2008.05.29. 02:29
Árak és paradigmaváltás
Körkép - Legalább tíz évig a jelenlegi válság előtti szint felett maradnak a globális élelmiszerárak, amelyek paradigmaváltáson mentek át - áll az OECD és az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) közös jelentésben.
Mit lát a hétköznapi ember? Például azt, hogy - nem kis mértékben az unió nyomására - hazánkban gyakorlatilag megszűnt a cukorrépa-termesztés. Ebből az következne, hogy drágul a cukor. Mégsem kell ettől tartani, mondják az elemzők, hiszen az unióban cukorfelesleg van. Rendben. Csakhogy felesleg kezd mutatkozni szerte a világon például gabonafélékből, ám miközben jó terméskilátásokat jelentenek az arra hivatottak, sietve hozzáteszik: ezzel párhuzamosan emelkedni fog a gabonafélék ára. Ebből az következik, hogy a szegények még szegényebbek lesznek, mert még kevésbé tudják megfizetni az élelmiszert.
Nálunk például repcéből lesz hamarosan felesleg, mert ezt a növényt vetették a gazdák a cukorrépa helyére. A étolaj ára mégsem csökken, inkább elképesztő mértékben nő. Sokak szerint azért, mert a repceolaj bioüzemanyaggá minősült át, azaz amióta a mezőgazdaság egyre erőteljesebben vesz részt ipari jelle-gű gazdasági folyamatokban, törvényszerű, hogy az ipari árakkal kalkulál. Más kérdés, hogy a termelők ebből nem arányosan részesülnek. A mezőgazdaságban használatos ipari termékek és az energia ára oly mértékben megemeli a termelési költségeket, hogy azt is a fogyasztóra kénytelenek áthárítani.
De nézzük globálisan a dolgokat. Kínában állítólag 3 millió hektáron hagytak fel az idén a rizstermesztéssel, lehet, hogy ennek következtében vezettek be nemrég rizsvásárlási korlátozást az Egyesült Államokban. A korábbi rizsföldeken állati takarmányokat termelnek, mert most arra van szükség, ugyanis minden eddiginél nagyobb méreteket öltött Kínában a húsfogyasztás. Ami importtal is párosul, és ez megint csak azzal jár együtt, hogy emelkedik a világban a húsféleségek ára. Ha emelkedik, a szegények még szegényebbek lesznek, a kevésbé szegények pedig lesüllyednek a szegények sorába. Vagy ez is felülvizsgálatra szoruló szemlélet?
A cikk elején idézett elemzés szerint az élelmiszerárak tartósan magasabb síkra tolódásának oka a bioüzemanyag-ipar, valamint a fejlődő országok - például Kína - által támasztott, növekvő kereslet. Nagyjából tehát azt fogalmazta meg a jelentés, amit fentebb körvonalaztunk a hétköznapi ember szintjén. A tartós élelmiszerár-inflációt független londoni elemzők is jósolják - teszi hozzá a Világgazdaság. A Királyi Külügyi Intézet által kiadott elemzés szerint jóllehet az árkiugrások nem ismeretlenek a mezőgazdaságban, a mostani helyzetet szokatlanná teszi, hogy szinte az összes élelmiszer- és takarmányipari termékcsoport ára meredeken emelkedik. A tekintélyes londoni elemzőközpont szakértői szerint az áremelkedés fontos eleme - amely becsülhetően 30 százalékot ad a dráguláshoz - a bioüzemanyagok terjedése.
Világbanki becslés szerint 2030-ig 50 százalékkal kellene növelni az élelmiszertermelést - ezen belül 85 százalékkal a hústermelést - a várható kereslet kielégítésére. Ha termelésnövekedés, akkor árdrágulás - tehetnénk hozzá most már reflexszerűen, eddigi tapasztalatainkra hagyatkozva. Kérdés persze, a mezőgazdaság képes lesz-e egyáltalán élelmiszer-alapanyag előállítására 2030-ban, vagy csak az ipar számára dolgozik, mert ne feledjük: míg az USA-ban most ezer emberre ötszáz autó jut, addig Kínában csak 25. Lehet, hogy az európai embernek újra meg kell tanulnia berendezkedni önellátásra? Ez lenne az igazi paradigmaváltás.
