Diszkont kontra sámli market

Aztán valami történt. Hogy pontosan mi, azt nem tudjuk. Mindenesetre szép lassan eltűntek az ismerős arcok, eltűnt az áruház vezetője - aki mindig megsúgta, hogy épp melyik terméket érdemes megvenni -, és ami a legnagyobb baj, eltűntek a pénztárosok. Az elmúlt két hónapban nem tudtam úgy betérni az áruházba, hogy ne kellett volna legalább negyedórát a kasszához vezető sorban töltenem. Jobb esetben néhány perces várakozás után kiszaladt valaki a raktárból, beült a pénztárgép mögé, és kettéosztódhatott a sor. Ám legtöbbször hiába morgolódtunk, maradt az egyetlen pénztáros. Szegény, mindenki rá haragudott, pedig ő tehet legkevésbé az egészről. Egyszer el is pityeregte magát, mondván: hárman vannak az egész áruházban. Pakolnak a raktárban, a kinti polcokon, üveget váltanak vissza, és a pénztárban ülnek...

A minap cukkinit akartam venni, és mivel már nem volt nyitva más üzlet, bementem az említett áruházba. Odabenn aztán úgy döntöttem, hogy a két cukkinivel nem állom végig a kígyózó sort. Visszatettem a vacsoránakvalót, kijöttem. És akkor eszembe jutott a mentő ötlet. A becsületkasszás kisszékek a belvárosban. Vagy ahogy egymás közt emlegetjük: a sámli market. Gyönyörű cukkini a ház mögötti kertből, darabja ötven forintért. Sorban állás nélkül. Hát, ezzel versenyezzenek a multik...