Élelmiszerbiztonság: hihetünk-e a címkéknek?

Ezerfős mintán végzett kérdőíves felmérést a magyar lakosság élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos tapasztalatairól az Állami Nyomda megbízásából a GKI Gazdaságkutató Zrt.

A kutatási eredmények azt mutatták, hogy a lakosok több mint hatvan százaléka vásárolt már olyan élelmiszert, ami a feltüntetett lejárati időn belül romlott volt, hetvenhat százalékuk ennek ellenére többnyire megbízik a címkén feltüntetett információkban. A forgalmazók és a gyártók közül inkább az utóbbiakat tartják felelősnek a hamisításért.

A lakossági vélemények szerint a kisboltokban beszerezhető termékek a leginkább, az úgynevezett kínai piacon beszerezhető termékek pedig a legkevésbé megbízhatóak. Termékcsoportok szerint a húsáruk körében fordulhat elő leggyakrabban a terméket jellemző információk meghamisítása, a válaszadók jóval több mint a fele értékelte kritikusnak a tejtermékeken és tejkészítményeken, valamint a mélyhűtött termékeken található információk hitelességét.

Napjainkban, amikor a termékek rendkívül széles választéka áll a fogyasztók rendelkezésére, a szakemberek egyre gyakrabban hangsúlyozzák a tudatos vásárlás jelentőségét. Az ÁNTSZ jelentései alapján a táplálkozással összefüggő egészségügyi problémákat elsősorban a romlott termékek okozzák.

Egy 2007-ben készült TÁRKI-kutatás szerint a magyar lakosság 77 százaléka vizsgálja meg kisebb-nagyobb rendszerességgel az élelmiszerek szavatossági idejét, de mindössze 53 százalékuk ügyel arra, hogy rendszeresen ellenőrizze a vásárolt termékek összetevőit.

A mostani vizsgálat egyik célja annak feltérképezése volt, hogy az emberek mennyire érzik magukat érintettnek az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos kérdésekben. A csomagoláson feltüntetett információk hitelességével kapcsolatban 17 százalék azok aránya, akik úgy ítélik meg, hogy sok esetben a valóságnak nem megfelelő információk találhatók a termékeken, míg 7 százalék egyáltalán nem hisz a címkéken szereplő adatoknak. A fogyasztók 70 százaléka kisebb kétségekkel rendelkezik a hitelességgel kapcsolatban, de többnyire megbízik bennük, és mindössze 6 százalékuk bízik meg feltétel nélkül a termékeken szereplő információkban. A kérdésről hasonlóan vélekednek a nők és a férfiak. A jövedelmek alapján azonban mutatkozik eltérés. A címkék információit elfogadók átlagosan nagyobb nettó jövede- lemmel rendelkeznek, mint a szkeptikusok. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy azokban a háztartásokban, ahol nagyobb az élelmezésre költhető jövedelem, ott a fogyasztók jobban megengedhetik maguknak az igényesebb termékek vásárlását. Kiderült az is, hogy az idősek kevésbé bíznak a termékeken feltüntetett információkban. A szkeptikusok átlagos életkora öt évvel meghaladja az információkban bízók arányát. A TÁRKI kutatása korábban kimutatta: a nyugdíjasok sokkal kevésbé tudatos vásárlók, mint a középkorúak vagy a fiatalok, ugyanakkor árérzékenyebbek.

Régiók szerint - a vásárlók állításai alapján - romlott vagy hamis információkkal ellátott élelmiszerek az Észak- és Dél-Alföldön fordulnak elő leginkább, míg a Dunántúlon és Észak-Magyarországon valamivel ritkábbak az ilyen esetek. A fogyasztók leginkább kisboltokban bíznak. A hazai lakosság 86 százaléka mindig, vagy általában megbízhatónak tartja az itt megvásárolt termékeket. Jóval kedvezőtlenebb a szuper- és hipermarketek, illetve a diszkontok megítélése. Az első esetében 32, a második esetében 30 százalék tartja többnyire megbízhatatlannak a vásárolt élelmiszert. Ez, mivel a diszkontok árszínvonala elmarad a marketek árszínvonalától, egyben azt is mutatja, hogy a magasabb ár nem jelent feltétlenül magasabb biztonságot a fogyasztók megítélése szerint.

A fogyasztók a kínai és lengyel típusú piacokon beszerezhető árukat ítélték a legkritikusabbnak az élelmiszerbiztonság szempontjából. A kérdezettek 49 százaléka minő- sítette a piacokon beszerezhető árukat megbízhatatlannak, gyakran használhatatlannak, további 40 százalék szerint az áruk - bár többnyire megbízhatatlanok -, az árnak megfelelő színvonalat nyújtanak. A hagyományos piacok presztízse legnagyobb a dunántúli régiókban.

Összességében megállapítható, hogy a személyes kapcsolatot igénylő üzlettípusokban, mint például a kisboltban, vagy a hagyományos piacon a vásárolt termékek nagyobb megbízhatósági érzettel járnak, mint a személytelen diszkontokban, szuper- és hipermarketekben vásárolt áruk.