A szilvafák betegségei

A szilva jól alkalmazkodik az éghajlati és talajviszonyokhoz. Szépen díszlik a folyók öntéstalaján, a harmatos völgyekben és a dombok lankáin. Íz- és zamatanyagokban itt a leggazdagabb. Friss fogyasztásra, mélyhűtésre, lekvárnak, kompótnak és pálinka alapanyagának is kiváló.

A szilva kártevőkre és betegségekre fogékony növény. Legveszélyesebb kártevője a poloskaszagú szilvadarázs. Magyarországon két darázs károsít. Gyakoribb a fekete szilvadarázs, és jóval ritkább - inkább szórványosan előforduló - a sárga szilvadarázs. A két kártevő életmódja közel azonos. Lárva alakban a talajban telel át. A kifejlett darázs közvetlenül a szilvavirágzás előtt kezd rajzani. Tojásait a csészecimpákba süllyeszti. Az álhernyó berágja magát a magházba. Három-négy hét alatt több szilvagyümölcsöt elpusztít.

A lehullott gyümölcsből a lárva a talajba kerül a következő tavaszig. A kertészkedők gazdag virágzás és jó kötődés után azt tapasztalják, hogy tömeges gyümölcshullás következett. Ha megvizsgáljuk a lehullott gyümölcsöt, látjuk, hogy a lárvák a magházat szétrágták, és azt fekete ürülékszemecskékkel töltik ki. A szétnyomott álhernyó és a gyümölcs jellegzetesen poloskaszagú. A szilvadarazsak ellen közvetlen sziromhullás után azonnal védekezni kell. A kártevő ellen béta-ciflutrin ható-anyagú készítményeket engedélyeztek. A poloskaszagú szilvadarazsak elleni permetezéssel még nem tudtuk a szilvát megvédeni. A három nemzedékű szilvamoly lárvája a teljes vegetáció alatt veszélyeztet.

A szilvamoly első nemzedékének egyedei a virágzás után három héttel rajzanak. A hernyók berágják magukat a zöld szilvába. A kárkép pedig mézgafolyás. A gyümölcs kényszerérett, és lehull. Védekezésként a hernyófogó övek felhelyezését ajánljuk, és ezzel sok telelő hernyó összegyűjthető. A vegyszeres védekezést sem nélkülözhetjük. A lepke rajzásakor, illetve tojásrakáskor időszerű az ismételt permetezés. Tiametoxam, diflubenzuron, fenoxikarb, cipermetrin stb. hatóanyagú készítmények használhatók.