztják azt a vélekedést, miszerint pénzből sosincs elég. A 2003-ban megkérdezettek 23 százaléka, idén pedig már 27 százaléka nyilatkozott úgy, hogy főállásban szerzett jövedelme biztosan nem elegendő a megélhetéshez. Stabil 3 százalékot ér el azoknak az aránya, akik szerint biztosan elegendő a főállásban szerzett jövedelem, s a válaszadók változatlanul 34 százaléka gondolja úgy, hogy fő tevékenységéből származó bevételei többé-kevésbé elegendőek megszokott életviteléhez. Azok aránya viszont, akik szerint a főállásban szerzett jövedelem biztosan nem elegendő szükségleteinek biztosításához, a 2003. évi 39 százalékról 2007-ben 36 százalékra csökkent.

A megkérdezettek több mint fele (55 százalék) tartja úgy, hogy Magyarországon az emberek általában többet költenek, mint amennyit megengedhetnének maguknak. Ez az arány az elmúlt évekhez képest ugrásszerű növekedést jelent, hiszen 2000-ben és 2003-ban a megkérdezetteknek csupán nem egészen harmada (31 százalék) osztotta e véleményt. Ezzel szemben természetesen erőteljesen visszaesett azok aránya, akik meggyőződése szerint a magyarok általában pénztárcájukhoz mérten költekeznek. Az ő arányuk az ezredfordulón 48 százalék, 2003-ban pedig 52 százalék volt; 2007-ben azonban 23 százalékra zuhant. A megkérdezettek szerint azonban a túlköltekezés csak másokra vonatkoztatva igaz. A válaszadók saját költekezési szokásait vizsgáló kérdésre kapott válaszai már merőben eltérő képet körvonalaznak: saját bevallása szerint a megkérdezettek 79 százaléka annyit költ, amennyit a pénztárcája elbír - s ez az arány nem sokban tér el a megelőző időszakokban tapasztaltaktól. Tizenhárom százalék vallja magát óvatosnak, s költ kevesebbet, mint amennyit megen- gedhetne. A lehetőségeit meghaladó költekezésről csupán a válaszadók nyolc százaléka számolt be.

A megkérdezettek 38 százaléka szerint a pénz az elvégzett munka megérdemelt díja . Az e véleményt osztók aránya 1995-höz képest nőtt, 2003-hoz képest viszont mintegy három százalékkal csökkent. Ezzel szemben többéves összehasonlításban folyamatosan nőtt azoknak a hányada, akik szerint a pénz lehetőséget nyújt élvezni az élet apró örömeit . Míg 1995-ben a megkérdezettek egyötöde vélekedett így, 2003-ban arányuk 22 százalékra, 2007-ben pedig már 26 százalékra emelkedett.

A felmérés eredményei alátámasztják azt a vélekedést, miszerint pénzből sosincs elég. A 2003-ban megkérdezettek 23 százaléka, idén pedig már 27 százaléka nyilatkozott úgy, hogy főállásban szerzett jövedelme biztosan nem elegendő a megélhetéshez. Stabil 3 százalékot ér el azoknak az aránya, akik szerint biztosan elegendő a főállásban szerzett jövedelem, s a válaszadók változatlanul 34 százaléka gondolja úgy, hogy fő tevékenységéből származó bevételei többé-kevésbé elegendőek megszokott életviteléhez. Azok aránya viszont, akik szerint a főállásban szerzett jövedelem biztosan nem elegendő szükségleteinek biztosításához, a 2003. évi 39 százalékról 2007-ben 36 százalékra csökkent.

A megkérdezettek több mint fele (55 százalék) tartja úgy, hogy Magyarországon az emberek általában többet költenek, mint amennyit megengedhetnének maguknak. Ez az arány az elmúlt évekhez képest ugrásszerű növekedést jelent, hiszen 2000-ben és 2003-ban a megkérdezetteknek csupán nem egészen harmada (31 százalék) osztotta e véleményt. Ezzel szemben természetesen erőteljesen visszaesett azok aránya, akik meggyőződése szerint a magyarok általában pénztárcájukhoz mérten költekeznek. Az ő arányuk az ezredfordulón 48 százalék, 2003-ban pedig 52 százalék volt; 2007-ben azonban 23 százalékra zuhant. A megkérdezettek szerint azonban a túlköltekezés csak másokra vonatkoztatva igaz. A válaszadók saját költekezési szokásait vizsgáló kérdésre kapott válaszai már merőben eltérő képet körvonalaznak: saját bevallása szerint a megkérdezettek 79 százaléka annyit költ, amennyit a pénztárcája elbír - s ez az arány nem sokban tér el a megelőző időszakokban tapasztaltaktól. Tizenhárom százalék vallja magát óvatosnak, s költ kevesebbet, mint amennyit megen- gedhetne. A lehetőségeit meghaladó költekezésről csupán a válaszadók nyolc százaléka számolt be.

A megkérdezettek 38 százaléka szerint a pénz az elvégzett munka megérdemelt díja . Az e véleményt osztók aránya 1995-höz képest nőtt, 2003-hoz képest viszont mintegy három százalékkal csökkent. Ezzel szemben többéves összehasonlításban folyamatosan nőtt azoknak a hányada, akik szerint a pénz lehetőséget nyújt élvezni az élet apró örömeit . Míg 1995-ben a megkérdezettek egyötöde vélekedett így, 2003-ban arányuk 22 százalékra, 2007-ben pedig már 26 százalékra emelkedett.

A felmérés eredményei alátámasztják azt a vélekedést, miszerint pénzből sosincs elég. A 2003-ban megkérdezettek 23 százaléka, idén pedig már 27 százaléka nyilatkozott úgy, hogy főállásban szerzett jövedelme biztosan nem elegendő a megélhetéshez. Stabil 3 százalékot ér el azoknak az aránya, akik szerint biztosan elegendő a főállásban szerzett jövedelem, s a válaszadók változatlanul 34 százaléka gondolja úgy, hogy fő tevékenységéből származó bevételei többé-kevésbé elegendőek megszokott életviteléhez. Azok aránya viszont, akik szerint a főállásban szerzett jövedelem biztosan nem elegendő szükségleteinek biztosításához, a 2003. évi 39 százalékról 2007-ben 36 százalékra csökkent.

A megkérdezettek több mint fele (55 százalék) tartja úgy, hogy Magyarországon az emberek általában többet költenek, mint amennyit megengedhetnének maguknak. Ez az arány az elmúlt évekhez képest ugrásszerű növekedést jelent, hiszen 2000-ben és 2003-ban a megkérdezetteknek csupán nem egészen harmada (31 százalék) osztotta e véleményt. Ezzel szemben természetesen erőteljesen visszaesett azok aránya, akik meggyőződése szerint a magyarok általában pénztárcájukhoz mérten költekeznek. Az ő arányuk az ezredfordulón 48 százalék, 2003-ban pedig 52 százalék volt; 2007-ben azonban 23 százalékra zuhant. A megkérdezettek szerint azonban a túlköltekezés csak másokra vonatkoztatva igaz. A válaszadók saját költekezési szokásait vizsgáló kérdésre kapott válaszai már merőben eltérő képet körvonalaznak: saját bevallása szerint a megkérdezettek 79 százaléka annyit költ, amennyit a pénztárcája elbír - s ez az arány nem sokban tér el a megelőző időszakokban tapasztaltaktól. Tizenhárom százalék vallja magát óvatosnak, s költ kevesebbet, mint amennyit megen- gedhetne. A lehetőségeit meghaladó költekezésről csupán a válaszadók nyolc százaléka számolt be.

A felmérés eredményei alátámasztják azt a vélekedést, miszerint pénzből sosincs elég. A 2003-ban megkérdezettek 23 százaléka, idén pedig már 27 százaléka nyilatkozott úgy, hogy főállásban szerzett jövedelme biztosan nem elegendő a megélhetéshez. Stabil 3 százalékot ér el azoknak az aránya, akik szerint biztosan elegendő a főállásban szerzett jövedelem, s a válaszadók változatlanul 34 százaléka gondolja úgy, hogy fő tevékenységéből származó bevételei többé-kevésbé elegendőek megszokott életviteléhez. Azok aránya viszont, akik szerint a főállásban szerzett jövedelem biztosan nem elegendő szükségleteinek biztosításához, a 2003. évi 39 százalékról 2007-ben 36 százalékra csökkent.

A megkérdezettek több mint fele (55 százalék) tartja úgy, hogy Magyarországon az emberek általában többet költenek, mint amennyit megengedhetnének maguknak. Ez az arány az elmúlt évekhez képest ugrásszerű növekedést jelent, hiszen 2000-ben és 2003-ban a megkérdezetteknek csupán nem egészen harmada (31 százalék) osztotta e véleményt. Ezzel szemben természetesen erőteljesen visszaesett azok aránya, akik meggyőződése szerint a magyarok általában pénztárcájukhoz mérten költekeznek. Az ő arányuk az ezredfordulón 48 százalék, 2003-ban pedig 52 százalék volt; 2007-ben azonban 23 százalékra zuhant. A megkérdezettek szerint azonban a túlköltekezés csak másokra vonatkoztatva igaz. A válaszadók saját költekezési szokásait vizsgáló kérdésre kapott válaszai már merőben eltérő képet körvonalaznak: saját bevallása szerint a megkérdezettek 79 százaléka annyit költ, amennyit a pénztárcája elbír - s ez az arány nem sokban tér el a megelőző időszakokban tapasztaltaktól. Tizenhárom százalék vallja magát óvatosnak, s költ kevesebbet, mint amennyit megen- gedhetne. A lehetőségeit meghaladó költekezésről csupán a válaszadók nyolc százaléka számolt be.

A felmérés eredményei alátámasztják azt a vélekedést, miszerint pénzből sosincs elég. A 2003-ban megkérdezettek 23 százaléka, idén pedig már 27 százaléka nyilatkozott úgy, hogy főállásban szerzett jövedelme biztosan nem elegendő a megélhetéshez. Stabil 3 százalékot ér el azoknak az aránya, akik szerint biztosan elegendő a főállásban szerzett jövedelem, s a válaszadók változatlanul 34 százaléka gondolja úgy, hogy fő tevékenységéből származó bevételei többé-kevésbé elegendőek megszokott életviteléhez. Azok aránya viszont, akik szerint a főállásban szerzett jövedelem biztosan nem elegendő szükségleteinek biztosításához, a 2003. évi 39 százalékról 2007-ben 36 százalékra csökkent.

A megkérdezettek több mint fele (55 százalék) tartja úgy, hogy Magyarországon az emberek általában többet költenek, mint amennyit megengedhetnének maguknak. Ez az arány az elmúlt évekhez képest ugrásszerű növekedést jelent, hiszen 2000-ben és 2003-ban a megkérdezetteknek csupán nem egészen harmada (31 százalék) osztotta e véleményt. Ezzel szemben természetesen erőteljesen visszaesett azok aránya, akik meggyőződése szerint a magyarok általában pénztárcájukhoz mérten költekeznek. Az ő arányuk az ezredfordulón 48 százalék, 2003-ban pedig 52 százalék volt; 2007-ben azonban 23 százalékra zuhant. A megkérdezettek szerint azonban a túlköltekezés csak másokra vonatkoztatva igaz. A válaszadók saját költekezési szokásait vizsgáló kérdésre kapott válaszai már merőben eltérő képet körvonalaznak: saját bevallása szerint a megkérdezettek 79 százaléka annyit költ, amennyit a pénztárcája elbír - s ez az arány nem sokban tér el a megelőző időszakokban tapasztaltaktól. Tizenhárom százalék vallja magát óvatosnak, s költ kevesebbet, mint amennyit megen- gedhetne. A lehetőségeit meghaladó költekezésről csupán a válaszadók nyolc százaléka számolt be.

A megkérdezettek több mint fele (55 százalék) tartja úgy, hogy Magyarországon az emberek általában többet költenek, mint amennyit megengedhetnének maguknak. Ez az arány az elmúlt évekhez képest ugrásszerű növekedést jelent, hiszen 2000-ben és 2003-ban a megkérdezetteknek csupán nem egészen harmada (31 százalék) osztotta e véleményt. Ezzel szemben természetesen erőteljesen visszaesett azok aránya, akik meggyőződése szerint a magyarok általában pénztárcájukhoz mérten költekeznek. Az ő arányuk az ezredfordulón 48 százalék, 2003-ban pedig 52 százalék volt; 2007-ben azonban 23 százalékra zuhant. A megkérdezettek szerint azonban a túlköltekezés csak másokra vonatkoztatva igaz. A válaszadók saját költekezési szokásait vizsgáló kérdésre kapott válaszai már merőben eltérő képet körvonalaznak: saját bevallása szerint a megkérdezettek 79 százaléka annyit költ, amennyit a pénztárcája elbír - s ez az arány nem sokban tér el a megelőző időszakokban tapasztaltaktól. Tizenhárom százalék vallja magát óvatosnak, s költ kevesebbet, mint amennyit megen- gedhetne. A lehetőségeit meghaladó költekezésről csupán a válaszadók nyolc százaléka számolt be.

A megkérdezettek több mint fele (55 százalék) tartja úgy, hogy Magyarországon az emberek általában többet költenek, mint amennyit megengedhetnének maguknak. Ez az arány az elmúlt évekhez képest ugrásszerű növekedést jelent, hiszen 2000-ben és 2003-ban a megkérdezetteknek csupán nem egészen harmada (31 százalék) osztotta e véleményt. Ezzel szemben természetesen erőteljesen visszaesett azok aránya, akik meggyőződése szerint a magyarok általában pénztárcájukhoz mérten költekeznek. Az ő arányuk az ezredfordulón 48 százalék, 2003-ban pedig 52 százalék volt; 2007-ben azonban 23 százalékra zuhant. A megkérdezettek szerint azonban a túlköltekezés csak másokra vonatkoztatva igaz. A válaszadók saját költekezési szokásait vizsgáló kérdésre kapott válaszai már merőben eltérő képet körvonalaznak: saját bevallása szerint a megkérdezettek 79 százaléka annyit költ, amennyit a pénztárcája elbír - s ez az arány nem sokban tér el a megelőző időszakokban tapasztaltaktól. Tizenhárom százalék vallja magát óvatosnak, s költ kevesebbet, mint amennyit megen- gedhetne. A lehetőségeit meghaladó költekezésről csupán a válaszadók nyolc százaléka számolt be.