Tévedésbe ejtés kizárt?

Elmondása szerint legalább harmincszor kereste az őt megbízó kft. tulajdonosait, akikből nagy nehezen 500 ezer forintot sikerült kisajtolnia. A fennmaradó 1,5 milliót viszont úgy gondolták rendezni, hogy újabb munkákat ajánlottak a festő vállalkozónak, illetve, hogy kap tőlük - egy 8 millió forinttal beterhelt - telket, ahova a saját hasznára építhetett volna házat. Kósa Tamás szívét egyik - bizonytalan végű munkáról és az értékesíthetetlen telekről szóló - ajánlat sem dobogtatta meg, egyre inkább nyugtalanította viszont, hogy tudomására jutott: a kft.-nek további tartozásai is vannak, s ezek végösszege már 10 millió forint felé közelít.

Kósa Tamás ekkor még egy elkeseredett próbát tett. Megtudta, hogy az egyik lakásvásárló mikor visz be pénzt - 600 ezer forintot - a kivitelező irodájába, s ekkorra ő is odament. Persze hiába, az egyik cégvezető ugyanis némi szóváltást követően elhajtotta . A hitegetés tehát folytatódott, Kósa Tamás türelme pedig egyre fogyott, főként, hogy megtudta, egy másik vállalkozónak - ráadásul olyannak, aki nála később dolgozott a cég számára - fizetett a kft.

A festőnél ekkor betelt a pohár, 2006 novemberében büntetőfeljelentést tett, ám előbb a rendőrség, majd az ügyészség is olyan határozatot hozott, hogy nem történt bűncselekmény az ügyben. Az eljáró szervek a rendelkezésükre álló adatokból azt állapították meg, hogy a feljelentésben hivatkozott csalás bűntettének törvényi tényállásában írt tévedésbe ejtés kizárt, ugyanis a Kósa Tamástól megrendelt munkák ellenértéke a feljelentett kft.-nél nem csak az alvállalkozói szerződések megkötésekor, hanem 2006 őszéig rendelkezésre állt.

Pénz viszont annak ellenére sincs még mindig, hogy Kósa Tamás a folytatásban polgári pert indított, és az eljáró bíróság - amely előtt a kft. tulajdonosai, képviselői meg sem jelentek - meg is állapította, hogy a festő követelései jogosak, s indulhat a végrehajtási eljárás. Ám kiderült, hogy Kósa Tamásnak a procedúra közel 100 ezer forintjába kerülne, amelyet persze visszakapna, ha a végrehajtás sikerrel jár, ebben azonban már korántsem volt biztos, így hagyta az egészet.

Ebben közrejátszott, hogy időközben felszámolási eljárás indult a cég ellen, s Kósa Tamás úgy értesült, hogy az APEH és a bankok úgyis elvinnék a kft. vagyonát.

Hogy mindebből mi a tanulság? Kósa Tamás szerint az, hogy nem számít, van-e szerződés, a szélhámosok bárkit megkopaszthatnak, hogy aztán néhány hét vagy akár pár nap múlva egy másik kft.-ben tűnjenek fel, mint ahogy ez a festő által elmesélt történetben is történt. Kósa Tamás szerint az építőiparban számos kisvállalkozónak van többmilliós kintlévősége. Akik megtehetik - ablakosok, fűtésszerelők -, ilyenkor visszamennek és kiszerelik az általuk korábban beépített elemeket, a kőművesek és a festők azonban tehetetlenek. Az érintettek összefogása talán visszaszoríthatná eme vadkapitalizmust, ám ehhez az kellene, hogy senki ne vállaljon munkát olyan megbízónak, akinek tartozása van.

Hogy mindez megvalósítható-e? Talán. A szakmabeliek ugyanis tudják, hogy kik a becsületes vállalkozók és kiket érdemes elkerülni, és Kósa Tamás szerint sokat segítene, ha új információikat egymással megosztanák.

(A magunk részéről várjuk a hasonló történeteket, melyeknek szívesen helyt adunk.)Sokat segíthetne, ha a tartozásokról szóló információkat megosztanák