Előnyben a hátrányos helyzetűek

Tudjuk jól: dolgozni csak pontosan szépen...

Legalábbis, akinek van munkája!

Nos, a munkaügyi szervezet nemrég indult, s jövő év végéig tartó új programja nyomán száznál is több hátrányos helyzetű - alacsony iskolai végzettségű, pályakezdő és fiatal, ötven év feletti, illetve beteg- vagy gyermekgondozásból visszatérni igyekvő - munkanélküli, továbbá úgynevezett inaktív nő és férfi juthat majd munkához. A Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) által biztosított uniós forrásból a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ megyénkben 519 millió forintot fordíthat e célra, ennek részleteiről azonban majd később.

Először is arról, hogy a program ismertetését célzó rendezvény első felszólalójaként Kiss Ambrus, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanulókat, a betegeket, a gyermek- és betegápolást végzőket leszámítva régiónkban 70 ezer körül mozog az inaktív nők és férfiak száma, s a nemrég indult program egyik fő célkitűzése, hogy közülük minél többen megmozduljanak , tanuljanak piacképes szakmát, keressenek és lehetőség szerint találjanak is munkát maguknak. Kiss Ambrusnak igaza van, mindez szép, emberes feladat, s a TÁMOP 1.1.2.-es projektje valóban segítheti is e munka hatékonyságát. Legalábbis ez derült ki Kiss Gyula regionális projektvezető szavaiból, aki az érdeklődőknek elmondta, hogy a régióban közel 2,1 milliárd forint áll rendelkezésre. A már említett hátrányos helyzetű csoportok képzésére a keret körülbelül 48 százalékát, foglalkoztatási támogatásra 42 százalékát, szolgáltatásokra 9 százalékát, utazási támogatásra pedig 1 százalékát fordítják.

A vasi adatokról szólva a munkaügyi szervezet szombathelyi kirendeltségét és szolgáltatóközpontját igazgató Németh Zsolt elmondta, hogy az itteni szervezet 519 millió forintos büdzséből gazdálkodhat. A projekt 465 résztvevővel számol, illetve azzal, hogy közülük 372-en sikeresen be is fejezik a programot. A tervek szerint összesen 335-en vesznek részt máris, illetve a későbbiekben valamilyen piacképes szakma elsajátításában. A program sikerkritériuma, hogy a projektben részt vevők közül legalább 142-en a befejezést követő 180 napon belül foglalkoztatottak legyenek. Németh Zsolt szerint eme vállalás annál is inkább teljesíthető, mert a képzéseken és a bérjellegű támogatásokon túl partnereikkel karöltve a résztvevők egyéni motiválására, tanácsokkal való ellátására, mentorálására is nagy gondot fordítanak.

Ez persze nagyon helyes. De nem túlzott-e a program egy főre vetített költsége? Mert nézzük csak, 519 millió forintból mindösszesen 142 főnek kell garantáltan eljutnia a 180 napos foglalkoztatásig... E sorok írójának éppen ez járt a fejében, amikor is az összejövetel zárásaként dr. Kovács Péter, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ szakmai főigazgató-helyettese a ki nem mondott kérdésre válaszolva arról szólt, hogy a hátrányos helyzetben lévők munkaerő-piaci helyzetbe hozása jóval több energiát, időt, munkát és pénzt igényel, mint az átlagembereké. A fiataloknál visszahúzó lehet például a környezet, illetve az idősebbeknél, hogy megszokásaikat nehezen adják fel, s tanulnak mondjuk új szakmát. Dr. Kovács Péter szerint a költségszámításnál még azt is figyelembe kell venni: ha az érintettek nem kerülnek be vagy éppen vissza a munkaerőpiacra, akkor ez az államnak - a nekik juttatott szociális támogatások miatt - pluszkiadásokat jelent. Ha a fajlagos költségek értékelésénél ezzel is számolunk, akkor már reális képet kapunk, húzta alá dr. Kovács Péter, és szavaival valóban nehéz lenne vitatkozni.

Legalábbis, akinek van munkája!

Nos, a munkaügyi szervezet nemrég indult, s jövő év végéig tartó új programja nyomán száznál is több hátrányos helyzetű - alacsony iskolai végzettségű, pályakezdő és fiatal, ötven év feletti, illetve beteg- vagy gyermekgondozásból visszatérni igyekvő - munkanélküli, továbbá úgynevezett inaktív nő és férfi juthat majd munkához. A Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) által biztosított uniós forrásból a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ megyénkben 519 millió forintot fordíthat e célra, ennek részleteiről azonban majd később.

Először is arról, hogy a program ismertetését célzó rendezvény első felszólalójaként Kiss Ambrus, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanulókat, a betegeket, a gyermek- és betegápolást végzőket leszámítva régiónkban 70 ezer körül mozog az inaktív nők és férfiak száma, s a nemrég indult program egyik fő célkitűzése, hogy közülük minél többen megmozduljanak , tanuljanak piacképes szakmát, keressenek és lehetőség szerint találjanak is munkát maguknak. Kiss Ambrusnak igaza van, mindez szép, emberes feladat, s a TÁMOP 1.1.2.-es projektje valóban segítheti is e munka hatékonyságát. Legalábbis ez derült ki Kiss Gyula regionális projektvezető szavaiból, aki az érdeklődőknek elmondta, hogy a régióban közel 2,1 milliárd forint áll rendelkezésre. A már említett hátrányos helyzetű csoportok képzésére a keret körülbelül 48 százalékát, foglalkoztatási támogatásra 42 százalékát, szolgáltatásokra 9 százalékát, utazási támogatásra pedig 1 százalékát fordítják.

A vasi adatokról szólva a munkaügyi szervezet szombathelyi kirendeltségét és szolgáltatóközpontját igazgató Németh Zsolt elmondta, hogy az itteni szervezet 519 millió forintos büdzséből gazdálkodhat. A projekt 465 résztvevővel számol, illetve azzal, hogy közülük 372-en sikeresen be is fejezik a programot. A tervek szerint összesen 335-en vesznek részt máris, illetve a későbbiekben valamilyen piacképes szakma elsajátításában. A program sikerkritériuma, hogy a projektben részt vevők közül legalább 142-en a befejezést követő 180 napon belül foglalkoztatottak legyenek. Németh Zsolt szerint eme vállalás annál is inkább teljesíthető, mert a képzéseken és a bérjellegű támogatásokon túl partnereikkel karöltve a résztvevők egyéni motiválására, tanácsokkal való ellátására, mentorálására is nagy gondot fordítanak.

Ez persze nagyon helyes. De nem túlzott-e a program egy főre vetített költsége? Mert nézzük csak, 519 millió forintból mindösszesen 142 főnek kell garantáltan eljutnia a 180 napos foglalkoztatásig... E sorok írójának éppen ez járt a fejében, amikor is az összejövetel zárásaként dr. Kovács Péter, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ szakmai főigazgató-helyettese a ki nem mondott kérdésre válaszolva arról szólt, hogy a hátrányos helyzetben lévők munkaerő-piaci helyzetbe hozása jóval több energiát, időt, munkát és pénzt igényel, mint az átlagembereké. A fiataloknál visszahúzó lehet például a környezet, illetve az idősebbeknél, hogy megszokásaikat nehezen adják fel, s tanulnak mondjuk új szakmát. Dr. Kovács Péter szerint a költségszámításnál még azt is figyelembe kell venni: ha az érintettek nem kerülnek be vagy éppen vissza a munkaerőpiacra, akkor ez az államnak - a nekik juttatott szociális támogatások miatt - pluszkiadásokat jelent. Ha a fajlagos költségek értékelésénél ezzel is számolunk, akkor már reális képet kapunk, húzta alá dr. Kovács Péter, és szavaival valóban nehéz lenne vitatkozni.

Legalábbis, akinek van munkája!

Nos, a munkaügyi szervezet nemrég indult, s jövő év végéig tartó új programja nyomán száznál is több hátrányos helyzetű - alacsony iskolai végzettségű, pályakezdő és fiatal, ötven év feletti, illetve beteg- vagy gyermekgondozásból visszatérni igyekvő - munkanélküli, továbbá úgynevezett inaktív nő és férfi juthat majd munkához. A Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) által biztosított uniós forrásból a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ megyénkben 519 millió forintot fordíthat e célra, ennek részleteiről azonban majd később.

Először is arról, hogy a program ismertetését célzó rendezvény első felszólalójaként Kiss Ambrus, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanulókat, a betegeket, a gyermek- és betegápolást végzőket leszámítva régiónkban 70 ezer körül mozog az inaktív nők és férfiak száma, s a nemrég indult program egyik fő célkitűzése, hogy közülük minél többen megmozduljanak , tanuljanak piacképes szakmát, keressenek és lehetőség szerint találjanak is munkát maguknak. Kiss Ambrusnak igaza van, mindez szép, emberes feladat, s a TÁMOP 1.1.2.-es projektje valóban segítheti is e munka hatékonyságát. Legalábbis ez derült ki Kiss Gyula regionális projektvezető szavaiból, aki az érdeklődőknek elmondta, hogy a régióban közel 2,1 milliárd forint áll rendelkezésre. A már említett hátrányos helyzetű csoportok képzésére a keret körülbelül 48 százalékát, foglalkoztatási támogatásra 42 százalékát, szolgáltatásokra 9 százalékát, utazási támogatásra pedig 1 százalékát fordítják.

A vasi adatokról szólva a munkaügyi szervezet szombathelyi kirendeltségét és szolgáltatóközpontját igazgató Németh Zsolt elmondta, hogy az itteni szervezet 519 millió forintos büdzséből gazdálkodhat. A projekt 465 résztvevővel számol, illetve azzal, hogy közülük 372-en sikeresen be is fejezik a programot. A tervek szerint összesen 335-en vesznek részt máris, illetve a későbbiekben valamilyen piacképes szakma elsajátításában. A program sikerkritériuma, hogy a projektben részt vevők közül legalább 142-en a befejezést követő 180 napon belül foglalkoztatottak legyenek. Németh Zsolt szerint eme vállalás annál is inkább teljesíthető, mert a képzéseken és a bérjellegű támogatásokon túl partnereikkel karöltve a résztvevők egyéni motiválására, tanácsokkal való ellátására, mentorálására is nagy gondot fordítanak.

Ez persze nagyon helyes. De nem túlzott-e a program egy főre vetített költsége? Mert nézzük csak, 519 millió forintból mindösszesen 142 főnek kell garantáltan eljutnia a 180 napos foglalkoztatásig... E sorok írójának éppen ez járt a fejében, amikor is az összejövetel zárásaként dr. Kovács Péter, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ szakmai főigazgató-helyettese a ki nem mondott kérdésre válaszolva arról szólt, hogy a hátrányos helyzetben lévők munkaerő-piaci helyzetbe hozása jóval több energiát, időt, munkát és pénzt igényel, mint az átlagembereké. A fiataloknál visszahúzó lehet például a környezet, illetve az idősebbeknél, hogy megszokásaikat nehezen adják fel, s tanulnak mondjuk új szakmát. Dr. Kovács Péter szerint a költségszámításnál még azt is figyelembe kell venni: ha az érintettek nem kerülnek be vagy éppen vissza a munkaerőpiacra, akkor ez az államnak - a nekik juttatott szociális támogatások miatt - pluszkiadásokat jelent. Ha a fajlagos költségek értékelésénél ezzel is számolunk, akkor már reális képet kapunk, húzta alá dr. Kovács Péter, és szavaival valóban nehéz lenne vitatkozni.

Nos, a munkaügyi szervezet nemrég indult, s jövő év végéig tartó új programja nyomán száznál is több hátrányos helyzetű - alacsony iskolai végzettségű, pályakezdő és fiatal, ötven év feletti, illetve beteg- vagy gyermekgondozásból visszatérni igyekvő - munkanélküli, továbbá úgynevezett inaktív nő és férfi juthat majd munkához. A Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) által biztosított uniós forrásból a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ megyénkben 519 millió forintot fordíthat e célra, ennek részleteiről azonban majd később.

Először is arról, hogy a program ismertetését célzó rendezvény első felszólalójaként Kiss Ambrus, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanulókat, a betegeket, a gyermek- és betegápolást végzőket leszámítva régiónkban 70 ezer körül mozog az inaktív nők és férfiak száma, s a nemrég indult program egyik fő célkitűzése, hogy közülük minél többen megmozduljanak , tanuljanak piacképes szakmát, keressenek és lehetőség szerint találjanak is munkát maguknak. Kiss Ambrusnak igaza van, mindez szép, emberes feladat, s a TÁMOP 1.1.2.-es projektje valóban segítheti is e munka hatékonyságát. Legalábbis ez derült ki Kiss Gyula regionális projektvezető szavaiból, aki az érdeklődőknek elmondta, hogy a régióban közel 2,1 milliárd forint áll rendelkezésre. A már említett hátrányos helyzetű csoportok képzésére a keret körülbelül 48 százalékát, foglalkoztatási támogatásra 42 százalékát, szolgáltatásokra 9 százalékát, utazási támogatásra pedig 1 százalékát fordítják.

A vasi adatokról szólva a munkaügyi szervezet szombathelyi kirendeltségét és szolgáltatóközpontját igazgató Németh Zsolt elmondta, hogy az itteni szervezet 519 millió forintos büdzséből gazdálkodhat. A projekt 465 résztvevővel számol, illetve azzal, hogy közülük 372-en sikeresen be is fejezik a programot. A tervek szerint összesen 335-en vesznek részt máris, illetve a későbbiekben valamilyen piacképes szakma elsajátításában. A program sikerkritériuma, hogy a projektben részt vevők közül legalább 142-en a befejezést követő 180 napon belül foglalkoztatottak legyenek. Németh Zsolt szerint eme vállalás annál is inkább teljesíthető, mert a képzéseken és a bérjellegű támogatásokon túl partnereikkel karöltve a résztvevők egyéni motiválására, tanácsokkal való ellátására, mentorálására is nagy gondot fordítanak.

Ez persze nagyon helyes. De nem túlzott-e a program egy főre vetített költsége? Mert nézzük csak, 519 millió forintból mindösszesen 142 főnek kell garantáltan eljutnia a 180 napos foglalkoztatásig... E sorok írójának éppen ez járt a fejében, amikor is az összejövetel zárásaként dr. Kovács Péter, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ szakmai főigazgató-helyettese a ki nem mondott kérdésre válaszolva arról szólt, hogy a hátrányos helyzetben lévők munkaerő-piaci helyzetbe hozása jóval több energiát, időt, munkát és pénzt igényel, mint az átlagembereké. A fiataloknál visszahúzó lehet például a környezet, illetve az idősebbeknél, hogy megszokásaikat nehezen adják fel, s tanulnak mondjuk új szakmát. Dr. Kovács Péter szerint a költségszámításnál még azt is figyelembe kell venni: ha az érintettek nem kerülnek be vagy éppen vissza a munkaerőpiacra, akkor ez az államnak - a nekik juttatott szociális támogatások miatt - pluszkiadásokat jelent. Ha a fajlagos költségek értékelésénél ezzel is számolunk, akkor már reális képet kapunk, húzta alá dr. Kovács Péter, és szavaival valóban nehéz lenne vitatkozni.

Nos, a munkaügyi szervezet nemrég indult, s jövő év végéig tartó új programja nyomán száznál is több hátrányos helyzetű - alacsony iskolai végzettségű, pályakezdő és fiatal, ötven év feletti, illetve beteg- vagy gyermekgondozásból visszatérni igyekvő - munkanélküli, továbbá úgynevezett inaktív nő és férfi juthat majd munkához. A Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) által biztosított uniós forrásból a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ megyénkben 519 millió forintot fordíthat e célra, ennek részleteiről azonban majd később.

Először is arról, hogy a program ismertetését célzó rendezvény első felszólalójaként Kiss Ambrus, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanulókat, a betegeket, a gyermek- és betegápolást végzőket leszámítva régiónkban 70 ezer körül mozog az inaktív nők és férfiak száma, s a nemrég indult program egyik fő célkitűzése, hogy közülük minél többen megmozduljanak , tanuljanak piacképes szakmát, keressenek és lehetőség szerint találjanak is munkát maguknak. Kiss Ambrusnak igaza van, mindez szép, emberes feladat, s a TÁMOP 1.1.2.-es projektje valóban segítheti is e munka hatékonyságát. Legalábbis ez derült ki Kiss Gyula regionális projektvezető szavaiból, aki az érdeklődőknek elmondta, hogy a régióban közel 2,1 milliárd forint áll rendelkezésre. A már említett hátrányos helyzetű csoportok képzésére a keret körülbelül 48 százalékát, foglalkoztatási támogatásra 42 százalékát, szolgáltatásokra 9 százalékát, utazási támogatásra pedig 1 százalékát fordítják.

A vasi adatokról szólva a munkaügyi szervezet szombathelyi kirendeltségét és szolgáltatóközpontját igazgató Németh Zsolt elmondta, hogy az itteni szervezet 519 millió forintos büdzséből gazdálkodhat. A projekt 465 résztvevővel számol, illetve azzal, hogy közülük 372-en sikeresen be is fejezik a programot. A tervek szerint összesen 335-en vesznek részt máris, illetve a későbbiekben valamilyen piacképes szakma elsajátításában. A program sikerkritériuma, hogy a projektben részt vevők közül legalább 142-en a befejezést követő 180 napon belül foglalkoztatottak legyenek. Németh Zsolt szerint eme vállalás annál is inkább teljesíthető, mert a képzéseken és a bérjellegű támogatásokon túl partnereikkel karöltve a résztvevők egyéni motiválására, tanácsokkal való ellátására, mentorálására is nagy gondot fordítanak.

Ez persze nagyon helyes. De nem túlzott-e a program egy főre vetített költsége? Mert nézzük csak, 519 millió forintból mindösszesen 142 főnek kell garantáltan eljutnia a 180 napos foglalkoztatásig... E sorok írójának éppen ez járt a fejében, amikor is az összejövetel zárásaként dr. Kovács Péter, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ szakmai főigazgató-helyettese a ki nem mondott kérdésre válaszolva arról szólt, hogy a hátrányos helyzetben lévők munkaerő-piaci helyzetbe hozása jóval több energiát, időt, munkát és pénzt igényel, mint az átlagembereké. A fiataloknál visszahúzó lehet például a környezet, illetve az idősebbeknél, hogy megszokásaikat nehezen adják fel, s tanulnak mondjuk új szakmát. Dr. Kovács Péter szerint a költségszámításnál még azt is figyelembe kell venni: ha az érintettek nem kerülnek be vagy éppen vissza a munkaerőpiacra, akkor ez az államnak - a nekik juttatott szociális támogatások miatt - pluszkiadásokat jelent. Ha a fajlagos költségek értékelésénél ezzel is számolunk, akkor már reális képet kapunk, húzta alá dr. Kovács Péter, és szavaival valóban nehéz lenne vitatkozni.

Először is arról, hogy a program ismertetését célzó rendezvény első felszólalójaként Kiss Ambrus, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanulókat, a betegeket, a gyermek- és betegápolást végzőket leszámítva régiónkban 70 ezer körül mozog az inaktív nők és férfiak száma, s a nemrég indult program egyik fő célkitűzése, hogy közülük minél többen megmozduljanak , tanuljanak piacképes szakmát, keressenek és lehetőség szerint találjanak is munkát maguknak. Kiss Ambrusnak igaza van, mindez szép, emberes feladat, s a TÁMOP 1.1.2.-es projektje valóban segítheti is e munka hatékonyságát. Legalábbis ez derült ki Kiss Gyula regionális projektvezető szavaiból, aki az érdeklődőknek elmondta, hogy a régióban közel 2,1 milliárd forint áll rendelkezésre. A már említett hátrányos helyzetű csoportok képzésére a keret körülbelül 48 százalékát, foglalkoztatási támogatásra 42 százalékát, szolgáltatásokra 9 százalékát, utazási támogatásra pedig 1 százalékát fordítják.

A vasi adatokról szólva a munkaügyi szervezet szombathelyi kirendeltségét és szolgáltatóközpontját igazgató Németh Zsolt elmondta, hogy az itteni szervezet 519 millió forintos büdzséből gazdálkodhat. A projekt 465 résztvevővel számol, illetve azzal, hogy közülük 372-en sikeresen be is fejezik a programot. A tervek szerint összesen 335-en vesznek részt máris, illetve a későbbiekben valamilyen piacképes szakma elsajátításában. A program sikerkritériuma, hogy a projektben részt vevők közül legalább 142-en a befejezést követő 180 napon belül foglalkoztatottak legyenek. Németh Zsolt szerint eme vállalás annál is inkább teljesíthető, mert a képzéseken és a bérjellegű támogatásokon túl partnereikkel karöltve a résztvevők egyéni motiválására, tanácsokkal való ellátására, mentorálására is nagy gondot fordítanak.

Ez persze nagyon helyes. De nem túlzott-e a program egy főre vetített költsége? Mert nézzük csak, 519 millió forintból mindösszesen 142 főnek kell garantáltan eljutnia a 180 napos foglalkoztatásig... E sorok írójának éppen ez járt a fejében, amikor is az összejövetel zárásaként dr. Kovács Péter, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ szakmai főigazgató-helyettese a ki nem mondott kérdésre válaszolva arról szólt, hogy a hátrányos helyzetben lévők munkaerő-piaci helyzetbe hozása jóval több energiát, időt, munkát és pénzt igényel, mint az átlagembereké. A fiataloknál visszahúzó lehet például a környezet, illetve az idősebbeknél, hogy megszokásaikat nehezen adják fel, s tanulnak mondjuk új szakmát. Dr. Kovács Péter szerint a költségszámításnál még azt is figyelembe kell venni: ha az érintettek nem kerülnek be vagy éppen vissza a munkaerőpiacra, akkor ez az államnak - a nekik juttatott szociális támogatások miatt - pluszkiadásokat jelent. Ha a fajlagos költségek értékelésénél ezzel is számolunk, akkor már reális képet kapunk, húzta alá dr. Kovács Péter, és szavaival valóban nehéz lenne vitatkozni.

Először is arról, hogy a program ismertetését célzó rendezvény első felszólalójaként Kiss Ambrus, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanulókat, a betegeket, a gyermek- és betegápolást végzőket leszámítva régiónkban 70 ezer körül mozog az inaktív nők és férfiak száma, s a nemrég indult program egyik fő célkitűzése, hogy közülük minél többen megmozduljanak , tanuljanak piacképes szakmát, keressenek és lehetőség szerint találjanak is munkát maguknak. Kiss Ambrusnak igaza van, mindez szép, emberes feladat, s a TÁMOP 1.1.2.-es projektje valóban segítheti is e munka hatékonyságát. Legalábbis ez derült ki Kiss Gyula regionális projektvezető szavaiból, aki az érdeklődőknek elmondta, hogy a régióban közel 2,1 milliárd forint áll rendelkezésre. A már említett hátrányos helyzetű csoportok képzésére a keret körülbelül 48 százalékát, foglalkoztatási támogatásra 42 százalékát, szolgáltatásokra 9 százalékát, utazási támogatásra pedig 1 százalékát fordítják.

A vasi adatokról szólva a munkaügyi szervezet szombathelyi kirendeltségét és szolgáltatóközpontját igazgató Németh Zsolt elmondta, hogy az itteni szervezet 519 millió forintos büdzséből gazdálkodhat. A projekt 465 résztvevővel számol, illetve azzal, hogy közülük 372-en sikeresen be is fejezik a programot. A tervek szerint összesen 335-en vesznek részt máris, illetve a későbbiekben valamilyen piacképes szakma elsajátításában. A program sikerkritériuma, hogy a projektben részt vevők közül legalább 142-en a befejezést követő 180 napon belül foglalkoztatottak legyenek. Németh Zsolt szerint eme vállalás annál is inkább teljesíthető, mert a képzéseken és a bérjellegű támogatásokon túl partnereikkel karöltve a résztvevők egyéni motiválására, tanácsokkal való ellátására, mentorálására is nagy gondot fordítanak.

Ez persze nagyon helyes. De nem túlzott-e a program egy főre vetített költsége? Mert nézzük csak, 519 millió forintból mindösszesen 142 főnek kell garantáltan eljutnia a 180 napos foglalkoztatásig... E sorok írójának éppen ez járt a fejében, amikor is az összejövetel zárásaként dr. Kovács Péter, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ szakmai főigazgató-helyettese a ki nem mondott kérdésre válaszolva arról szólt, hogy a hátrányos helyzetben lévők munkaerő-piaci helyzetbe hozása jóval több energiát, időt, munkát és pénzt igényel, mint az átlagembereké. A fiataloknál visszahúzó lehet például a környezet, illetve az idősebbeknél, hogy megszokásaikat nehezen adják fel, s tanulnak mondjuk új szakmát. Dr. Kovács Péter szerint a költségszámításnál még azt is figyelembe kell venni: ha az érintettek nem kerülnek be vagy éppen vissza a munkaerőpiacra, akkor ez az államnak - a nekik juttatott szociális támogatások miatt - pluszkiadásokat jelent. Ha a fajlagos költségek értékelésénél ezzel is számolunk, akkor már reális képet kapunk, húzta alá dr. Kovács Péter, és szavaival valóban nehéz lenne vitatkozni.

A vasi adatokról szólva a munkaügyi szervezet szombathelyi kirendeltségét és szolgáltatóközpontját igazgató Németh Zsolt elmondta, hogy az itteni szervezet 519 millió forintos büdzséből gazdálkodhat. A projekt 465 résztvevővel számol, illetve azzal, hogy közülük 372-en sikeresen be is fejezik a programot. A tervek szerint összesen 335-en vesznek részt máris, illetve a későbbiekben valamilyen piacképes szakma elsajátításában. A program sikerkritériuma, hogy a projektben részt vevők közül legalább 142-en a befejezést követő 180 napon belül foglalkoztatottak legyenek. Németh Zsolt szerint eme vállalás annál is inkább teljesíthető, mert a képzéseken és a bérjellegű támogatásokon túl partnereikkel karöltve a résztvevők egyéni motiválására, tanácsokkal való ellátására, mentorálására is nagy gondot fordítanak.

Ez persze nagyon helyes. De nem túlzott-e a program egy főre vetített költsége? Mert nézzük csak, 519 millió forintból mindösszesen 142 főnek kell garantáltan eljutnia a 180 napos foglalkoztatásig... E sorok írójának éppen ez járt a fejében, amikor is az összejövetel zárásaként dr. Kovács Péter, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ szakmai főigazgató-helyettese a ki nem mondott kérdésre válaszolva arról szólt, hogy a hátrányos helyzetben lévők munkaerő-piaci helyzetbe hozása jóval több energiát, időt, munkát és pénzt igényel, mint az átlagembereké. A fiataloknál visszahúzó lehet például a környezet, illetve az idősebbeknél, hogy megszokásaikat nehezen adják fel, s tanulnak mondjuk új szakmát. Dr. Kovács Péter szerint a költségszámításnál még azt is figyelembe kell venni: ha az érintettek nem kerülnek be vagy éppen vissza a munkaerőpiacra, akkor ez az államnak - a nekik juttatott szociális támogatások miatt - pluszkiadásokat jelent. Ha a fajlagos költségek értékelésénél ezzel is számolunk, akkor már reális képet kapunk, húzta alá dr. Kovács Péter, és szavaival valóban nehéz lenne vitatkozni.

A vasi adatokról szólva a munkaügyi szervezet szombathelyi kirendeltségét és szolgáltatóközpontját igazgató Németh Zsolt elmondta, hogy az itteni szervezet 519 millió forintos büdzséből gazdálkodhat. A projekt 465 résztvevővel számol, illetve azzal, hogy közülük 372-en sikeresen be is fejezik a programot. A tervek szerint összesen 335-en vesznek részt máris, illetve a későbbiekben valamilyen piacképes szakma elsajátításában. A program sikerkritériuma, hogy a projektben részt vevők közül legalább 142-en a befejezést követő 180 napon belül foglalkoztatottak legyenek. Németh Zsolt szerint eme vállalás annál is inkább teljesíthető, mert a képzéseken és a bérjellegű támogatásokon túl partnereikkel karöltve a résztvevők egyéni motiválására, tanácsokkal való ellátására, mentorálására is nagy gondot fordítanak.

Ez persze nagyon helyes. De nem túlzott-e a program egy főre vetített költsége? Mert nézzük csak, 519 millió forintból mindösszesen 142 főnek kell garantáltan eljutnia a 180 napos foglalkoztatásig... E sorok írójának éppen ez járt a fejében, amikor is az összejövetel zárásaként dr. Kovács Péter, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ szakmai főigazgató-helyettese a ki nem mondott kérdésre válaszolva arról szólt, hogy a hátrányos helyzetben lévők munkaerő-piaci helyzetbe hozása jóval több energiát, időt, munkát és pénzt igényel, mint az átlagembereké. A fiataloknál visszahúzó lehet például a környezet, illetve az idősebbeknél, hogy megszokásaikat nehezen adják fel, s tanulnak mondjuk új szakmát. Dr. Kovács Péter szerint a költségszámításnál még azt is figyelembe kell venni: ha az érintettek nem kerülnek be vagy éppen vissza a munkaerőpiacra, akkor ez az államnak - a nekik juttatott szociális támogatások miatt - pluszkiadásokat jelent. Ha a fajlagos költségek értékelésénél ezzel is számolunk, akkor már reális képet kapunk, húzta alá dr. Kovács Péter, és szavaival valóban nehéz lenne vitatkozni.

Ez persze nagyon helyes. De nem túlzott-e a program egy főre vetített költsége? Mert nézzük csak, 519 millió forintból mindösszesen 142 főnek kell garantáltan eljutnia a 180 napos foglalkoztatásig... E sorok írójának éppen ez járt a fejében, amikor is az összejövetel zárásaként dr. Kovács Péter, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ szakmai főigazgató-helyettese a ki nem mondott kérdésre válaszolva arról szólt, hogy a hátrányos helyzetben lévők munkaerő-piaci helyzetbe hozása jóval több energiát, időt, munkát és pénzt igényel, mint az átlagembereké. A fiataloknál visszahúzó lehet például a környezet, illetve az idősebbeknél, hogy megszokásaikat nehezen adják fel, s tanulnak mondjuk új szakmát. Dr. Kovács Péter szerint a költségszámításnál még azt is figyelembe kell venni: ha az érintettek nem kerülnek be vagy éppen vissza a munkaerőpiacra, akkor ez az államnak - a nekik juttatott szociális támogatások miatt - pluszkiadásokat jelent. Ha a fajlagos költségek értékelésénél ezzel is számolunk, akkor már reális képet kapunk, húzta alá dr. Kovács Péter, és szavaival valóban nehéz lenne vitatkozni.

Ez persze nagyon helyes. De nem túlzott-e a program egy főre vetített költsége? Mert nézzük csak, 519 millió forintból mindösszesen 142 főnek kell garantáltan eljutnia a 180 napos foglalkoztatásig... E sorok írójának éppen ez járt a fejében, amikor is az összejövetel zárásaként dr. Kovács Péter, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ szakmai főigazgató-helyettese a ki nem mondott kérdésre válaszolva arról szólt, hogy a hátrányos helyzetben lévők munkaerő-piaci helyzetbe hozása jóval több energiát, időt, munkát és pénzt igényel, mint az átlagembereké. A fiataloknál visszahúzó lehet például a környezet, illetve az idősebbeknél, hogy megszokásaikat nehezen adják fel, s tanulnak mondjuk új szakmát. Dr. Kovács Péter szerint a költségszámításnál még azt is figyelembe kell venni: ha az érintettek nem kerülnek be vagy éppen vissza a munkaerőpiacra, akkor ez az államnak - a nekik juttatott szociális támogatások miatt - pluszkiadásokat jelent. Ha a fajlagos költségek értékelésénél ezzel is számolunk, akkor már reális képet kapunk, húzta alá dr. Kovács Péter, és szavaival valóban nehéz lenne vitatkozni.