Női munkáért kevesebb jár?

16,2 százalék. Átlagosan ennyivel keresnek kevesebbet óránként a nők a férfiaknál az Európai Unióban – derült ki az Európai Bizottság decemberben közzétett jelentéséből. Arra is fény derül: az arány alig mozdult az elmúlt években. 2008 és 2011 között mindössze 1,1 százalékkal mérséklődött a különbség. Ez a bizottság értelmezése szerint olyan, mintha a nők évi 59 napot ingyen dolgoznának.

Magyarországon is hasonló a helyzet. A 2011-es adatok alapján 18 százalékkal keresnek kevesebbet a nők, és a 2008–11 közti időszakban 0,5 százalékkal még nőtt is a bérszakadék. Észtországban a különbség 27,3 százalékos, azaz a nők ugyanazért a munkáért negyedével kevesebb pénzt keresnek, mint a férfiak. A statisztikák szerint Szlovéniában a legkisebb az eltérés: csak 2,3 százalék.

A bizottsági dokumentum szerint a bérkülönbségeket az okozza, hogy nem alkalmazzák az egyenlő bérezésre vonatkozó szabályokat, s hogy a nők nem fordulnak bírósághoz – nálunk munkaügyi bírósághoz lehetne fordulni –, amikor kiderül: lényegesen kevesebbet visznek haza, mint az azonos munkát végző férfi munkatársaik. Persze a képet árnyalják a munkaerőpiaci viszonyok és a hagyományok. Ausztriában például 23,7 százalék a különbség, Németországban pedig 22,2 százalék, mert náluk igen elterjedt a részmunkaidős állás, és sok nő otthon marad a gyerekekkel (a Németországnak címzett bizottsági ajánlásokban rendszeresen szerepel is a nők hatékonyabb bevonása a munkaerőpiacra.) Olaszországban azonban csak 5,3 százalék a különbség, a bizottság szerint azért, mert viszonylag kevés nő foglalkoztatott.

A varrónők sem magas keresetűek, ez is hagyományosan női munka (Fotó: Archív/Horváth Csaba)

A Harvard Egyetem egy női kutatója szerint a nők azért keresnek kevesebbet, mint a férfiak, mert a rendelkezésre állásuk nem olyan jó. Hiszen a gyereknevelés, az idősebb rokonok ápolása rájuk hárul, ezért nem tudnak munkaidőn kívül annyi plusz munkát, túlórát vállalni úgy, mint a férfiak. Tehát kevesebbet dolgoznak, kevesebbet túlóráznak, ráadásul alacsony bérű ágazatokban foglalkoztatják őket, s van még egy nyomasztó igazság: rosszabbul érvényesítik érdekeiket.

A Központi Statisztikai Hivatal 2012-es Vas megyei adatait böngészve a teljes munkaidőben alkalmazásban állók havai átlagkeresete csak néhány gazdasági ágazatban magasabb a nőknél, mint a férfiaknál. Ilyen a vízellátás, a közigazgatás, a szálláshely-szolgáltatás-vendéglátás területe. 5–10 ezer forint közötti a bruttó kereseti eltérés a nők javára, amíg mondjuk a feldolgozóiparban a bruttó átlagkereset 65 ezer forint körüli a férfiak javára.

Mi a véleménye a nők alulfizetettségéről maguknak a nőknek? Íme kettőjük véleménye:

– Nem éreztem és tapasztaltam hátrányos megkülönböztetést női mivoltomból adódóan egzisztenciális és anyagi téren sem gyámügyesként, sem főiskolai oktatóként – szögezi le a Szombathelyen élő dr. Asbóth Mária. – Sajnos, ez nem általános. Nem egyszer szembesültem és találkozom ma is olyan nőkkel, akik kevesebbet keresnek hasonló munkakörben dolgozó férfitársaiknál. De a megkülönböztetésnek, a „kihasználásnak” vannak más formái is. Például ki nem fizetett túlóra, vagy kiírt szabadság alatti munkavégzés, s mindezt készségesen kell végrehajtani. Mikor a panaszra valami „jogorvoslatot” ajánlok, a panaszkodó megretten, fél a következményektől, a munkahely elvesztésétől. Különösen kényes a két végletes életszakasz: a pályakezdőké és a lassan pályaelhagyóké. Sokat elárul a jövendő foglalkoztatóról a családalapítás iránt érdeklődő kérdése, amiből indirekt módon „lejön” az elvárása is. A másik szakaszban lévőknél a szépen hangzó emberi méltóságot naponta többször is megsértik. Nemcsak a kicsi pénzzel a kiszolgáltatott helyzetben, bejelentés nélkül dolgozóknál. Nem hagyható említés nélkül a szexuális rabszolgaság nyomorúsága sem. Vannak – nagy a latencia – akik ebben látják az anyagi kikapaszkodás lehetőségét. Hiába a jogszabályok és hatóságok. A gúnyos, lekicsinylő mosolyt, a foghegyről odavetett durva mondatot, a megalázó nézést – a sor sajnos bőven folytatható – nem lehet szankcionálni. Ez EMBERSÉG kérdése, és nem függ attól, hogy ki milyen nemű. Sajnos hallgattam már történeteket a női főnök „válogatott eszköztáráról” is.

A Kőszegen élő Kóródi Blanka:

– Én úgy látom, tapasztalom, hogy a közigazgatásban, a közszolgálatban dolgozók között nincs különbség a férfi és női munka bérezése között. Ez nagyon megnyugtató mindannyiunk számára. Ráadásul világosan lehet tudni, hogy az évek múltával hogyan alakul a bérezés. Tehát kiszámítható az életpálya. Valahol a régmúltban gyökerezik az a még mindig meglévő szemlélet, hogy a férfinak többet kell keresnie, elvégre ő a család fenntartója. Ez már így régen nem igaz, hiszen úgy vannak kialakítva a fizetések, hogy egy családban mindkét szülőnek dolgoznia kell ahhoz, hogy tisztességesen megéljenek, fennmaradjanak egy megfelelő életnívón. Az pedig nem valakinek a nemétől függ, hogy mennyire szorgalmas, mennyire hajtós, végez el rövid időn belül sok munkát. Ilyen nő is, férfi is lehet, csak a főnöknek észre kell vennie a különbségeket.