2013.10.31. 14:27
Öt percig eszméletlen volt a Haladás futballistája
Durr a fejbe! Nagyjából ennyit érzékelhetett a Haladás futballistája, Zsirai Martin, amikor a múlt szombati Újbuda - Szombathelyi Haladás II. (2-3) NB III-as bajnokin az ellenfél támadója telibefejelte. A védő öt percig eszméletlenül feküdt.
A 89. percet mutatta az újbudai pálya órája, amikor egy balról érkező beívelést a Haladás II. korosztályos válogatott 19 esztendős védője, Zsirai Martin a tizenhatoson belül elfejelt. Szokványos mozdulat, ám ami utána történt, már korántsem volt az. Egy ütemet tévesztve érkezett ugyanis az újbudaiak támadója, aki tarkójával ütközött a Haladás játékosával, egészen pontosan utóbbi halántékával. A Haladás felnőttkeretéhez tartozó, ám elsősorban az NB III-as csapatban futballozó játékos mint egy rongybábú csuklott össze, és hosszú percekig eszméletlenül feküdt. A labdarúgót - a kisebbségi tulajdonos, Halmai Gábor pártfogásában - a mentő a János kórházba szállította. Zsirai agyrázkódást szenvedett, és vérömleny keletkezett a koponyájában. Azóta szerencsére jobban van, immáron odahaza, Pápán lábadozik.
Zsirai Martin már a pályán infúziót kapott
- Magára az ütközésre nem emlékszem, az első kép az, amikor ápolnak. A csattanás után körülbelül öt percig ugyanis eszméletlen voltam - jelezte Zsirai Martin. - A többiek elmesélték, hogy jött egy labda, amit elfelejtem, a csatár késett egy ütemet és durr, telibetalálta a fejemet. Az ő tarkója a halántékommal találkozott, pechem volt, hogy éppen lágy részen talált el. Felrepedt és vérzett a bőr, ezért jegelték és csillapították a vérzést. Hamar kijött a mentőautó is, már a pálya mellett infúziót kaptam, majd bevittek a János kórházba. Megállapították, hogy agyrázkódást szenvedtem, felrepedt a szemöldököm és a halántékom és kisebb bevérzést is találtak a koponyámon. Az elején az agyrázkódás miatt erős hányingerem volt, de ez, csakúgy mint a szédülés, fejfájás folyamatosan elmúlt. Szombat, vasárnap és hétfő éjszaka megfigyelésre bent tartottak, kedden ebéd után Kóbor László hozott haza. Négy hét múlva megyek vissza kontrollra, addig csak feküdhetek, fel sem kelhetek az ágyból. A rossz hír az, hogy körülbelül két hónap, mire ismét elkezdhetek mozogni. Mint említettem, az agyrázkódás már a múlté, viszont a koponyabevérzés miatt körülbelül ennyi ideig tart a gyógyulás - ennyi időre van szükség, mire felszívódik a vérömleny. Ezt gyógyszerekkel nem tudják felgyorsítani, egyetlen eszköz a fekvés. A halántékom szerencsére már nem fáj, bár egy kis nyomást még érzek. Szóval most itthon vagyok, Pápán, naphosszat fekszem, csak percekre kelek fel - édesanyám ápol. Tévézek, internetezek, play-stationözök és a barátaimmal beszélek telefonon. Nem túl változatos program, az ellenségeimnek sem kívánom... Jólesik, hogy csapattársak, vezetők, barátok folyamatosan érdeklődnek az állapotom iránt. Úgy számolok, hogy a januári alapozást mát a többiekkel együtt kezdhetem el. Hogy utólag megijedtem-e az egésztől? Nem, inkább a többieket sajnálom, akik látták az esetet és utána azt, ahogy kinéztem. Azt mondták, elég csúnyán festett a fejem.
- Noha technikai vezetőként nem léphetnék be a pályára, ez abban a pillanatban cseppet sem érdekelt, Kuttor Attila edzővel mint az őrültek, futottunk Zsiraihoz - tudtuk meg Balogh Gyulától, a Haladás II. technikai vezetőjétől, aki szemtanúja volt a történteknek. - Attól féltünk, lenyeli a nyelvét, márpedig ebben az esetben másfél perc áll rendelkezésre ahhoz, hogy megoldja az ember a vészhelyzetet, ezután már károsodik az agy is. Szerencsére "Zsír" nem nyelte le a nyelvét, viszont fennakadtak a szemei, láthatóan nem volt magánál. Szóval berohantunk hozzá, gyorsan lehúztuk a pályáról, lefektettük, közben kérdezgettük, de mint mondtam, szegény nem volt képben. A pálya mellett vizes törölközővel elnyomtuk a vérző sebét, majd kiabáltunk, hogy hívjanak mentőt. Az újbudai sráccal együtt bevitték a kórházba, de ő jobban járt, két öltéssel összevarrták a fejét. Úgy tudom, fel is hívta Martint és elnézést kért tőle. Azt mondta, hogy miközben a labda ívét figyelte, belenézett a napba, és nem látta a mi játékosunkat. Engem pedig az újbudaiak technikai vezetője hívott, és ő is jobbulást kívánt Zsirainak. Nagyon nagy ütést kapott, óriásit roppant a feje, de szerencsére "keményfejű" gyerek, más lehet, hogy nem úszta volna meg ennyivel