Tallós Rita: nem kell kidobni a tűsarkút

A Vasárnap Reggel című hetilap legutóbbi számában beszélt az Ötvenes asszonyok női rafinériájáról, anyaságról, és arról, hogy lehet-e őszintének lenni egy idegenhez.

Éppen az Újlipótvárosban megrendezett Pozsonyi Piknikről érkezett az interjúra. Jó hosszú napja volt.

Igen, a mai napom teljes egészében a Játékszínről szólt. Már a délelőtt voltam egy rádióbeszélgetésen Kun Zsuzsánál Hernádi Judittal. Hamarosan bemutatjuk a Menopauza című darabot, és erről beszélgettünk. Még csak a rendelkezőpróbáknál tartunk, de ezen a mai rádióbeszélgetésen éreztem, hogy a kolléganők is lelkesek, és örülnek a közös munkának. A délutánom és az estém pedig a Pozsonyi Pikniken ért véget. Rácsodálkoztam, hogy nem csak színésznőként, de rendezőként is ismernek az emberek. Az örömömet pedig csak fokozta, hogy ötösével, hatosával vették a jegyeket az érdeklődők a darabra. Ennél jobb visszajelzés, mint amit a nézőktől és a kollégáimtól kapok nem is kell.

Világéletében vágyott a rendezésre?

Igen, tíz éve kezdtem rendezni. Az első komolyabb rendezésem a Spinozában volt, ahol két holokauszt novellát vittem színre. Három szereplős darab volt, amiben szerepeltem is, de nem könnyű egyszerre rendezni is és játszani is a darabban. Amikor az ember a színpadon áll, nem lát rá a színészekre, nehezebben veszi észre, ha gondjuk van, ha kiesnek a szerepből. Nem lehet a nézőtér és a színpad között fel-le rohangálni.

A Menopauzában akkor nem játszik?

Nem, ezt csak rendezem. Három éve vágytam rá, hogy színpadra kerüljön ez a darab. Október 12-én lesz a bemutató, ez már csak néhány hét. Az előadás pedig óriási kihívás, hiszen ez egy musical-revü, amiben 27 dal van, és legalább 18 alkalommal öltöznek át a színészek. A Bloomingdale áruházban játszódik a darab, ahol négy különböző archetípus ismerkedik össze: egy üzletasszony, egy háztartásbeli feleség, egy idősödő szappanoperasztár és egy ezoterikus gondolkodású, vegán életmódot folytató nő. Ők mind ötven felettiek, és a változókor szenvedő alanyai. Ezt a négy nőt az hozza össze, hogy egy napot szeretnének magukra szánni, vásárlással tölteni. Tulajdonképpen kivesznek egy szabadnapot a megszokott életükből. Összevesznek egy leértékelt melltartón, emiatt elindul egy beszélgetés, és kiderül, mind hasonló problémákkal küzdenek: hangulatingadozással, hőhullámokkal, látászavarral, súlyproblémákkal. Ehhez a mély és őszinte beszélgetéshez kapcsolódnak a nyolcvanas évek slágerei.

Összebarátkoznak?

Igen, de pontosan tudják, hogy ez csupán egy napra szóló barátság. Amint az áruház bezár, nem látják egymást többé. Éppen ez hozza ki belőlük, hogy a legintimebb dolgaikról is beszéljenek egymással.

A hétköznapokban is könnyebb egy idegennek megnyílni?

Néha határozottan könnyebb. Nincs tétje, nem fogja soha senkinek elmondani. Még csak nem is látja az ember többé a másikat.

Ez egy korábbi Broadway-darab, ott hatalmas sikere volt. Mit gondol, mitől lett annyira népszerű?

Úgy tudom, ezt a darabot játszották a leghosszabb ideig a Broadway-en. Azért lehetett népszerű, mert ha egy szorongó, klimaxszal küzdő nő beül a nézőtérre, és a darab végén magabiztosan áll fel. Megérteti vele az előadás, hogy semmi sincs veszve, csak a termékeny korszak múlt el, de igenis nőnek kell maradni, és nem szabad tragédiaként megélni, megfelelő humorral minden átvészelhető. Remélem, a férjek és partnerek is megnézik az előadást, és megértik, hogy min megy keresztül egy nő a változókorban. Azt is fontosnak tartom, hogy a férfiakt ne rekesszük ki a problémáinkból. Ez a kirekesztettség egyébként a kispapákra is igaz, a szülés utáni időszakban. Ott ugyanúgy kívül reked az apuka a mama és a baba szimbiózisán. Erről rendeztem az Anyád kínja című darabot a Royal Orfeumban.

A nők rekesztik a férfiakat vagy ők saját magukat?

Néha maguktól, de néha mi nők zárjuk ki őket. A kismamák is gyakran évekig csal a babát látják a szülés után, beköltöznek a gyerekszobába, vagy ami rosszabb, a kicsi éjszakázik a szülői hálóban. A férj megszűnik férfi lenni. Ezekről a tabutémákról is beszélni kell.

A nők miért érzik úgy, hogy a termékeny korszak végével a nőiség is véget ér?

Két véglete van a nőknek, az egyik nem hajlandó tudomásul venni, és akár hazudni is képes, hogy ő még menstruál, ragaszkodik hozzá, hogy ő még nő. A másik, lemond a női létről a változókorral együtt. Nem festi a haját, nem sminkel, sutba dobja a tűsarkút, nem érzi magát nőnek többé. A saját tapasztalatom, hogy egyik rosszabb, mint a másik. Meg kell találni a középutat. Én elviccelem azokat a helyzeteket, amelyek a klimax miatt érnek. Akár társaságban is, férfiak előtt is vállalom a hőhullámaimat. Nem vagyok prűd, a gyerekeimet is megszoptattam letakart mellel akár egy étteremben. Számomra ezek természetesek. Nem szégyen, nem titok.

Ötven körül akár nőiesebb is lehet valaki, mint húszévesen?

Határozottan. Egy ötvenes nő már bölcs, türelmes, ügyesen használja a női rafinériákat, ezeket egy húszéves nem tudja. Mi sem tudtuk annak idején. Az öregségtől persze félek, de az még idébb van.

Van önben egy tabudöntögetésre való hajlam.

Ez az életem. Már tizennyolc éves koromban is egy olyan férfiba voltam szerelmes, aki akkor szabadult a börtönből. Vissza akartam adni a társadalomnak. Ettől persze mindenki megbotránkozott, hogy nem vagyok épeszű. Pedig milyen igazuk volt. Rendezőként is szeretek tabutémákhoz nyúlni.

Ahogyan az első szerelmét meg akarta menteni, nem hasonló a helyzet a kismamákkal, kispapákkal vagy a változókorban lévő nőkkel? Megment.

Az igaz, hogy mindenkinek próbálok segíteni, akinek tudok. Szerintem ezek a témák, amiket feszegetek, hozzájárulnak ahhoz, hogy egy kismama vagy egy ötvenes asszony ne érezze rosszul magát. Az Anyád kínja című darabban Oszter Alexandra mondja ki a következő mondatot, „hogy akkor szűnik meg a szülés utáni üdvözült állapot, amikor ránézel a gyerekedre, és először jut eszébe róla a görény szó. Hagyjuk már, hogy a gyereknevelés mindig csupa boldogság. Csak azokról nem illik beszélni. Ne érezze magát egy nő rossz anyának azért, mert néha majd megőrül a gyerekétől.

Rosszul kommunikálnak egymással a férfiak és a nők?

Sokszor nagyon. De a rendezéseimmel azt szeretném, ha nyíltan beszélnénk mindenről, ha nem lenne tabu az, ami természetes. Remélem, elérem a célomat, és szeretni fogják a Menopauza című előadást is.

Névjegy:

Tallós Rita színésznő Tallós Endre színművész és Szerdahelyi Tünde táncpedagógus gyermekeke. Húga, Tallós Andrea szintén színésznő lett. A Színház- és Filmművészeti Főiskola befejezése után Kecskemétre szerződött, majd a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja lett, később a Békés Megyei Jókai Színházé. 1992 óta szabadfoglalkozású művész. Naiva és drámai hősnő szerepkörben egyaránt kiemelkedő alakításokat nyújt. Több filmben szerepelt. A Jóban Rosszban című sorozatban sokáig Helen Tanakist alakította, de a karakter 2009-ben megszűnt. 2012-ben mellrákot diagnosztizáltak nála.