Rossz időzítés

Pajor-Gyulai László

Tanulságos interjút adott William Gallas a Nemzeti Sportnak egy hete. A korábbi 83-szoros francia válogatott, világbajnoki ezüst­érmes hátvéd manapság a ZTE FC utánpótlásedzője. Eltöltött tizenkét idényt a kontinens legerősebbnek tartott bajnokságában, a Premier League-ben a Chelsea, az Arsenal és Tottenham futballistájaként, azaz nem lehet ráfogni, hogy idegen lenne tőle a közeg és nincs miért odafigyelni a szavaira.

Mielőtt rátérnénk az interjú egyik részére, szeretném leszögezni, hogy igen nagyra tartom Szalai Ádámot emberként és labdarúgóként is, ennek bizonysága az, amit nemrég éppen ezen a hasábon írtam róla. Mivel dolgoztunk együtt jó egy évtizede, bátran dicsérhetem szembe és a háta mögött is: amit ő sportemberként letett az asztalra, az csodálatra méltó. Ettől persze még lehetett olyan érzésem a válogatottól való visszavonulásának a bejelentését hallva, hogy ez bizony nem szerencsés. Mármint az időzítés: el kell dönteni, hogy mi előtt állunk. Sorsdöntő meccs következik a Nemzetek Ligájában a csoportelsőségért és vele a négyes döntőért, vagy búcsúmérkőzés.

Egyszerre nem lehet kétfelé figyelni. Erről beszélt William Gallas is, aki így beszélt az olaszok elleni mérkőzésről: „Tisztelem Szalai Ádámot, sokat tett a válogatottért, de azt nem értettem, miért a németek elleni mérkőzés előtt jelentette be, hogy az olaszok ellen lép pályára utoljára a válogatottban. S ha sikerül bejutni a négyes döntőbe, azt kihagyta volna? Rossz volt az időzítés. Érzelmes volt az olaszok elleni találkozó, ám ez nem feltétlenül jó, ugyanis a sportolónak ilyen lelkiállapotban nehéz jól teljesítenie.”

Nem is sikerült jól teljesíteni, láthattuk. Az úgy nem megy, hogy azért hajtunk, mert szép búcsút akarunk adni a kapitánynak, egy ilyen meccsen nem ez a cél, hanem a három pont, legyen meg szinte bárhogyan – ez így megosztja, illetve lehetetlenné teszi az összpontosítást. Nagyon régi tapasztalat, hogy az ünnepi meccsek, amelyeket fényképezkedések, virágcsokrok és megemlékezések előznek meg, zömmel vereségre vannak ítélve.

Ezért is okos döntés Dzsudzsák Balázs búcsúztatását felkészülési, régi terminussal élve barátságos mérkőzésen megrendezni. 

Nem mintha a görögök ellen közömbös lenne az eredmény, már csak a presztízs okán sem, de a tét azért mégiscsak más. És, ha mindenki, maga az érintett is tudomásul veszi, hogy a búcsúmeccs az búcsút jelent, akkor talán nem vereség után kell majd elköszönni egy másik korszakos egyéniségtől.