Mit mikor palántázunk?

Négy fő szabadföldi palántázási időszakot különböztetünk meg.

Legkorábban, nagyjából március közepe után a korai káposztafélék, a fejessaláta palántáinak kiültetésére kerül sor.

A következő időszak május közepe után kezdődik. Régi, évszázados népi megfigyelés szerint a fagyosszentek (Pongrác, Szervác, Bonifác) után ültetjük ki a paradicsom- és paprikapalántákat.

A káposztafélék késői termesztéséhez a hidegágyban nevelt palántákat június végén helyezzük el. Az áttelelő kelkáposzta és fejessaláta palántázására október a legalkalmasabb időszak.

A palántákat a megszokott környezetből kiszakítva lényegében más környezetbe rakjuk. Célunk, hogy új életre keljenek, lendületesen növekedjenek, fejlődjenek.

A legnagyobb veszélyt a palánták számára a túlzott vízveszteség, különösen akkor, ha nem tápkockás növényt használunk. A párologtatás mértéke függ a hőmérséklettől, a páratartalomtól és a növény lombfelületétől. A napszakok közül délután, vagy estefelé palántázzunk. Az éjszakai órákban könnyebben magukhoz térnek a növények és reggeltől fokozatosan szokhatnak hozzá az új környezethez.

Palántázás előtt szórjunk ki kevés nitrogéntartalmú műtrágyát. A talajt készítsük elő aprómorzsásra, tűzzük ki a növény számára optimális sor- és tőtávolságot.

Általában olyan mélyre ültessünk, ahogy a palántaágyban vagy a tápkockában voltak a növények. A palántázást kövesse az öntözés, amikor a gyökerekhez iszapoljuk a talajt. Lehetőleg egyenként öntözzük be a palántákat a napon előmelegített vízzel.

Évelő gyomokkal (tarack búza, mezei acat, szulák stb.) fertőzött területre ne ültessünk palántákat, hanem előtte gyommentesítsük a területe. A palántázott növényeknek folyamatosan gyommentes, porhanyós talajra, tápanyagra és vízre van szükségük.