Gazdaság

2009.10.09. 06:15

Lesújtó multi-értékelés a hazai munkavállalókról

Körkép - Ha a munkakultúra nem változik, gazdaságunk még nagyobb bajba kerül. Az ISES kutatói a problémák megoldására az oktatás gyökeres átalakítását, a vállalatokat, a képző intézményeket, kutatókat egyaránt soraiban tudó, rugalmas jövőegyetemek létrehozását javasolják.

Kerkai Attila

A multinacionális cégek egy része annak idején az olcsó munkaerő miatt jött Magyarországra, számos globális vállalatot azonban az itteni dolgozók kreativitása, szaktudása hozott az országba. Előbbiek közül jó páran azóta már Kelet felé vették az irányt, utóbbiak pedig...

Szóval, kezdenek kételkedni a magyar munkakultúra vonz-erejében. Legalábbis ez derül, ki az IBM vezetőinek véleményéből, akik szerint a magyar munkaerő nemzetközi össze-hasonlításban mért színvonal-csökkenése, kultúrájának a globálistól való tartós eltérése egyre jelentősebb versenyhátrányt jelent az ország számára. A nagyobb baj megelőzése okán az IBM tavaly tavasszal arra kérte fel az ISES - Miszlivetz Ferenc vezette, és Füstös Lászlót, Hankiss Elemért, Jody Jensent, Pogátsa Zoltánt is a soraiban tudó - kutatócsoportját, hogy mérje fel a valós helyzetet, illetve, hogy fogalmazza meg, milyen eszközökkel lehet megállítani a negatív folyamatokat, s tartós javulást elérni a magyar munkakultúrában.

A kutatás során 19 nemzetközi nagyvállalatnál és a Magyar Postánál összesen 900 munkavállalót kérdőíves formában, 100 (döntően külföldi) vezetőt pedig személyesen interjúvoltak meg. Az eredményt egy közel 200 oldalas elemzésben hozták nyilvánosságra, melynek egyik alapvetése, hogy az IBM jól diagnosztizálta a helyzetet, a honi munkaerő kreativitásával, problémamegoldó és együttműködési készségével, sőt már a szaktudásával is egyre több a gond. Mint Miszlivetz Ferenc lapunknak szintén elmondta: a magyar munkaerő ráadásul pozitívabban látja saját magát és helyzetét, mint ahogy a vezetői vélekednek. Utóbbiak közül számos külföldi kritizálta például a vitakultúra hiányát, s a kiskapukeresést, s hogy a magyarokat leginkább csak pénzzel lehet motiválni. (Bár a válaszokban direkt módon ez nem jelent meg, a keresztkérdésekből az kiderült, a magyarok számára fontos a dicsérő szó, vagyis: nem csak a pénz motivál!)

A magyar dolgozók - megint csak ellentétben a vezetőik által róluk alkotott jellemzéssel - lojálisnak tartják magukat vállalatukhoz, azt viszont elismerik, hogy főként a nyelvtudásukat fejleszteniük kellene. A kutatók elemzése szerint az orvoslásra váró bajok zöme az oktatásból ered. A jelen rendszer ugyanis elméletközpontú, nem nevel önállóságra, gyakorlatiasságra, ezek híján pedig bármely problémával találkozva a magyar átlagfiatal leblokkol, s képtelen csapatmunkával, kreatívan megoldani a feladatot. A cégek saját belső képzésekkel próbálják menteni a menthetőt, az ISES kutatócsoportja szerint azonban más megoldás is kínálkozik. A vállalatoknak többet s másként kellene befektetniük a képzésbe, s jóval szorosabb együttműködést kellene kialakítaniuk az iskolákkal. Ez a folyamat amúgy már elindult, de csak ad hoc módon zajlik, a hatékony és korszerű munkavégzés értékszempontjai így többnyire csak ritkán kerülnek be az iskola falai közé.

S hogy mit lehetne tenni? A kutatók szerint a vállalatoknak a kezükbe kellene venniük a kezdeményezést, s a már futó programjaikat kiterjesztve folyamatos anyagi és szakmai támogatást kellene nyújtaniuk a képzés rendszerének szervezeti, technikai és szemléleti megújulásához. A reform fontos célja, hogy a munkahely állandó képzési központtá váljon, az oktatás tárt ajtókkal fogadja a gyakorlati élet szakértőit.

Mondhatják erre egyesek, a szakképzés és a munkahelyi igények közelítése okán már működnek vállalati egyetemek. Itt azonban többről lenne szó! A kutatók ugyanis a már meglévő szisztéma továbbfejlesztésével az úgynevezett virtuális hálózati egyetem létrehozása mellett törnek lándzsát. Ennek munkájában vállalatok, képző iskolák, kutatóintézetek, multi- és interdiszciplináris innovációs központok, kiválósági központok is részt vennének. Eme új típusú intézménynek, az úgynevezett jövőegyetemnek a legfőbb meghatározója a gyors reakcióképessége és sokoldalúsága lenne, így érvényes válaszokat tudna adni az élet minden területén rendkívüli gyorsasággal jelentkező kihívásokra.

Egy ilyen újfajta stratégiai partnerség jelentősen javíthatná a munkába álló magyar munkaerő motiváltságát, színvonalát és általános kultúráját, meghonosítaná a gyakorlatorientált szemléletet az oktatásban, közép- és hosszú távon javítaná a foglalkoztatottsági mutatókat, az ország versenyképességét. Az ISES kutatócsoportja mindehhez hozzáteszi: az oktatási rendszer egészének megújulása nélkül a fentiek megvalósítá-sát megcélzó kísérletek elsorvadnak vagy csak zárt térben fejtenék ki a szükséges hatást. Ahhoz, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná váljon, a résztvevők elkötelezettsége és együttműködési készsége mellett törvényi újraszabályozásra is szükség van, hiszen az oktatási rendszer meglehetősen zárt, a társadalom és a gazdaság változó szükségletei és igényei így csak lassan és torzítva jutnak el a döntéshozókig. Az elemzés szerint a feudális jellegű előjogok, a gyakran kiskirálykodásra emlékeztető autonómiák és a titkos, anonim döntéshozatali mechanizmusok kontraproduktív, versenyképtelen és súlyosan elmaradott rendszert képeznek, amelynek átalakítása csak egy szélesebb társadalmi reformfolyamat keretében elképzelhető .

A kutatás során 19 nemzetközi nagyvállalatnál és a Magyar Postánál összesen 900 munkavállalót kérdőíves formában, 100 (döntően külföldi) vezetőt pedig személyesen interjúvoltak meg. Az eredményt egy közel 200 oldalas elemzésben hozták nyilvánosságra, melynek egyik alapvetése, hogy az IBM jól diagnosztizálta a helyzetet, a honi munkaerő kreativitásával, problémamegoldó és együttműködési készségével, sőt már a szaktudásával is egyre több a gond. Mint Miszlivetz Ferenc lapunknak szintén elmondta: a magyar munkaerő ráadásul pozitívabban látja saját magát és helyzetét, mint ahogy a vezetői vélekednek. Utóbbiak közül számos külföldi kritizálta például a vitakultúra hiányát, s a kiskapukeresést, s hogy a magyarokat leginkább csak pénzzel lehet motiválni. (Bár a válaszokban direkt módon ez nem jelent meg, a keresztkérdésekből az kiderült, a magyarok számára fontos a dicsérő szó, vagyis: nem csak a pénz motivál!)

A magyar dolgozók - megint csak ellentétben a vezetőik által róluk alkotott jellemzéssel - lojálisnak tartják magukat vállalatukhoz, azt viszont elismerik, hogy főként a nyelvtudásukat fejleszteniük kellene. A kutatók elemzése szerint az orvoslásra váró bajok zöme az oktatásból ered. A jelen rendszer ugyanis elméletközpontú, nem nevel önállóságra, gyakorlatiasságra, ezek híján pedig bármely problémával találkozva a magyar átlagfiatal leblokkol, s képtelen csapatmunkával, kreatívan megoldani a feladatot. A cégek saját belső képzésekkel próbálják menteni a menthetőt, az ISES kutatócsoportja szerint azonban más megoldás is kínálkozik. A vállalatoknak többet s másként kellene befektetniük a képzésbe, s jóval szorosabb együttműködést kellene kialakítaniuk az iskolákkal. Ez a folyamat amúgy már elindult, de csak ad hoc módon zajlik, a hatékony és korszerű munkavégzés értékszempontjai így többnyire csak ritkán kerülnek be az iskola falai közé.

S hogy mit lehetne tenni? A kutatók szerint a vállalatoknak a kezükbe kellene venniük a kezdeményezést, s a már futó programjaikat kiterjesztve folyamatos anyagi és szakmai támogatást kellene nyújtaniuk a képzés rendszerének szervezeti, technikai és szemléleti megújulásához. A reform fontos célja, hogy a munkahely állandó képzési központtá váljon, az oktatás tárt ajtókkal fogadja a gyakorlati élet szakértőit.

Mondhatják erre egyesek, a szakképzés és a munkahelyi igények közelítése okán már működnek vállalati egyetemek. Itt azonban többről lenne szó! A kutatók ugyanis a már meglévő szisztéma továbbfejlesztésével az úgynevezett virtuális hálózati egyetem létrehozása mellett törnek lándzsát. Ennek munkájában vállalatok, képző iskolák, kutatóintézetek, multi- és interdiszciplináris innovációs központok, kiválósági központok is részt vennének. Eme új típusú intézménynek, az úgynevezett jövőegyetemnek a legfőbb meghatározója a gyors reakcióképessége és sokoldalúsága lenne, így érvényes válaszokat tudna adni az élet minden területén rendkívüli gyorsasággal jelentkező kihívásokra.

Egy ilyen újfajta stratégiai partnerség jelentősen javíthatná a munkába álló magyar munkaerő motiváltságát, színvonalát és általános kultúráját, meghonosítaná a gyakorlatorientált szemléletet az oktatásban, közép- és hosszú távon javítaná a foglalkoztatottsági mutatókat, az ország versenyképességét. Az ISES kutatócsoportja mindehhez hozzáteszi: az oktatási rendszer egészének megújulása nélkül a fentiek megvalósítá-sát megcélzó kísérletek elsorvadnak vagy csak zárt térben fejtenék ki a szükséges hatást. Ahhoz, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná váljon, a résztvevők elkötelezettsége és együttműködési készsége mellett törvényi újraszabályozásra is szükség van, hiszen az oktatási rendszer meglehetősen zárt, a társadalom és a gazdaság változó szükségletei és igényei így csak lassan és torzítva jutnak el a döntéshozókig. Az elemzés szerint a feudális jellegű előjogok, a gyakran kiskirálykodásra emlékeztető autonómiák és a titkos, anonim döntéshozatali mechanizmusok kontraproduktív, versenyképtelen és súlyosan elmaradott rendszert képeznek, amelynek átalakítása csak egy szélesebb társadalmi reformfolyamat keretében elképzelhető .

A kutatás során 19 nemzetközi nagyvállalatnál és a Magyar Postánál összesen 900 munkavállalót kérdőíves formában, 100 (döntően külföldi) vezetőt pedig személyesen interjúvoltak meg. Az eredményt egy közel 200 oldalas elemzésben hozták nyilvánosságra, melynek egyik alapvetése, hogy az IBM jól diagnosztizálta a helyzetet, a honi munkaerő kreativitásával, problémamegoldó és együttműködési készségével, sőt már a szaktudásával is egyre több a gond. Mint Miszlivetz Ferenc lapunknak szintén elmondta: a magyar munkaerő ráadásul pozitívabban látja saját magát és helyzetét, mint ahogy a vezetői vélekednek. Utóbbiak közül számos külföldi kritizálta például a vitakultúra hiányát, s a kiskapukeresést, s hogy a magyarokat leginkább csak pénzzel lehet motiválni. (Bár a válaszokban direkt módon ez nem jelent meg, a keresztkérdésekből az kiderült, a magyarok számára fontos a dicsérő szó, vagyis: nem csak a pénz motivál!)

A magyar dolgozók - megint csak ellentétben a vezetőik által róluk alkotott jellemzéssel - lojálisnak tartják magukat vállalatukhoz, azt viszont elismerik, hogy főként a nyelvtudásukat fejleszteniük kellene. A kutatók elemzése szerint az orvoslásra váró bajok zöme az oktatásból ered. A jelen rendszer ugyanis elméletközpontú, nem nevel önállóságra, gyakorlatiasságra, ezek híján pedig bármely problémával találkozva a magyar átlagfiatal leblokkol, s képtelen csapatmunkával, kreatívan megoldani a feladatot. A cégek saját belső képzésekkel próbálják menteni a menthetőt, az ISES kutatócsoportja szerint azonban más megoldás is kínálkozik. A vállalatoknak többet s másként kellene befektetniük a képzésbe, s jóval szorosabb együttműködést kellene kialakítaniuk az iskolákkal. Ez a folyamat amúgy már elindult, de csak ad hoc módon zajlik, a hatékony és korszerű munkavégzés értékszempontjai így többnyire csak ritkán kerülnek be az iskola falai közé.

S hogy mit lehetne tenni? A kutatók szerint a vállalatoknak a kezükbe kellene venniük a kezdeményezést, s a már futó programjaikat kiterjesztve folyamatos anyagi és szakmai támogatást kellene nyújtaniuk a képzés rendszerének szervezeti, technikai és szemléleti megújulásához. A reform fontos célja, hogy a munkahely állandó képzési központtá váljon, az oktatás tárt ajtókkal fogadja a gyakorlati élet szakértőit.

Mondhatják erre egyesek, a szakképzés és a munkahelyi igények közelítése okán már működnek vállalati egyetemek. Itt azonban többről lenne szó! A kutatók ugyanis a már meglévő szisztéma továbbfejlesztésével az úgynevezett virtuális hálózati egyetem létrehozása mellett törnek lándzsát. Ennek munkájában vállalatok, képző iskolák, kutatóintézetek, multi- és interdiszciplináris innovációs központok, kiválósági központok is részt vennének. Eme új típusú intézménynek, az úgynevezett jövőegyetemnek a legfőbb meghatározója a gyors reakcióképessége és sokoldalúsága lenne, így érvényes válaszokat tudna adni az élet minden területén rendkívüli gyorsasággal jelentkező kihívásokra.

Egy ilyen újfajta stratégiai partnerség jelentősen javíthatná a munkába álló magyar munkaerő motiváltságát, színvonalát és általános kultúráját, meghonosítaná a gyakorlatorientált szemléletet az oktatásban, közép- és hosszú távon javítaná a foglalkoztatottsági mutatókat, az ország versenyképességét. Az ISES kutatócsoportja mindehhez hozzáteszi: az oktatási rendszer egészének megújulása nélkül a fentiek megvalósítá-sát megcélzó kísérletek elsorvadnak vagy csak zárt térben fejtenék ki a szükséges hatást. Ahhoz, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná váljon, a résztvevők elkötelezettsége és együttműködési készsége mellett törvényi újraszabályozásra is szükség van, hiszen az oktatási rendszer meglehetősen zárt, a társadalom és a gazdaság változó szükségletei és igényei így csak lassan és torzítva jutnak el a döntéshozókig. Az elemzés szerint a feudális jellegű előjogok, a gyakran kiskirálykodásra emlékeztető autonómiák és a titkos, anonim döntéshozatali mechanizmusok kontraproduktív, versenyképtelen és súlyosan elmaradott rendszert képeznek, amelynek átalakítása csak egy szélesebb társadalmi reformfolyamat keretében elképzelhető .

A magyar dolgozók - megint csak ellentétben a vezetőik által róluk alkotott jellemzéssel - lojálisnak tartják magukat vállalatukhoz, azt viszont elismerik, hogy főként a nyelvtudásukat fejleszteniük kellene. A kutatók elemzése szerint az orvoslásra váró bajok zöme az oktatásból ered. A jelen rendszer ugyanis elméletközpontú, nem nevel önállóságra, gyakorlatiasságra, ezek híján pedig bármely problémával találkozva a magyar átlagfiatal leblokkol, s képtelen csapatmunkával, kreatívan megoldani a feladatot. A cégek saját belső képzésekkel próbálják menteni a menthetőt, az ISES kutatócsoportja szerint azonban más megoldás is kínálkozik. A vállalatoknak többet s másként kellene befektetniük a képzésbe, s jóval szorosabb együttműködést kellene kialakítaniuk az iskolákkal. Ez a folyamat amúgy már elindult, de csak ad hoc módon zajlik, a hatékony és korszerű munkavégzés értékszempontjai így többnyire csak ritkán kerülnek be az iskola falai közé.

S hogy mit lehetne tenni? A kutatók szerint a vállalatoknak a kezükbe kellene venniük a kezdeményezést, s a már futó programjaikat kiterjesztve folyamatos anyagi és szakmai támogatást kellene nyújtaniuk a képzés rendszerének szervezeti, technikai és szemléleti megújulásához. A reform fontos célja, hogy a munkahely állandó képzési központtá váljon, az oktatás tárt ajtókkal fogadja a gyakorlati élet szakértőit.

Mondhatják erre egyesek, a szakképzés és a munkahelyi igények közelítése okán már működnek vállalati egyetemek. Itt azonban többről lenne szó! A kutatók ugyanis a már meglévő szisztéma továbbfejlesztésével az úgynevezett virtuális hálózati egyetem létrehozása mellett törnek lándzsát. Ennek munkájában vállalatok, képző iskolák, kutatóintézetek, multi- és interdiszciplináris innovációs központok, kiválósági központok is részt vennének. Eme új típusú intézménynek, az úgynevezett jövőegyetemnek a legfőbb meghatározója a gyors reakcióképessége és sokoldalúsága lenne, így érvényes válaszokat tudna adni az élet minden területén rendkívüli gyorsasággal jelentkező kihívásokra.

Egy ilyen újfajta stratégiai partnerség jelentősen javíthatná a munkába álló magyar munkaerő motiváltságát, színvonalát és általános kultúráját, meghonosítaná a gyakorlatorientált szemléletet az oktatásban, közép- és hosszú távon javítaná a foglalkoztatottsági mutatókat, az ország versenyképességét. Az ISES kutatócsoportja mindehhez hozzáteszi: az oktatási rendszer egészének megújulása nélkül a fentiek megvalósítá-sát megcélzó kísérletek elsorvadnak vagy csak zárt térben fejtenék ki a szükséges hatást. Ahhoz, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná váljon, a résztvevők elkötelezettsége és együttműködési készsége mellett törvényi újraszabályozásra is szükség van, hiszen az oktatási rendszer meglehetősen zárt, a társadalom és a gazdaság változó szükségletei és igényei így csak lassan és torzítva jutnak el a döntéshozókig. Az elemzés szerint a feudális jellegű előjogok, a gyakran kiskirálykodásra emlékeztető autonómiák és a titkos, anonim döntéshozatali mechanizmusok kontraproduktív, versenyképtelen és súlyosan elmaradott rendszert képeznek, amelynek átalakítása csak egy szélesebb társadalmi reformfolyamat keretében elképzelhető .

A magyar dolgozók - megint csak ellentétben a vezetőik által róluk alkotott jellemzéssel - lojálisnak tartják magukat vállalatukhoz, azt viszont elismerik, hogy főként a nyelvtudásukat fejleszteniük kellene. A kutatók elemzése szerint az orvoslásra váró bajok zöme az oktatásból ered. A jelen rendszer ugyanis elméletközpontú, nem nevel önállóságra, gyakorlatiasságra, ezek híján pedig bármely problémával találkozva a magyar átlagfiatal leblokkol, s képtelen csapatmunkával, kreatívan megoldani a feladatot. A cégek saját belső képzésekkel próbálják menteni a menthetőt, az ISES kutatócsoportja szerint azonban más megoldás is kínálkozik. A vállalatoknak többet s másként kellene befektetniük a képzésbe, s jóval szorosabb együttműködést kellene kialakítaniuk az iskolákkal. Ez a folyamat amúgy már elindult, de csak ad hoc módon zajlik, a hatékony és korszerű munkavégzés értékszempontjai így többnyire csak ritkán kerülnek be az iskola falai közé.

S hogy mit lehetne tenni? A kutatók szerint a vállalatoknak a kezükbe kellene venniük a kezdeményezést, s a már futó programjaikat kiterjesztve folyamatos anyagi és szakmai támogatást kellene nyújtaniuk a képzés rendszerének szervezeti, technikai és szemléleti megújulásához. A reform fontos célja, hogy a munkahely állandó képzési központtá váljon, az oktatás tárt ajtókkal fogadja a gyakorlati élet szakértőit.

Mondhatják erre egyesek, a szakképzés és a munkahelyi igények közelítése okán már működnek vállalati egyetemek. Itt azonban többről lenne szó! A kutatók ugyanis a már meglévő szisztéma továbbfejlesztésével az úgynevezett virtuális hálózati egyetem létrehozása mellett törnek lándzsát. Ennek munkájában vállalatok, képző iskolák, kutatóintézetek, multi- és interdiszciplináris innovációs központok, kiválósági központok is részt vennének. Eme új típusú intézménynek, az úgynevezett jövőegyetemnek a legfőbb meghatározója a gyors reakcióképessége és sokoldalúsága lenne, így érvényes válaszokat tudna adni az élet minden területén rendkívüli gyorsasággal jelentkező kihívásokra.

Egy ilyen újfajta stratégiai partnerség jelentősen javíthatná a munkába álló magyar munkaerő motiváltságát, színvonalát és általános kultúráját, meghonosítaná a gyakorlatorientált szemléletet az oktatásban, közép- és hosszú távon javítaná a foglalkoztatottsági mutatókat, az ország versenyképességét. Az ISES kutatócsoportja mindehhez hozzáteszi: az oktatási rendszer egészének megújulása nélkül a fentiek megvalósítá-sát megcélzó kísérletek elsorvadnak vagy csak zárt térben fejtenék ki a szükséges hatást. Ahhoz, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná váljon, a résztvevők elkötelezettsége és együttműködési készsége mellett törvényi újraszabályozásra is szükség van, hiszen az oktatási rendszer meglehetősen zárt, a társadalom és a gazdaság változó szükségletei és igényei így csak lassan és torzítva jutnak el a döntéshozókig. Az elemzés szerint a feudális jellegű előjogok, a gyakran kiskirálykodásra emlékeztető autonómiák és a titkos, anonim döntéshozatali mechanizmusok kontraproduktív, versenyképtelen és súlyosan elmaradott rendszert képeznek, amelynek átalakítása csak egy szélesebb társadalmi reformfolyamat keretében elképzelhető .

S hogy mit lehetne tenni? A kutatók szerint a vállalatoknak a kezükbe kellene venniük a kezdeményezést, s a már futó programjaikat kiterjesztve folyamatos anyagi és szakmai támogatást kellene nyújtaniuk a képzés rendszerének szervezeti, technikai és szemléleti megújulásához. A reform fontos célja, hogy a munkahely állandó képzési központtá váljon, az oktatás tárt ajtókkal fogadja a gyakorlati élet szakértőit.

Mondhatják erre egyesek, a szakképzés és a munkahelyi igények közelítése okán már működnek vállalati egyetemek. Itt azonban többről lenne szó! A kutatók ugyanis a már meglévő szisztéma továbbfejlesztésével az úgynevezett virtuális hálózati egyetem létrehozása mellett törnek lándzsát. Ennek munkájában vállalatok, képző iskolák, kutatóintézetek, multi- és interdiszciplináris innovációs központok, kiválósági központok is részt vennének. Eme új típusú intézménynek, az úgynevezett jövőegyetemnek a legfőbb meghatározója a gyors reakcióképessége és sokoldalúsága lenne, így érvényes válaszokat tudna adni az élet minden területén rendkívüli gyorsasággal jelentkező kihívásokra.

Egy ilyen újfajta stratégiai partnerség jelentősen javíthatná a munkába álló magyar munkaerő motiváltságát, színvonalát és általános kultúráját, meghonosítaná a gyakorlatorientált szemléletet az oktatásban, közép- és hosszú távon javítaná a foglalkoztatottsági mutatókat, az ország versenyképességét. Az ISES kutatócsoportja mindehhez hozzáteszi: az oktatási rendszer egészének megújulása nélkül a fentiek megvalósítá-sát megcélzó kísérletek elsorvadnak vagy csak zárt térben fejtenék ki a szükséges hatást. Ahhoz, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná váljon, a résztvevők elkötelezettsége és együttműködési készsége mellett törvényi újraszabályozásra is szükség van, hiszen az oktatási rendszer meglehetősen zárt, a társadalom és a gazdaság változó szükségletei és igényei így csak lassan és torzítva jutnak el a döntéshozókig. Az elemzés szerint a feudális jellegű előjogok, a gyakran kiskirálykodásra emlékeztető autonómiák és a titkos, anonim döntéshozatali mechanizmusok kontraproduktív, versenyképtelen és súlyosan elmaradott rendszert képeznek, amelynek átalakítása csak egy szélesebb társadalmi reformfolyamat keretében elképzelhető .

S hogy mit lehetne tenni? A kutatók szerint a vállalatoknak a kezükbe kellene venniük a kezdeményezést, s a már futó programjaikat kiterjesztve folyamatos anyagi és szakmai támogatást kellene nyújtaniuk a képzés rendszerének szervezeti, technikai és szemléleti megújulásához. A reform fontos célja, hogy a munkahely állandó képzési központtá váljon, az oktatás tárt ajtókkal fogadja a gyakorlati élet szakértőit.

Mondhatják erre egyesek, a szakképzés és a munkahelyi igények közelítése okán már működnek vállalati egyetemek. Itt azonban többről lenne szó! A kutatók ugyanis a már meglévő szisztéma továbbfejlesztésével az úgynevezett virtuális hálózati egyetem létrehozása mellett törnek lándzsát. Ennek munkájában vállalatok, képző iskolák, kutatóintézetek, multi- és interdiszciplináris innovációs központok, kiválósági központok is részt vennének. Eme új típusú intézménynek, az úgynevezett jövőegyetemnek a legfőbb meghatározója a gyors reakcióképessége és sokoldalúsága lenne, így érvényes válaszokat tudna adni az élet minden területén rendkívüli gyorsasággal jelentkező kihívásokra.

Egy ilyen újfajta stratégiai partnerség jelentősen javíthatná a munkába álló magyar munkaerő motiváltságát, színvonalát és általános kultúráját, meghonosítaná a gyakorlatorientált szemléletet az oktatásban, közép- és hosszú távon javítaná a foglalkoztatottsági mutatókat, az ország versenyképességét. Az ISES kutatócsoportja mindehhez hozzáteszi: az oktatási rendszer egészének megújulása nélkül a fentiek megvalósítá-sát megcélzó kísérletek elsorvadnak vagy csak zárt térben fejtenék ki a szükséges hatást. Ahhoz, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná váljon, a résztvevők elkötelezettsége és együttműködési készsége mellett törvényi újraszabályozásra is szükség van, hiszen az oktatási rendszer meglehetősen zárt, a társadalom és a gazdaság változó szükségletei és igényei így csak lassan és torzítva jutnak el a döntéshozókig. Az elemzés szerint a feudális jellegű előjogok, a gyakran kiskirálykodásra emlékeztető autonómiák és a titkos, anonim döntéshozatali mechanizmusok kontraproduktív, versenyképtelen és súlyosan elmaradott rendszert képeznek, amelynek átalakítása csak egy szélesebb társadalmi reformfolyamat keretében elképzelhető .

Mondhatják erre egyesek, a szakképzés és a munkahelyi igények közelítése okán már működnek vállalati egyetemek. Itt azonban többről lenne szó! A kutatók ugyanis a már meglévő szisztéma továbbfejlesztésével az úgynevezett virtuális hálózati egyetem létrehozása mellett törnek lándzsát. Ennek munkájában vállalatok, képző iskolák, kutatóintézetek, multi- és interdiszciplináris innovációs központok, kiválósági központok is részt vennének. Eme új típusú intézménynek, az úgynevezett jövőegyetemnek a legfőbb meghatározója a gyors reakcióképessége és sokoldalúsága lenne, így érvényes válaszokat tudna adni az élet minden területén rendkívüli gyorsasággal jelentkező kihívásokra.

Egy ilyen újfajta stratégiai partnerség jelentősen javíthatná a munkába álló magyar munkaerő motiváltságát, színvonalát és általános kultúráját, meghonosítaná a gyakorlatorientált szemléletet az oktatásban, közép- és hosszú távon javítaná a foglalkoztatottsági mutatókat, az ország versenyképességét. Az ISES kutatócsoportja mindehhez hozzáteszi: az oktatási rendszer egészének megújulása nélkül a fentiek megvalósítá-sát megcélzó kísérletek elsorvadnak vagy csak zárt térben fejtenék ki a szükséges hatást. Ahhoz, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná váljon, a résztvevők elkötelezettsége és együttműködési készsége mellett törvényi újraszabályozásra is szükség van, hiszen az oktatási rendszer meglehetősen zárt, a társadalom és a gazdaság változó szükségletei és igényei így csak lassan és torzítva jutnak el a döntéshozókig. Az elemzés szerint a feudális jellegű előjogok, a gyakran kiskirálykodásra emlékeztető autonómiák és a titkos, anonim döntéshozatali mechanizmusok kontraproduktív, versenyképtelen és súlyosan elmaradott rendszert képeznek, amelynek átalakítása csak egy szélesebb társadalmi reformfolyamat keretében elképzelhető .

Mondhatják erre egyesek, a szakképzés és a munkahelyi igények közelítése okán már működnek vállalati egyetemek. Itt azonban többről lenne szó! A kutatók ugyanis a már meglévő szisztéma továbbfejlesztésével az úgynevezett virtuális hálózati egyetem létrehozása mellett törnek lándzsát. Ennek munkájában vállalatok, képző iskolák, kutatóintézetek, multi- és interdiszciplináris innovációs központok, kiválósági központok is részt vennének. Eme új típusú intézménynek, az úgynevezett jövőegyetemnek a legfőbb meghatározója a gyors reakcióképessége és sokoldalúsága lenne, így érvényes válaszokat tudna adni az élet minden területén rendkívüli gyorsasággal jelentkező kihívásokra.

Egy ilyen újfajta stratégiai partnerség jelentősen javíthatná a munkába álló magyar munkaerő motiváltságát, színvonalát és általános kultúráját, meghonosítaná a gyakorlatorientált szemléletet az oktatásban, közép- és hosszú távon javítaná a foglalkoztatottsági mutatókat, az ország versenyképességét. Az ISES kutatócsoportja mindehhez hozzáteszi: az oktatási rendszer egészének megújulása nélkül a fentiek megvalósítá-sát megcélzó kísérletek elsorvadnak vagy csak zárt térben fejtenék ki a szükséges hatást. Ahhoz, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná váljon, a résztvevők elkötelezettsége és együttműködési készsége mellett törvényi újraszabályozásra is szükség van, hiszen az oktatási rendszer meglehetősen zárt, a társadalom és a gazdaság változó szükségletei és igényei így csak lassan és torzítva jutnak el a döntéshozókig. Az elemzés szerint a feudális jellegű előjogok, a gyakran kiskirálykodásra emlékeztető autonómiák és a titkos, anonim döntéshozatali mechanizmusok kontraproduktív, versenyképtelen és súlyosan elmaradott rendszert képeznek, amelynek átalakítása csak egy szélesebb társadalmi reformfolyamat keretében elképzelhető .

Egy ilyen újfajta stratégiai partnerség jelentősen javíthatná a munkába álló magyar munkaerő motiváltságát, színvonalát és általános kultúráját, meghonosítaná a gyakorlatorientált szemléletet az oktatásban, közép- és hosszú távon javítaná a foglalkoztatottsági mutatókat, az ország versenyképességét. Az ISES kutatócsoportja mindehhez hozzáteszi: az oktatási rendszer egészének megújulása nélkül a fentiek megvalósítá-sát megcélzó kísérletek elsorvadnak vagy csak zárt térben fejtenék ki a szükséges hatást. Ahhoz, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná váljon, a résztvevők elkötelezettsége és együttműködési készsége mellett törvényi újraszabályozásra is szükség van, hiszen az oktatási rendszer meglehetősen zárt, a társadalom és a gazdaság változó szükségletei és igényei így csak lassan és torzítva jutnak el a döntéshozókig. Az elemzés szerint a feudális jellegű előjogok, a gyakran kiskirálykodásra emlékeztető autonómiák és a titkos, anonim döntéshozatali mechanizmusok kontraproduktív, versenyképtelen és súlyosan elmaradott rendszert képeznek, amelynek átalakítása csak egy szélesebb társadalmi reformfolyamat keretében elképzelhető .

Egy ilyen újfajta stratégiai partnerség jelentősen javíthatná a munkába álló magyar munkaerő motiváltságát, színvonalát és általános kultúráját, meghonosítaná a gyakorlatorientált szemléletet az oktatásban, közép- és hosszú távon javítaná a foglalkoztatottsági mutatókat, az ország versenyképességét. Az ISES kutatócsoportja mindehhez hozzáteszi: az oktatási rendszer egészének megújulása nélkül a fentiek megvalósítá-sát megcélzó kísérletek elsorvadnak vagy csak zárt térben fejtenék ki a szükséges hatást. Ahhoz, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná váljon, a résztvevők elkötelezettsége és együttműködési készsége mellett törvényi újraszabályozásra is szükség van, hiszen az oktatási rendszer meglehetősen zárt, a társadalom és a gazdaság változó szükségletei és igényei így csak lassan és torzítva jutnak el a döntéshozókig. Az elemzés szerint a feudális jellegű előjogok, a gyakran kiskirálykodásra emlékeztető autonómiák és a titkos, anonim döntéshozatali mechanizmusok kontraproduktív, versenyképtelen és súlyosan elmaradott rendszert képeznek, amelynek átalakítása csak egy szélesebb társadalmi reformfolyamat keretében elképzelhető .

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!