pihenőidő

2018.10.09. 16:04

Kemény Dénes: 22 gyönyörű évet kaptam, ez ajándék

Kemény Dénes, szövetségi kapitányként három olimpiai bajnoki címet szerzett, a hónap végén pedig az MVLSZ elnöki tisztségéről is lemond. Úgy érzi, kapitányként és elnökként is megtett mindent amit tudott a magyar pólóért.

Fábos Erika

Év végéig pihen, addig azt sem tudja megmondani, hogy most befejezte, vagy csak abbahagyta a vízilabdát – olvasható a Vasárnap Reggel legutóbbi számában.

22 éve dolgozik a vízilabda sportban. Elkezdeni, vagy abbahagyni volt nehezebb ezt a munkát?

Elkezdeni legalább annyira, csak akkor éppen fordított volt a dilemma. Huszonkét évvel ezelőtt, Comoban, Európa legszebb kisvárosában éltünk, két órára a tengertől, fél órára a sípályáktól, két kisgyerekkel, remek egzisztenciával. Nagyon szerettem a munkámat, ott nem csak edző voltam, állatorvosként is dolgozhattam. Emlékszem, amikor Olaszországban élő magyarként, kipirult arccal álltam a tévé előtt és majd kiugrott a szívem a helyéről a magyar olimpiai aranyakat látva. Az a lehetőség, hogy ugyanezt az élményt én adhatom sok millió magyarnak a világon, irracionálissá tett. Mégsem bántam meg.

A visszavonulását sem fogja megbánni?

Szerintem nem. Egész életemben ilyen voltam. Ha egy fejezet lezárult, mentem tovább, nem nézegettem vissza.

Könnyen dönt az ilyen helyzetekben?

Általában érzelemmentesen mérlegelek. Az összes fontos döntést így hoztam meg az életemben.

Miért köszönt el?

Már májusban, amikor bejelentettem, akkor jeleztem, hogy nem szeretném megindokolni a döntésemet. Nem szeretnék ebből szakmai vagy érzelmi vitákat. Az elmúlt 22 év szinte szünnap nélkül nagy feszültségben telt, rengeteg energiát elfogyasztott. Ha megnézem azokat a fotókat, amik akkor készültek rólam, amikor kapitány lettem úgy néztem ki, mint egy érettségiző diák. Ma, ha tükörbe nézek, a ráncaim alapján azt látom, mintha nem 22, hanem 40 év telt volna el azóta. Regenerálódni szeretnék, bízom benne, hogy kisimul az idegrendszerem, talán még az arcom is.

Egy ránc kisimulhatott. 19 év után nyert újra Világkupát a magyar férfi válogatott. Mintha kapott volna egy szép ajándékot búcsúzóul a csapattól.

Huszonkét gyönyörű évet kaptam, e nélkül is ajándéknak éreztem. Azért örültem ennek a Világkupa győzelemnek mégis nagyon, mert azt bizonyította, hogy felismerte és jól reagált a korábbi problémákra a csapat.

Két év múlva olimpia lesz Tokióban. A vízilabda is egy olimpiai sportág. Most mit jósolna?

Még semmit, korai. Annak a csapatnak, amely az olimpiákon jól akar szerepelni, az előző évi vb-n kell letennie a névjegyét. Ha jövőre, a dél-koreai világbajnokságon legjobb négy között leszünk, akkor már bátrabb leszek.

A nyári Európa-bajnokság után nagyon sok volt a kritika a férfiválogatottal kapcsolatban, hogy érezte magát, amikor azokat a meccseket nézte?

Azért éreztem magam rosszul a bőrömben, mert a tudása annak a csapatnak, azon a határon volt, hogy vagy be tud kerülni a legjobb négybe, vagy nem, de a 8. helynél több volt benne. Ilyenkor, amikor egy csapat nem éri el a tudásának megfelelő eredményt, az általában mentális probléma, ami nem szabadna, hogy legyen. A kritikus helyzetekben meg kell halni az eredményért és aki fáradt, vagy akinek nem megy olyan jól, attól is elvárható, hogy szolgálja ki a társait, ezekben a dolgokban pedig láttam kivetnivalót. A csapat szellemisége nem tetszett. Kritika mindig van, de a vízilabda egy teljesítménysportág, csak az számít, amit kiír az eredményjelző és a 8. hely, az nem a magyar póló szintje.

Hol tart most a magyar vízilabdázás, meghatározó a világ élvonalában, vagy inkább csak lépést tart vele?

Örülünk, ha lépést tartunk. A játékosmennyiség a minőség rovására ment Magyarországon. Nyilván mindenki úgy gondolja, hogy ez egyszerű matek és nagyobb mennyiségből több tehetség kerül ki. De az én játékosaim, még tizenketten edzettek, egész pályán, két edzővel, most 20 játékos játszik, félpályán egy edzővel. Nem jut elég figyelem a kiemelkedő képességű gyerekekre. 1500 gyerek volt az uszodákba, amikor kapitány lettem, pár éven belül 6000 ezer lett, most 9-10 ezer van. De ha közben nincsen ennyivel több képzett edző és többször annyi vízfelület, akkor óhatatlan, hogy romlik a hatékonyság.

Van megoldás?

Minden korosztályban tudatosabb tehetséggondozás. Én azt gondolom, ha van húsz gyerek egy edzőnél, akkor a négy legtehetségesebbet egy héten háromszor, le kell hívni reggel hétre és extra munkával foglalkozni vele. Ehhez persze több szakember is kell, a szövetség saját edzőképzési programot indított ennek érdekében, idén már a harmadik évfolyamon, de a TF-en is újra van szakedző képzés vízilabdában. Az uszodaépítések is szépen haladnak.

A magyar csapatsportok közül a vízilabda a legeredményesebb az olimpiákon. Van ennek valami megfejthető titka?

A tradíciók és a rengeteg termálvízzel feltöltött úszómedence. Ez azt az előnyt adta nekünk, hogy egész évben edzésre alkalmas vízben tudtunk készülni. Miközben Németországban, vagy az Adrián a kikötőben, vagy a folyó holtágában lévő víz hőmérséklete eléggé bekorlátozta az edzésmunkát. Nálunk, a 60-as években, ha vége volt az edzésnek a Császár-Komjádiban, a vízilabdások még maradtak a kellemes meleg vízben és játszottak, ami a labdatechnikai készségnek, amiről a magyarok mindig híresek voltak, nagyon jót tett. Ez az előnyünk 1976-tól megszűnt, onnantól elterjedt mindenhol a vízforgató, de az a tradíció, hogy vízilabdában mi vagyunk a császárok, a közvéleményben mindig megmaradt és ez újra meg újra feléleszti a magyar vízilabda színvonalát arra a szintre, amivel a szurkolók boldogok.

Persze mondják, hogy ez könnyű, mert csak a jugoszláv utódállamokkal kell versenyeznünk.

Mondják, de attól ez még nem igaz. A magyar válogatott a legutóbbi három aranyából kettőt, tengerentúli csapat ellen szerezte. Most, a Világkupán az ausztrálok ellen nyert a válogatott, a pekingi döntőben, Amerikával szemben nyertünk.

Sok sikere volt, kedvenc pillanata van az elmúlt 22 évből?

Nagyon sok ilyen volt és most, hogy mindenki ezt kérdezi tőlem, mindig más villan be. Például, amikor Sydneyben a döntőt játszottuk, itthon vasárnap délelőtt volt és később megtudtam, hogy a Hargitán egy szentmisén imádkoztak értünk. Egy kispap a szertartás közben folyamatosan forgatta az eredményt egy táblán, hogy láthassák a hívek. Az mindig csodálatos élmény, amikor át lehet élni, hogy nemcsak a miénk a siker, hanem közösségi és jóval magasabb szintű energiákat mozdít meg, többet ad és jelent, mint amire az ember közben gondol. 16-17 éves lehettem, amikor először éltem ezt át. A Spartacusban játszottam és amikor Kolozsváron meccseltünk, tömegével jöttek a szurkolók nemzetiszínű csokrokkal, piros-fehér virágokkal a lelátóra. Ezek a pillanatok olyan örök érvényű emlékek, amelyekben mai napig rengeteg töltés van.

Csak megérik akkor azok a ráncok.

Persze, de amikor abbahagytam az edzői munkát és hat évvel ezelőtt szövetségi kapitányként leköszöntem, a legnagyobb fiam, Kristóf, a másik kettő nevében is azt mondta: nagyon örülünk, ránk fért már, hogy befejezd. A siker kockázatos dolog, nehéz lemondani róla, de ha egy férfi szereti a családját és komolyan veszi magát, tartalmas kapcsolatra törekszik a gyerekeivel. Többet akarok velük lenni, mint eddig és minél tovább.

És mi lesz ezután?

Januárig tömény pihenés, 22 év szabadság egyben. Aztán majd kiderül. Sok helyre hívnak cégek motivációs előadásokat tartani, vezetői és csapatépítő tréningekre: ezzel többet és szervezettebben szeretnék foglalkozni, mint eddig.

A vízilabdát most befejezte, vagy csak abbahagyta?

Idehaza jó eséllyel nem fogok vízilabdával foglalkozni. Mondják, hogy az ember nem szívesen megy portásnak oda, ahol addig igazgató volt, de a magyar vízilabdázás mindig mindenben számíthat a segítségemre, arra a kapcsolatrendszerre, befolyásra, amivel ebben a sportágban rendelkezem. Kispadra talán már nem ülök, de, azt el tudom képzelni, hogy valahol külföldön, új környezetben és ingerek között tanácsadóként, szakmai vezetőként még tevékenykedem néhány évet.

Névjegy:

Kemény Dénes június 14-én született Budapesten

Válogatott vízilabdázó, edző, állatorvos.

1963-ban kezdett vízilabdázni. A magyar bajnokságban 338 mérkőzésen szerepelt. Külföldi klubcsapatokban is játszott.

1991-1996-ig a Como edzője volt.

1997-2012-ig, a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott, 2000 és 2008 között három olimpiai bajnokságot nyert.

Edzői munkája mellett motivációs és üzleti tréningeket tart, tanít a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán.

2012-től 2018-ig a Magyar Vízilabda-szövetség elnöke volt.

Nős, három fia van.

Borítókép: A győztes Millennium vezetőedzőjeként Kemény Dénes (b) és Varga Tamás beleugrik a medencébe a masters korosztályú vizes világbajnokság férfi vízilabdatornáján a 40+-os korcsoport döntőjében játszott Millennium – Szentpétervár mérkőzés végén a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában 2017. augusztus 13-án

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában