Gencsapáti

2016.03.20. 07:52

Megyei érték lett a lopott titokból: Gencsapátiban anya és lánya őrzi, örökíti tovább a tojáskarcolás hagyományát

Gencsapáti - Ahány kéz, annyi fajta tojás, mondja a két Margit: Vincze Alfonzné és Császár Józsefné, anya és lánya, a gencsi politúros-karcolt hímes tojás lopott titkának két lelkes őrzője.

Nagy Ildikó

Az 1890-es évek végén járunk, az akkori Németgencsen, Pungor Ferenc tanító lakásában, ahol a fiatal, fonott copfos cselédlánynak, bizonyos Milos Annának olyannyira furdalta az oldalát a kíváncsiság, olyan nagyon meg szerette volna tudni, hogy   miért zárkózik be  a szobába  minden áldott nap hosszú-hosszú  órákra a tanító a feleségével, hogy nem  röstellte, és bekukucskált a kulcslyukon. Hogy Annuska csalódott-e  abban, amit látott,  már sosem tudjuk meg, de az biztos, hogy a lopott titok legendája ma is él - köszönhetően a két Margitnak.

Milos Anna ugyanis elmesélte a testvérének, Milos Máriának, meg a többi falubeli lánynak, hogy Pungor tanító úr és a felesége bizony tojásokat kapirgálnak a kulcsra zárt szobában. A lányok maguk is megpróbálkoztak a kulcslyukon keresztül ellesett fogásokkal, az ügyetlenkedés azonban hamar a tanító úr fülébe jutott, és akkor úgy döntött, összehívja a falubeli lányokat, és közkinccsé teszi a tojáskarcolás tudományát. Anna testvére, Milos Mária, (Margit néni nagymamája) is hamar  eltanulta  a fogásokat, alig  győzte  szállítani az Apponyi grófékhoz a megrendelt hímes tojásokat. De a többi falubeli lány kezébe is könnyen beleivódtak a gencsi alapmotívumnak számító virágminták, beszélik, hogy az akkori Gyöngyösapátiból szalmával bélelt kosarakban, szekéren hordták Bécsbe a karcolt hímes csodákat.

Fotó: Unger Tamás

Milos Mária lányának, Margit néni édesanyjának a háborús időkben kisebb gondja  is  nagyobb volt annál,  mint hogy  tojásokat karcolgasson,  békeidőben azonban  újra  előkerült a nagypapa  gézbe bugyolált borotvája, és Milos Mária unokája, a kis Margitka szorgalmasan gyakorolt az előrajzolt mintákon - addig-addig karcolta, satírozta a tojásokat, míg a nagymama ráhagyta az egészet. Margit néni most 84 éves, és bizony nagy bajban lenne, ha össze kellene számolnia, hány hímes tojás került ki a kezei közül. Hogy százezernél több, az egészen biztos, de lehet, hogy az nyerne, aki több százezer darabra fogadna.Egy pillanatig sem volt kérdés, hogy Margit néni lánya, a szintén Margit Császár Józsefné is eltanulja-e a tojáskarcolást. Nekik köszönhető, hogy az ellopott titok nem merült feledésbe, és mára a gencsi karcolt hímes tojás a megyei értéktár része. De a gencsi tojások ott vannak a zengővárkonyi Míves Tojás Múzeumban, a Néprajzi Múzeumban, és mindenhol, ahova hívják őket. Most éppen a sárvári Nádasdy-várban, a könyvtár folyosóján sorakozó vitrinekben, ahol anya és lánya majdnem ezer darab hímes tojását csodálhatják meg a látogatók.

A két  Margit nemcsak megőrizte a gencsi alapmotívumokat, de új  mintákat is meghonosítottak: immár a gyöngyvirág, az egyszerű és kosárgirland, a szőlőfürt, a búzavirág és a kalász is gencsi sajátosság - mintáikat, tojásaikat  folyamatosan zsűriztették. Margit néni 1999-ben, lánya  rá  egy  évre nyerte el a népi iparművész címet.

Kifújt, fehér héjú tojásra karcolnak, többnyire tyúk-, néha libatojásra, az unokáknak, dédunokáknak pedig automatikusan „jár” egy-egy Margit néni által megkarcolt strucctojás. A piros az öröm, a zöld a tavasz és a remény, a lila a bűnbánat színe, sorolja a fiatalabb Margit, és mesél arról is, hogy régen az aprónép fő húsvéti ajándéka volt a hímes tojás: a keresztgyerek négyet kapott, a bérmagyereknek pedig kettő járt. Persze a locsoló legények sem mehettek el hímes tojás nélkül a lányos házból húsvéthétfőn, és régen feliratokat is karcoltak a tojásra. Eljátszom a gondolattal, vajon mennyi ideig tartott rákapirgálni a tojásra, hogy „Egy kis emlékkel megleplek, mert igazán szeretlek”, és bizony, meglepődöm, amikor Margit legyint: az sem lenne nehezebb, mint a virágminta. A karcoláshoz egyébként ma is borotvát használnak - általában hagyatékból, zsibiről kerülnek hozzájuk a kincset érő eszközök.

Anya és lánya nem csak őrzi, tovább is adja a tudást, és a fogásokat a két felnőtt lányunokán, a háziorvosként praktizáló Veronikán és a gyógytornászként dolgozó  Angelikán kívül is  sokan elleshették. A Gencsapátiban nemrégiben elindított tudásátörökító programban  több mint húszan sajátíthatták el a Vasban egyedülálló tojáskarcolás  technikáját. A megye minden részéből jöttek, fiatalok, idősebbek egyaránt.Margit néniéknél ezekben a napokban nagyüzem van: egyre többen szeretnének míves tojást a húsvéti fészekbe és asztalra. És ilyentájt a meghívások is sokasodnak: anya és lánya március 19-én Budapesten, a Mátyás-templom előtt mutatják be a gencsi karcolt tojásokat.

Megtudjuk még, hogy hiába a rutin, a munkát nem lehet megspórolni: egy-egy karcolt tyúktojás általában egy óra alatt készül el, igaz, vannak nehezebb, másfél-, kétórás motívumok is. Hogy a hihetetlenül munka- és időigényes, szintén gencsapáti különlegességnek számító antikolt, politúros tojásról ne is beszéljünk - már csak azért se, mert az ahhoz használt, házilag készített folyadék receptje szigorúan titkos. Mondom is Margit néninek, hogy vigyázzon, főleg a kulcslyukkal - nehogy valaki tőle is ellesse a titkot...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!