Kuruc és labanc hősökre emlékeztek Győrváron

– Együtt emlékezni elődeinkre, történelmünk alakítóira, a szabadságra vágyó elődeinkre az együttműködés, együttgondolkodás egyik nemes formája – fogalmazott Kaczor Zsolt Mihály polgármester ünnepi beszédében.

A krónikák szerint 1706 november 6-án és 7-én folytak a harcok Győrvár határában – a történelemkönyvek különleges fejezetének nevezte a településvezető a győrvári csatát. Ugyanis a magyar történelemben a harcok, háborúk jelentős része veszteséggel zárult. A forradalmakat leverték, a nemzeti ünnepek fájó emlékeket idéznek.

A győrvári csatát azonban nem a gyász hangulata, hanem a győzelemé lengi körül, hisz itt a kuruc csapatok győztes csatát vívtak a császári seregek ellen.  A polgármester egyfajta történelmi tablót rajzolt a csata előzményeiről. Az ünneplők arról is hallhattak, hogy az első támadások november 6-án indultak. A terület akkor mocsaras volt, ez is nehezítette a küzdelmet, sok ágyú elsüllyedt a lápban, a császári sereg a mocsár felé szorult. Aki nem a csatában, az a lápban lelte halálát.

A feljegyzések szerint míg a kurucok 150 fős veszteséget számláltak, addig a császári sereg 3 ezer katonát vesztett. A csatában súlyosan sérült Béri Balogh Ádám, akit Vasváron a domonkosok ápoltak. "Sopronnál az német falkástul szaladott, Győrvárnál az tónál, posványos gázlóba mind belé fulladott" – idézett egy régi kuruc nótát Kaczor Zsolt Mihály.

– A győztes csatának köszönhetően a Dunántúlt meg lehetett tartani,  megakadályozni a két császári sereg egyesülését – foglalta össze a harc jelentőségét. Hozzátette: – Győrvár mindent megtesz, hogy a magyar történelem hőseire méltó módon emlékezzen. Egyedülállónak nevezte a győrváriak emlékápolását Pál István. A Rákóczi Szövetség Zala megyei elnöke méltatta a kuruc emlékparkot, amelyhez hasonló nincs az országban.