Simon Marcsi, Nagy Jonathan, Jagodics Márk és Kutasi Rómeó mesél a karácsonyról

A szeretet ünnepe mindenki számára tartogat kellemes meglepetéseket. Simon Marcsi korábbi szépségkirálynő modellként szinte egész évben dolgozott, viszont a karácsonykor családtagjai körében tölt el néhány napot.

- Mindig a kedvenc ünnepeim közé tartozott a karácsony – mondta Simon Marcsi. – Már gyermekként teljesen elvarázsolt a maga különleges bájával és titokzatosságával. A készülődés, a közös sütögetés különleges hangulatot adott az egésznek. Amire nagyon szívesen emlékszem vissza, az a karácsonyfa-díszítés. Amíg szüleim a fa dekorálásával voltak elfoglalva, addig mi a nővéreimmel moziba mentünk, majd hazafele menet számoltuk az ablakokban a világító karácsonyfákat. Idén én leszek az, aki a család legkisebb tagjával, az unokahúgommal teheti ugyanezt. Mára átértékelődött bennem az ajándékozás jelentősége is, ami gyermekként még oly fontosnak tűnt. Ennek megfelelően csak jelzésértékű apróságokkal lepjük meg egymást. Sokkal fontosabb, hogy minél több időt tölthessünk el egymás társaságában.

Nagy Jonathan illuzionista többfrontos támadást indít karácsonykor. Nemcsak az ajándékokat szereti saját kezűleg elkészíteni, hanem műsorába is belecsempészi az ünnepi hangulatot:

- Számomra a karácsony nagyon sokat jelent, ilyenkor összejön az egész család, és együtt ünneplünk – mesélte Nagy Jonathan. – A közös élmények és vicces sztorik általában ilyenkor történnek meg velünk, ezeket aztán később még évek múltán is emlegetni szoktunk. Amitől nagyon egyedi és különleges a karácsony, az az ünnepi vacsora és a fenyőfa illata. Ezeknek olyan mágikus hatása van, hogy mindig eszembe juttatja a gyerekkoromat. A karácsonyra való készülődést is nagyon szeretem a legtöbb emberrel ellentétben. Ilyenkor már kész ötlettel szoktam nekiindulni a vásári forgatagnak, és pontosan tudom, kinek milyen ajándékot fogok venni. Előfordul az is, hogy saját kezűleg készítek meglepetést a hozzám közel álló személyeknek, aminek szintén megvan a maga bája. Ugyanakkor a karácsonyra való felkészülésemet megnehezítik a fellépések. Idén harminc helyen kell elvarázsolnom a közönséget, aminek természetesen örülök. Hogy a gyermekeknek és a szülőknek is emlékezetes legyen, ilyenkor mindig törekszem arra, hogy az ünnep is helyet kapjon a műsorban, ezzel ajándékozom meg a nézőket.

A Szombathelyi Swietelsky-Haladás labdarúgócsapatának védője, Jagodics Márk számára nem az ajándék értéke a mérvadó, hanem hogy személyre szóló meglepetéssel köszöntse fel szeretteit. Jagodicséknál ezúttal is a szülő ház lesz a „bázis”.

- Számomra a karácsony mindig is különleges ünnepnek számított, sosem maga az ajándékozás volt a lényeg, hanem hogy ilyenkor összejön a család apraja-nagyja – mondta a 25 esztendős futballista. – Immáron hagyományosan a szüleimnél gyűlünk össze, hazajön az ország másik végében, Balmazújvárosban futballozó öcsém, Bence is, és mivel a nagyszülők közel laknak, velük is találkozunk. Ami az ajándékozást illeti, nem különösebben zavar a karácsony előtti tömeg – megértem, ha az emberek ilyenkor úgymond megőrülnek. Én azonban igyekszem kivonni magam ebből, nem rendezek nagybevásárlást, inkább valamilyen meghitt, személyre szóló ajándékot veszek. Jó szívvel emlékszem vissza a korábbi, gyerekkori karácsonyokra is. A nagyszüleimmel mindig elsétáltunk az este hat órakor kezdődő misére, és mire hazaérkeztünk, már feldíszítve állt várt a karácsonyfa, alatta a megannyi ajándékkal.

Az OB I-es AVUS vízilabdázója, Kutasi Rómeó nem csak Szombathelyen, Budapesten is állít karácsonyfát.

- Rengeteg kedves emlék fűz gyermekként a karácsonyhoz – mondta Rómeó. – Anno édesapám mindig elvitt a rokonokhoz, s mire hazaértem, ott állt a szobában a csodálatosan feldíszített karácsonyfa. Most persze már másként zajlik mindez... Budapesti születésűként a karácsonyestét odahaza, szűk családi körben töltöm, aztán persze végiglátogatom a rokonokat, ismerősöket, majd utána jövök vissza a barátnőmhöz, Szombathelyre. Idén tehát nemcsak egy, hanem két karácsonyfám is lesz. Egyébként mivel éppen vállsérüléssel bajlódom, rehabilitációt végzek, ami valamilyen szinten meghatározza a mindennap-jaimat. Ünnepek ide, karácsony oda, a napi penzumot teljesítenem kell. Ami az ajándékokat illeti, nem esek kétségbe, hogy „Uramisten, mit vegyek?”. Viszonylag hamar és könnyen kitalálom, kinek mire lehet a legnagyobb szüksége, minek örülne a legjobban. De ahogy a legtöbben, én is úgy gondolom: nem az ajándék értéke és mennyisége a lényeg, hanem hogy együtt, szeretetben töltse az ünnepeket a család. Bár még nem beszéltük meg, vélhetően az idei utolsó, december 16-i, FTC elleni mérkőzésünk után csapattársaimmal is összegyűlünk egy meghitt ünneplésre.