„Nincs jó és rossz zene” - Roger Glover, a Deep Purple élő legendája nyilatkozott lapunknak

Már 34 éve, 1991. szeptember 18-án lépett fel Szombathelyen a legendás rockegyüttes, a Deep Purple. Ráadásul majdnem a legklasszikusabb összeállításban, Blackmore, Glover, Lord és Paice mellett Joe Lynn Turner énekelt. Portálunkon többször is visszatérően foglalkoztunk a legendás koncerttel, legutóbb a 30 éves évfordulón egyik olvasónk osztotta meg élményeit, aki a közönség soraiból nézhette a világhírű zenészeket. Abban a cikkben fotós kollégánk koncerten készült képeiből is közöltünk egy válogatást. A mostani írás apropója pedig egy 1991. szeptember 21-i Vas Népe, amelyben lapunknak nem más, mint a formáció legendás basszusgitárosa, Roger Glover nyilatkozott. A zenész 1969-től 1973-ig, majd 1984 óta a Deep Purple tagja, de megfordult Ritchie Blackmore zenekarában, a Rainbowban is.

Roger Glover nyilatkozott a Vas Népének

- Mikor kerültél kapcsolatba a zenével?

- Azt hiszem születésemkor. Mindig érdekelt a zene. Amikor cseperedni kezdtem, egészen különböző zenéket hallgattam. Akkor még nem volt, vagy nem nevezték hard rocknak. Popzene volt, komolyzene és jazz. Ezek a zenék hatottak rám akkor, és úgynevezett popzenét játszottunk, ekkor már a Deep Purpleban. Az akkor menőket másoltuk. Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy erősen foglalkoztat a blues és a rock. Ekkor próbálkoztunk meg mással. Eredetiek akartunk lenni, akkor azt hittük, hogy sikerül, de ma már észrevettem, hogy senki nem lehet teljesen eredeti, mert mindenkire hatással van valamilyen zene. Ez a zene is, amit 23 éve csinálunk, mára megszokottá vált. A mai fiataloknak is azt tudom mondani, hogy ne csak a mai, hanem korábbi zenéket is hallgassanak, klasszikusokat is. A zene nem sport, egyik zene nem jobb a másiknál, minden zene jó. 

- Az általatok elindított hardrock-ból lett talán a heavy metal,ami nagyon népszerű muzsika most is. 

- Nem szeretem a heavy metált. Túlságosan szélsőséges zene. Nem hiszek a szélsőségekben, nem hat rám. Természetesen azt megengedem, hogy néhány embernek ez legyen szórakoztató. 

- Zenétek most is „határtalan”. Mit jelent számotokra Kelet-Európa? 

- 25 éve vagyok a pályán és a pódiumon. Amikor először jártam New York-ban, vagy Németországban, az nagyon nagy élmény volt számomra. Már nem érdekes. Nem tudok párhuzamot vonni a zene és a határok között. 

- Ez a mostani Deep Purple mennyiben más, mint a hetvenes évek nagy csapata? 

- Sokban és semmiben. A Deep Purple nem egy dolog így együtt, hanem a zenészek, akikből összeáll, az egyének összessége. A hetvenes években, amikor elkezdtük csinálni, lázadó szellemű csapat voltunk. Ez a szellem még mindig megtalálható, annyiban viszont változott, hogy korábban mindenki különálló ember volt, család nélkül. Ma már feleségek, gyerekek, meg ami ezzel jár. 

- Neked? 

- Egy 14 éves lányom és két nevelt gyermekem van, egyik tíz, a másik nyolc éves. 

- Neveled is őket? 

- Sok gyereket látok elzülleni, ez nagyon elszomorít. Mindig azt mondom, hogy legyenek őszinték magukhoz. Legyenek önmaguk. Ez a legnehezebb. Nagyon hiszek az őszinteség és a jó erejében. 

- Istenben? 

- Úgy, ahogyan az emberek általában használják ezt a kifejezést, nem hiszek. Talán a jóban hinni... talán az lehet Isten. Nehéz helyzetekben is lehet jót cselekedni. 

- A hetvenes évek közepén szétváltatok. 

- Először, ’73-ban csak én váltam ki, akkor még nem bomlott fel a csapat, az együttes vége ’76-ban volt. Akkor nagy viták, veszekedések voltak az okai. Általában a zenekarok egy ember körül csoportosulnak. A Deep Purple nem ilyen, nem is volt ilyen. Öt, egyformán, erős egyéniség, öt külön személyiség volt. Végül is ezért voltak a viták, amelyek az együttes megszűnéséhez vezettek. Ma, ha vitatkozunk, egy sörrel elintézzük. 

- Miért jöttetek ismét össze? 

- Külön-külön együttesekben játszottunk. A Deep Purple már nem létezett, de a zenénk tovább élt. Éreztük, hogy ez volt a legjobb csapat, amelyben valaha is játszottunk, végül is ezért álltunk ismét össze. Spontán zenekar vagyunk. Minden koncert más és más, játsszuk a régi dalokat is, de minden este másként, máshogy. Nem vagyunk zenegép, hogy bedobják a pénzt és szól. Ez a szép a zenében.