mindszenty

2019.10.25. 15:18

Fogságban keletkeztek a bíboros jegyzetei

Fogalmazását teljes nyíltság és szókimondás jellemzi.

Megrendítő olvasmány Mindszenty József bíboros, hercegprímás Kommunista arcélek című kötete. A szerző 1956 novemberében menedékjogot kért az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén, ahol aztán tizennégy (!) esztendőn keresztül tartózkodott – a kényszerű fogságban keletkezett jegyzeteiből állt össze a jelen kötet, melyről Cserháti Ferenc segédpüspök, a Mindszenty Alapítvány kurátora a következőket írja a kötethez csatolt ajánlóban: „Az Emlékirataimmal ellentétben Mindszenty bíboros ezt a kéziratát eredetileg nem kiadásra szánta – írja a Magyar Nemzet.

Ez már abból is kitűnhet, hogy fogalmazását teljes nyíltság és szókimondás jellemzi, ami viszont mindig is meghatározta jellemét.

Ahogy a cím is utal rá, a jegyzetek elsősorban a kommunista vezetők tevékenységét taglalják, de a bíboros e tanulmányok között külön fejezetet szentel a hitleri és kommunista diktatúra összehasonlításának is. Ezek a kéziratok páratlan mélységű kutatómunkáról tanúskodnak, és feltárják a két istentelen önkényuralom valódi arcát.”

Aztán következnek egymás után a „kommunista arcélek”: az első részben elsősorban a szovjet alakok, Sztálinnal az élen, a másodikban a magyarok (Rákosival az élen). Minden jel, minden ember Sztálin felé mutat, benne csúcsosodik ki az időben előre és hátra egyaránt minden és mindenki – a szerző Sztálin jellemzéséhez forrásként többek között Hruscsov 1956. február 25-én, a Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusán elmondott beszédét használja, és ez – mint a kötet sajtó alá rendezője és az elképesztően aprólékos és hasznos jegyzetapparátus szerzője, Soós Viktor Attila mondja – „végigkíséri a kötetet, a bíboros konklúziói, összevetéseinek eredményei nagyon fontos reakciók Hruscsov beszédére”.

Az olvasó egy idő után beleszédül, aztán szinte belefásul ennyi borzalomba, ennyi szörnyűségbe – de aztán mégsem fásul, fásulhat bele, mert a valóság szörnyűségeibe nem lehet belefásulni; Mindszenty pedig kérlelhetetlenül, egy történész szenvtelenségével sorolja adatait (melyet elsősorban az angol nyelvű irodalomból és sajtóból merít, ami meglehetősen furcsává teszi a hivatkozásait, de teljesen érthető amúgy, hiszen ezekhez fért hozzá), fűzi hozzájuk meglátásait, amelyekben pengeéles, metszőn gunyoros megállapítások is gyakran helyet kapnak: „Mao Ce-Tung elnök pontos vizsgálatok alapján csak 725 000-re teszi a kínai forradalom áldozatainak számát 1957. március 20-ig. Az ilyen számok megadásában a bolsevisták szerények.”

Hruscsov elemzése (melynek során hetvenegy különböző arcát mutatja meg a szovjet vezetőnek) félelmetesen pontos és hibátlan, csakúgy, mint a Hitler és Sztálin összehasonlítását elvégző fejezet: „Én mindkettő tevékenységét végigéltem, mindkettőt láttam elháríthatatlan, félelmetes meteorként és hullásukban; tanaik rapid terjedését és csődjét. Gyümölcseikbe beleiszonyodtam. Láttam a kettejükbe rokkant világot és emberiséget. A legborzalmasabb helyen volt kettejük összecsapásában az én kis megcsonkított, boldogtalan hazám, nemzetem.

Ők a sír szélére vitték azt, és beárnyékolták életemet. Ültem is mindkettő börtönében, és nem személyi méltóságom megőrzésével.” Hatalmas tudásanyag, néhány szó segítségével lejegyzett beretvaéles jellemrajzok, mindenre kiterjedő figyelem és a nemzetért, a vallásért való odaadás jellemzi ezt a könyvet, melyből – kis túlzással – meg lehetne tanítani ennek a szerencsétlen és rettenetes korszaknak a történetét. Kötelező olvasmány.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!