Magyarbarátság

2018.06.29. 16:10

Román nyelvű Toldi, avagy ki volt Gelu Păteanu?

A székelyföldi születésű, jelenleg Budapesten élő Farkas Wellmann Endre főleg költőként, szerkesztőként vagy akár fáradhatatlan kultúraszervezőként is ismert. Az utóbbi időben mindezek mellett érdekes kutatómunkába fogott, amelynek két megjelent és egy szerkesztés alatt álló harmadik könyv az eddigi eredménye.

A kutatás tárgya Gelu Păteanu író, műfordító, szerkesztő élete és munkássága, aki kolozsváron született 1925-ben, és magyar barátai csak Gyalunak, Gyalu bácsinak hívták. Farkas Wellmann Endrével az olvasat.hu beszélgetett.

Mozgalmas időszakon van túl, egy évnyi kutatómunka, írás és szerkesztés után egy kettős könyvbemutató-sorozat vagy inkább -körút közben sikerült találkoznunk. Folyamatosan csörög a telefonja, beszélgetésekre vagy fellépni hívják, vagy Gyalu bácsiról mesélnének további történeteket azok, akik közelebbről ismerték. Ki volt Gelu Păteanu, akinek a Toldi román nyelvű fordításáért (amely gyönyörű kétnyelvű kiadványként látott napvilágot) és a róla szóló, ön által írt Gyalu, a spíler című kötetért sorban állnak a budapesti és székelyföldi bemutatókon az érdeklődők?

A közelmúlt irodalomtörténetének legérdekesebb figurái közé tartozott, elsősorban műfordítóként tartjuk számon, de költői életműve is igen jelentős. Derék, európai gondolkodású ember volt, román anyanyelvűnek született ugyan, de a magyart is ugyanúgy anyanyelvének tekintette, emiatt páratlan természetességgel volt képes átjárni a két nyelv és a két kultúra közötti határokon. Alkotói tevékenységének nagy része a kommunizmus idején bontakozott ki, nyíltan vállalt magyarbarátsága miatt folyamatos üldöztetésben volt része. A rendszerváltás után mindössze öt évvel halt meg Budapesten. Hetven kötetnyi műfordítás, pár száz román és magyar nyelvű kiadatlan vers maradt utána, köztük a híres-hírhedt Toldi-fordítás is, amelyet idén végre sikerült kiadni a Magyar PEN Club gondozásában.

Farkas Wellmann Endre. Forrás: irodalmijelen.hu

Mikor találkozott vele először és hogyan hatott önre a „mítosza”?

Kisdiákként találkoztam vele, részt vettem azon a fehéregyházai ünnepségen, ahol elhangzott az a politikai beszéde, amelyik miatt végleg el kellett hagynia Romániát. De voltak közös ismerősök, akik sokat meséltek róla: emberi nagyságáról, kedves bohémságairól, szabadságszeretetéről és emberi tartásáról, mely sokak számára példaértékű volt már akkoriban. Aztán, különösen a halála után, ez a mítosz elhalványulni látszott, feledésbe kezdett merülni a személyével együtt. Ezt a hálátlanságot igyekeztem valamelyest kompenzálni egyelőre ezzel a két könyvvel, aztán majd a harmadikkal is, amelyen már dolgozom.

Költőként, fordítóként, esetleg különc magyarbarát gondolkodóként tekintenek rá Romániában? Mennyire ismerik otthon és itthon? Versei, fordításai hoztak még az életében hírnevet vagy megbecsülést számára?

Az irodalmi közegben mindig is vegyes volt a megítélése, ami azt jelenti, hogy fordítóként fenntartások nélküli nagyrabecsülés övezte, a versei viszont megosztóak voltak. Hozzá kell tennem, hogy én nagyon szeretem őket. A román és a magyar nyelvűeket is. Nos, az elismerésének inkább a politikai kontextusában kell kutakodnunk a tisztánlátás végett: tény, hogy a román közegnek, vagy egy részének, kellemetlen jelenség volt. Magyar oldalon pedig megvolt az elismerés, de nem a szélesebb olvasóközönség részéről, inkább a szakma tartotta számon, hiszen a versei, amíg élt, kötetben nem jelentek meg.

A romániai irodalmi élet hogyan reagált a Gyalu bácsiról szóló könyveire?

Túl korai lenne még erről beszélni.

Elmondása szerint a Toldi-kézirat sorsához vagy Gyalu bácsi kalandos életéhez méltóan fordulatos és szerencsés véletlenek sorozata vezetett addig, hogy a születésnapjára megjelenhetett ez a két kötet. Milyen további tervei vannak e téren? Mit lehet tudni a „trilógia” befejező részéről? Hát a Gelu Păteanu-díjról?

Kezdjük a díjjal. Gelu Păteanu emlékének megőrzésére talán ez a legjobb ötlet: díjat alapítottunk az interkulturális párbeszédért, amelyet minden évben Etéden, az ő emlékére fogunk kiosztani. Idén Kutasi Mihály kőrispataki tanár, Gyalu bácsi egykori barátja részesült e díjban, akinek a Toldi-fordítás kéziratát köszönhetjük. Természetesen igyekezni fogunk, hogy a Gyalu-kultuszt a hozzá méltó tartalommal töltsük fel évről évre. A trilógia befejezése pedig olyan könyv lesz, amely szándéka szerint tartalmazza majd azokat a visszaemlékezéseket és dokumentumokat, amelyek ezután fognak előkerülni, de a Szekuritáté archívumában fellelhető anyagokat és ezek értelmezését is. Ha minden jól alakul, az összegyűjtött versek is helyet kapnak a kötetben, szeretném, ha a román versek magyar fordításban együvé gyűjthetőek lennének.

Min dolgozik még?

Sok mindenen. A Magyar PEN Club új könyveinek megjelentetésén, az Előretolt Helyőrség irodalmi melléklet versrovatán, az Antropocentrum egyesület projektjein, és talán írni se volna rossz. De erre marad a legkevesebb időm.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában