Ekler Luca megosztotta az elveszített világcsúcs történetét

Nem egyszer volt már olyan, hogy kitöröltem a teljes szöveget amit írtam a poszthoz, mert túl bensőségesnek éreztem. Helyette odaszúrtam egy emojit, hiszen az nem mutat annyit. Nehéz eldönteni, hogy mikor mennyire mutasd ki az érzéseidet, mekkora szeletet tárj a világ elé magadból. Könnyű sebezhetővé válni, mégis, ma szeretném megosztani veletek azt, hogy mi zajlik bennem. Ez most nem egy győzelem, és nem lesz rövid, mert búcsúzok valamitől, ami azt hittem, hogy tovább lesz az “enyém” - olvasható Ekler Luca közösségi oldalán. 

Csodalatos érzés rekordokat dönteni, de elveszíteni egyet már kevésbé az. Tudjuk, hogy “records are meant to be broken” ezért már nagyon vártam, hogy rajthoz állhassak a hétvégi csapatbajnokságon, ahol 200 méteren is versenyezni fogok. Sokat készültünk, mert ebben az évben a távolugrás mellett erre a futószámra helyeztük a hangsúlyt, jól mentek az edzések. Arról is volt szó, hogy 2028-ban talán paralimpiai versenyszám lesz, ami nekem nagyon jó hír lenne, hiszen ebben a versenyszámban én vagyok a világcsúcstartó. Illetve csak voltam.
Vasárnap este lefekvés előtt megnéztem a legutolsó világkupa verseny eredményeit - a kategóriámban távolugrás mellett 200 m-en is én tartottam a világcsúcsot - egészen tegnap estig. Mit ne mondjak, elég nehezen aludtam el, és a hétfői napomra is rányomta a bélyegét a tudat, hogy a 400 méter után még egy versenyszámban írta át a világcsúcsot a kolumbiai vetélytársam. 

Úgyhogy ez most nem könnyű, fájó hogy még mindig csípi a szemem akárhányszor rágondolok - folytatta Ekler Luca.

Pár nap kelleni fog, hogy feldolgozzam a történteket, de azon vagyok, hogy ez erőt adjon ahhoz, hogy még jobb akarjak lenni. Nem tudom mihez hasonlítani ezt az érzést, de eltemetni sem akarom magamban, mert az nem segít a feldolgozásban. Most tudatosítanom kell magamban a következő céljaimat, és azokra a dolgokra fókuszálni, amiket én tudok alakítani.