elhivatottság

2020.08.05. 19:39

Gál Kristóf a misét a karantén alatt sem hagyta ki

A rendőr alezredes a koronavírus-járvány idején a veszélyhelyzet miatt naponta tájékoztatta a televízió nézők millióit az aktuális állapotokról.

Takács Eszter

A munkája ugyan megkövetelte a komolyságot, de az alapvetően példa nélküli helyzetet időnként próbálta humorral vagy emberi reakciókkal oldani. A Vasárnap Reggelnek mesélt a gyerekkoráról, arról, hogyan élt a családjával a karantén alatti hónapokban és arról is, hogy mennek-e az idén nyaralni.

Vallásos, nyolc gyermekes nagycsaládban nőtt fel. Ez mennyire volt meghatározó az életében?

Másodszülött vagyok, egy nővérem van, és hat fiatalabb testvérem. Két öcsém és négy húgom. Hiába voltam az egyik legidősebb, nem úgy éltem meg akkoriban, hogy egy felelősségteljes báty vagyok. Az meghatározóbb volt, mert azt nehezen viseltem, hogy a legtöbbször nekem kellett levinni a szemetet vagy boltba menni. Első fiúként nagyon élénk, eleven gyerek voltam. Hat gyermeket terveztek a szüleim, ehhez tartották is magukat, de később rágtuk a fülüket, hogy szeretnénk még kistestvért, és mivel anyukám fontosnak tartotta, hogy párosan legyünk, ezért gyors egymásutánban két kicsi is érkezett anno a családunkba. Köztem és a legkisebb húgom között 18 év van.

Önnek két gyereke van, egy fia és egy lánya.

Nem követtük a szülői mintát, bár például a nővéremnek szintén nyolc gyereke van. Úgy érkeztem a házasságomba, hogy nagyon sok gyereket nem szeretnék, de nagycsaládot igen. Három, esetleg négy gyerekben gondolkoztam. De a feleségem, aki bábszínésznő nagyon szereti a hivatását, tudtam, hogy akkor lesz boldog, ha a gyerekek mellett a „szerelemmunka” is belefér az életébe. A második gyerekünk születése után pedig megromlott a házasságunk, akkoriban nem is volt téma, hogy lesz-e záros határidőn belül folytatás. Most pedig negyven fölött – noha a kapcsolatunk azóta rendeződött – már nem tudom, hogy vállalnánk-e.

Szigorú értékrendet, elvrendszert hozhatott magával a szülői házból. Abban, hogy érettségi után a színészi hivatást választotta, volt esetleg némi lázadás?

Különbséget tennék az értékrend és az elvek között. A színművészetin találkoztam először azzal a felvetéssel, hogy az tud igazán jó színész lenni, aki nem vall olyan elveket, hogy egy gyilkost vagy homoszexuális embert vagy bántalmazót soha életében nem játszik el. Ezek olyan témák, olyan problémák, amiket a színháznak, mint tükörnek meg kell mutatni. Ettől függetlenül maga a színész érezheti úgy, hogy az értékrendjébe mindez nem fér bele, soha nem ütne meg egy nőt vagy nem válna gyilkossá. Amikor a pályaváltásom kapcsán az életvédelmi területre kerültem, ott nyomozóként egyszer egy olyan esetet vizsgáltam, ahol már jó ideje elhunyt az áldozat. Mivel kánikula volt, a főnököm felkészített rá, hogy a helyszínen mire számítsak. Elmondta azt is, hogy egy életvédelmi nyomozónak sosem szabad, hogy látszódjon az arcán, amivel szembesül. Ebben a hivatásomban is meg kellett tanulni, hogy nem lehetnek olyan elveim, amik tükröződnek, hiszen akkor már az elején sem tudnék az ártatlanság vélelme jegyében hozzáállni a kihallgatáshoz, a nyomozáshoz. Természetesen az értékrendembe nem fér bele semmilyen bűncselekmény, de ítéletet sem fogok mondani, az nem az én dolgom.

Ha felidézem az operatív törzs sajtótájékoztatóit, azokat is rezzenéstelen arccal koordinálta. Még az elhíresült színezős jelenet is azért hatott úgy, mert nagyon komoly volt.

Igen, ez emlékezetes maradt, az kevésbé, pedig olyan is volt, hogy a Rendőrség Napján a tisztifőorvos asszony, Müller Cecília megköszönte a munkánkat. Az annyira jólesett, hogy képtelen lettem volna tartani a komoly arcot. Remélem, azért akik erre érzékenyek és figyeltek, látták, hogy az egy nagyon emberi pillanat volt.

A színészi múlttal adta magát a lehetőség, hogy Ön szóvivő legyen?

2013-ban tévedtem a kommunikációs területre, de ez teljesen véletlen volt. Akkoriban megyei életvédelmi nyomozóként dolgoztam, amit nagyon szerettem is, de az egyik sajtós kolléga leszerelt, és hirtelen kellett valaki. Így kerültem képbe, hogy színészként biztosan jól kommunikálok, a többit – például a sajtóközlemények írását – meg majd megtanulom. Egy-másfél évvel később idehívtak az ORFK sajtóügyeletére, 2016 vége óta pedig szóvivőként dolgozom.

Minden nap nézők millióit tájékoztatta a veszélyhelyzetről, hogy élték meg a családjával ezeket a hónapokat?

Hiányoztam a családból, de a feleségemnek a színháza bezárt a karantén idején, ezért otthon volt, és tudott segíteni a gyerekeknek a tanulásban, ha kellett. Minden terhet levett a vállamról. A fiam eredményei javultak, és a lányom is jó évet zárt. Élvezték, hogy nem kell olyan korán kelni. A barátaik persze hiányoztak, de nagyok, pontosan értették, hogy mi a helyzet és hogy erre miért van szükség.

Terveznek az idén nyaralást?

Tavaly eltöltöttünk a feleségemmel pár napot Bosznia-Hercegovniában, és nagyon megtetszett nekünk az ország, ezért szerettük volna idén a gyerekeknek is megmutatni. Július elején utaztunk volna, akkor még nem fogadtak külföldieket, később pedig piros besorolású ország lett, így nem erőltettem. Lemondtam az utat. Hogy mikor jutunk el oda az a járvány alakulásától függ, de biztosan nem az idén lesz. Most Balatonra megyünk.

Említette, hogy vallásos családban nőtt fel, és most is gyakorló hívő. A veszélyhelyzet alatt azonban zárva voltak a templomok, volt alkalma ennek ellenére részt venni istentiszteleten?

Igen, online misét néztünk. Hodász András atya nagyon közel áll a szívemhez. Tavaly adventre elhívtam a rendőrségre, ahol minden évben van egy ökumenikus imaóra, és Hodász atya katolikus papként képviselte a felekezetet. Ezek miatt kézenfekvő volt, hogy a karantén idején az ő miséit kövessük otthon is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában