Apróbb változások is jól segíthetnék a szociális gazdaságot

A 90-es években, amikor Európában a munkanélküliség kezelése központi kérdéssé vált, a problémákra adott hatékony válaszként született meg a – munkaerőpiacon hátrányos helyzetű, tartós munkanélküli, fogyatékos, megváltozott munkaképességű emberek számára munkát, jövedelmet, közösségi létezést, értelmes jövőképet is biztosítani tudó, s a társadalmi igényeket is kielégítő – szociális gazdaság eszméje, majd egyre élőbbé váló gyakorlata. Magyarországon azonban továbbra is várat magára az áttörés, az ennek miértjét és a kitörési lehetőségeket egyaránt körüljáró minapi fórum első megszólalójaként, a házigazda szervezet nevében Éder Géza, a Pannon Gazdasági Hálózat Egyesület elnöke azonban azt hangsúlyozta, hogy a MESSE projekt olasz, német, spanyol, angol, görög, román, bolgár, svéd és magyar szereplői igenis hisznek abban, hogy a hátrányos helyzetű emberekkel létrehozott vállalkozások alkalmasak arra, hogy piaci áron kínáljanak minőségi termékeket és szolgáltatásokat, s ezzel együtt szociális küldetést is teljesítsenek.

Kérdés azonban, hogy a válság idején milyen úton induljanak el a szociális gazdaság szereplői. Váradi Balázs, a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet szakértője két diagnózist és terápiát ismertetett. Az egyik nézet szerint a globális piac, mint az allokációt koordináló intézmény javíthatatlan, így arról le kell válni, s alternatív motivációs mechanizmusokat, helyi pénzt és piacokat kell létrehozni. A másik felfogás szerint hibáival együtt mégiscsak a globális piac az egyedüli társadalmi intézmény, amely tartósan jelentős gyarapodást tud garantálni. Az ehhez igazodó terápia szerint az előrelépéshez a (helyi) innovációt, az infrastruktúra- fejlesztést, a mobilitást, a helyi termékek piachoz jutását, az emberi erőforrásokat és az állami szolgáltatásokat kell fejleszteni. Váradi Balázs összességében „unorthodox délibábok helyett a bevált keretek között” keresné a megoldást, azért is, mert az OECD, az EU és a Világbank is ezt az utat fogadja el és támogatja.

Ezen persze lehet vitatkozni, annál kevésbé arról, amiről Horváth Olga, a PBN szakértője beszélt. A szociális gazdaság szereplői által igénybe vehető gazdaságfejlesztési eszközöket bemutató előadásából ugyanis kiderült, hogy a törvényi keretek (adó-, illeték és járulék-kedvezmények) és kommunikált pályázati lehetőségek ellenére a (közhasznú jogállás elérésében ráadásul gyakran önhibájukon kívül gátolt) nonprofit kft-ék és szociális szövetkezetek korántsem juthatnak hozzá azokhoz az eszközökhöz, amelyekhez más vállalkozások igen. Horváth Olga szerint ennek a feltételeit kellene megteremteni. Sokszor csak apróbb jogszabályi változtatásokkal, néha pedig a támogatott piacon. Mindezt azért, hogy a piacra léphessenek, ott tartósan megmaradjanak, mindemellett szociális küldetést is teljesítenek a leghátrányosabb rétegek számára munkát kínáló, megélhetést nyújtó szervezetek.

Horváth Olga meglátása szerint a MESSE projekt különösen alkalmas az érintettek öszszefogására, a változási stratégia kimunkálására, s persze arra, hogy komoly lobbizással a döntéshozók számára is világossá tegyék, hogy miként is lehetne kiaknázni a szociális gazdaságban rejlő lehetőségeket.