Az új-zélandi spenót

A korszerű és egészséges táplálkozás kellékei a zöldségfélék. Táplálkozási értéküket a vitaminok, ásványi sók adják. Kedvező a sav-lúg arányuk, kellemes az ízük és illatuk. Általában könnyen emészthetők.

Hagyományos, régi zöldségnövény a kerti spenót. A növény nyáron nem termeszthető, mert levélképződés nélkül azonnal magszárt képez. Pótolhatjuk a kerti spenótot új-zélandi vetésével, és közel azonos értékű zöldséget fogyaszthatunk egész nyáron. Az új-zélandi spenót biológiai igénye lényegesen eltér a kerti spenótétól.

Az új-zélandi spenót egyéves, lágyszárú, húsos, pozsgás növény. Háromszög alakú levelei haragoszöldek. Legkorábban április végén, de még június köze-péig vethető. Nagy tenyészterületet igényel. A sortávolság 70-80 centiméter, a tőtávolság 40-50 centiméter legyen. Fészekbe vetjük 2-3 maggal, és 2-3 centiméter mélyre. Optimális hőigénye 25 fok körül van. Hűvös időben nem fejlődik, és 0 fokon elfagy. A fényigényes növényt árnyékba ne vessük. Szereti a meleget és a nedvességet. Száraz nyarakon gyakran öntözzük.

A tápanyagok közül főleg a nitrogént kedveli. Többször fejtrágyázzuk. Talajban nem válogat. Jól elmunkált, aprómorzsás magágyat kíván. Ápolása a gyomtala-nításból és öntözésből áll. Károsítók nem veszélyeztetik, növényvédelmet nem igényel.

A szedést akkor kezdjük, amikor a hajtások 40 centiméter körüliek. Folyamatosan szedhetők a levelek és az oldalhajtások is. A levélszedés metszésnek minősül. A leszedett hajtások helyén újabb oldalhajtások képződnek. Hajtatásra is alkalmas. Ha fólia nélkül korán akarjuk szedni, akkor februárban beáztatjuk a magvakat, és 6-8-as cserepekbe rakjuk. A nevelt palántákat április végén szabadba ültetjük. Ezzel a módszerrel előbb kapunk fogyasztható termést.