Panelprogram és tanácsadás

A nagy kérdés persze az, miként lehet a fejlettebb pénzügyi kultúrát hazánkban meghonosítani. Nem hinném, hogy ez életkor függvénye. Hiszen a szolgáltatási paletta ma már annyira széles, hogy azt képtelenség egy embernek, legyen az fiatal vagy idősebb, áttekinteni. Pál Csaba szerint lassan összeér a banki és a biztosítói szerepkör. Ez új dolog, és ehhez új emberek is szükségeltetnek. Például egy pénzügyi tanácsadói szint elérése két év kemény tanulással jár. A szakember szerint Vas megye pénzügyileg az országos átlagnál jobb helyzetben van, a bizalom viszont itt a legkevesebb. Sokszor érte kudarc a lakosságot, nem azt kapta, amit ígértek neki. Manapság tudásra van szüksége a piacnak, nem ígérő ügynökökre.

Egyfajta technológiai forradalmat él meg szerte a világon a biztosítási szakma. Szinte naponta változnak a pozíciók, vele a lehetőségek. A Generali-Providencia is ennek nyomán jutott el a panel programig. Egy-egy panelház ötven-nyolcvan évig lakható. Aki ilyenben él, az szeretné, ha megmaradna a lakás értéke, és még pénze is lenne a felújításra. Mi a legszélesebb biztosítási palettával rendelkezünk a hazai lakáspiacon; korszerűsítés, felújítás, állagmegóvás a cél. Ebbe szinte minden olyan elem belefér, ami a lakhatást kiadja. A program már jó ideje fut, a tapasztalatok kedvezőek. Abban is segítünk, hogy pályázatokat írjanak az érintettek, vagy támogatást igényeljenek az önkormányzattól, államtól. S ha már az önkormányzat került szóba: itt is jelen kell lenni, kialakítva a gondos gazda szemléletét. Megnézve, hogy az adott önkormányzat meddig tud elmenni.

Az üzletember szerint nehéz elvárni egy szegény társadalomtól, hogy biztosítóbarát legyen, öngondoskodást gyakoroljon. Pedig ez utóbbi az igazán lényeges, jegyzi meg. A nagy testvér már nem segít, és akinél le-esett a tantusz, az már keresi az öngondoskodás formáit. Ő az, aki szükségszerűen jut el hozzánk. Amúgy érdekes tapasztalatom, hogy inkább a szegények gondolnak a jövőjükre, szeretnék azt biztonságban tudni. A gazdagokat kevésbé izgatja mindez, a középosztály pedig vékonyka még. Végsősoron sokat kell még tanulnunk. Hogy tudjuk, mire adtuk ki a pénzünket. És ha már kiadtuk, arra-e, amire szerettük volna.

Úgy látja, a szegényebbek inkább gondolnak a jövőre, mint a gazdagok