Gersekarát

2016.09.03. 07:15

Évszázadokat ünnepel a gersekaráti iskola

Gersekarát - Különleges évfordulót ünnepel idén a település. 290 évvel ezelőttről származik az a dokumentum, amely az első, gersei tanév indulását igazolja.

Pogács Mónika

Szintén kerek évfordulója van a jelenlegi iskolaépület átadásának. Éppen harminc éve vette birtokba a diáksereg és a pedagógusi gárda az oktatási intézmény épületét. A jubileumok alkalmából szeptember 1-én kiállítás nyílt a Művelődési Ház könyvtárában a helyi oktatás története tematikájában. A tárlat ötletgazdája Pintér György. A pedagógus maga is jubilál: Negyven éve kezdte szintén a faluban oktatói-nevelői munkáját. Nála avatottabb szakember nem is mutathatta volna be a gersekaráti iskolatörténet három évszázadát. A pedagógus szakmáról, annak jelenéről és jövőjéről is karakteres véleménye van. Azt sem rejtette véka alá.

Pintér György azt vallja, hogy minden településnek van története, csak ki kell kutatni. A gersekaráti Művelődési Ház felé közeledve azt mesélte a pedagógus: Módszeresen, precízen, helyi adatokból, levéltári anyagokból szerzett információkat a településtörténetről, és az iskoláéról.

- 1726-ból származik a dokumentum, amely először igazolja, hogy a településnek tanítója volt - osztotta meg kutatásának egyik eredményét a helytörténész pedagógus.

Pintér György: az állandóság a falusi pedagógus kettős szerepében áll, ők a nemzet napszámosai, lámpát visznek oda, ahol nincsen (Fotó: Vincze Kornél)

Elmondta: Zrinovics István gersei tanító írta a petőmihályfai szőlőhegy törvényeit. Ebből tudható, hogy akkor volt már itt a faluban tanító, az ő személyében. Az irat áprilisi. Valószínűsíthető, hogy hat hónap múlva ez a pedagógus tanította a gersei gyermekeket

- Tudni kell, hogy akkoriban a „tanév” novembertől árpilisig tartott. Novemberben a földeken a munkák befejeződtek. Áprilisig, a marhák kihajtásáig volt idejük tanulni az akkori gyermekeknek írást, olvasást, számolást - fűzte hozzá Pintér György.

A gersekaráti helytörténész azt is elmondta nekünk: akkoriban még nem volt tankötelezettség. De a tanítók esetében sem álltak fenn különösebb megkötések.

- Az tanított, akit megbíztak vele. Se tananyag, sem tankönyv nem létezett - fogalmazta meg sommásan az egykori iskolarendszer lényegét Pintér György. Közben be is értünk a Művelődési Ház könyvtárába, az iskolatörténeti kiállítás színhelyére. A tanár azonnal egy óriástablót mutatott.

- Az itt tanító összes pedagógus neve, szolgálati ideje itt olvasható. Kétszázan biztosan vannak. A legrégebbi fotó 1912-es, Szabó Lajos tanítóé, akit 1915-ben bevittek katonának, de visszaengedték a falu kérésére, mert nélküle nem volt oktatás Gersén - mondta a kiállításkészítő.

A kérdésre, hogy negyven éve tanító pedagógusként, iskolatörténetet kutatóként lát-e állandóságot a tanítás munkájában, Pintér György Gárdonyi Gézától idézett egy gondolatot:

- Az állandóság a falusi pedagógus kettős szerepében fogalmazható meg. Lámpást, világosságot visz oda, ahol nincs. A tanítók egyben a nemzet napszámosai. Ez az állandóság.

A falusi tanító a településen, helyben lakott. Része volt a falu társadalmának. Most sok pedagógus van, aki áttanít. Több iskolában, faluban oktat. Az egyes települések működését, a tanulók családi hátterét ezért nem ismeri. Pedig a nevelőmunka enélkül nem megy a jubiláló gersei tanár szerint.

- Épp ma van a 40. évfordulója, hogy elkezdtem a pályát. Először képesítés nélküli nevelőként. Pedagógusínséges idő volt akkoriban. Érettségi után lehetett tanítani azzal a feltétellel, hogy mellette levelezős formában elvégezte a tanítójelölt a főiskolát. A történelem-orosz szakomat, majd a magyar szakos képesítésemet is így, levelezős képzésen, munka mellett szereztem meg. Nem volt egyszerű - mondta a kezdetekről Pintér György.

(Fotó: Vincze Kornél)

A hivatás választásának családi okai voltak.

- Szóba sem került más. Édesapám, édesanyán tanárok voltak. Nem szerettem a helyzetet, de úgy alakult, hogy édesanyám négy évig osztályfőnököm is volt. Minden csíntevésemért megkaptam osztálytársaimmal együtt a méltó büntetést tőle. Ilyenkor nem a fia, hanem tanítványa voltam. A pályámon én is kerültem olyan helyzetbe, hogy három gyermekemet is tanítottam. De azt sikerült kikerülnünk, hogy osztályfőnökük legyek - mondta a hivatáshoz fűződő családi gyökerekről, indíttatásról Pintér György.

A kiállításon egykori tankönyvek is láthatók. A kötetek sorában a helytörténész által jegyzettek is vannak, összesen négy. Az egyik a A palavesszőtől a digitális tábláig címet kapta, iskolatörténeti könyv. De vannak regények is. Az ötödik kötet a napokban kerül ki a nyomdából, történelmi jellegű és helytörténeti kutatáson alapul.

- Voltak ugyanis gersei honvédek az 1948-as forradalomban, a csornai csatában, nevük is kiderült egy kéziratból. Róluk írtam regényt - mondta a szerző.

Közben a makettekhez értünk, mert ilyenek is vannak a kiállításon, 1:100 és 1:40 arányban készültek ezek az egykori iskolaépületekről. A papírházak berendezésére is futotta energiából a makettkészítőnek. A szobák tanítói lakásokat modelleznek.

- Az egykori tanítók számára lakhatást is biztosítottak az iskolákban. A faluban letelepedett pedagógusok civil aktivitásba kezdtek, népnevelők lettek. Azt, hogy a tanítói munka inkább hivatás, ez is igazolja - mondta a makettek bemutatása közben Pintér György, aki maga is vallja: a tanári tevékenység hivatás. Nem merül ki a felkészülésben, anyagleadásban. Összetettebb. A pedagógusoknak tudniuk kell az ismeretet gyermekek személyiségére szabni, így téve okosabbá őket.

- A dolgok rendje a változás. Ehhez kell alkalmazkodnunk. Fontos üzenet a fiatalabb kollégáknak: attól, hogy tanárok vagyunk, nem biztos hogy igazunk van. Egy gyermek egy ideig felnézhet ránk, de a tekintély nem magától jön. Hitelesség kell hozzá és a diákok bizalma.

Címkék#Gersekarát

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!