Elvadult, öreg gyümölcsfák helyén varázsos menedék

A falon oroszlános ivókút, kis madáritató, rézcsengő, amelyet nem a vendégek kedvéért szereltek föl, sokkal inkább az ebédidőt jelzi, ha a háziasszony elkészült a fogásokkal. Eperágyások, cseresznyefák, amelyek között függőágy teremt kapcsolatot. Innen el sem mozdulnék, mondom az édesanyának, aki három gyermeket nevel építőmérnök férjével egy belvárosi lakásban, de szinte minden nap itt tölt néhány órát, mert ez a ház a mindenük. – Tizenhárom éve volt az esküvőnk - kezdi az édesanya, aki azt kéri, nevét ne áruljuk el. A család gyümölcsösét kapták nászajándékba. Aztán évek múlva lett homokozó, hinta is a gyerekeknek, és egyszer csak azt vették észre, hogy a kerti munka után szeretnének itt aludni. Elvadult volt a kert, bozót, kidőlt gyümölcsfák és rengeteg gaz. Napokba telt, mire a bódéig eljutottak, aztán szereztek egy lakókocsit, és jöttek a romantikus kint alvások, tábortűz, patakban fürdés. A kezdetekről érdeklődöm, hogyan találták ki, hogy két, körből álló nyolcast formázó, kupolás virágzó tetővel megálmodott házuk legyen. A ház asszonya műszaki menedzser, közgazdász, mérnöknek indult, és hihetetlen érzéke van a belsőépítészethez. Horgol, varr, ételeket kreál és a ház minden szegletét megkomponálja. Együtt álmodták ilyenné ezt a lakot, amelyet két buboréknak is neveznek.

- Az első ötlet az volt, hogy földház legyen. Besüllyesztve a talajba. A munkámból fakadóan szögletes nagy kockaházakat építek, azokban az újkori épületekben kevés a szépség. Megfogadtam, hogy az első ház, amit építek, szöges ellentéte lesz mindennek – mondja a férfi. – Aztán megláttuk, mennyibe kerül egy kültéri pezsgőkád, mert azt is szerettünk volna. Na, az összeg hallatán majdnem elájultunk, így lett a második buborék. Bontásból olcsón jutottunk hozzá az ablakokhoz, így egy fedett helyiség vált a teraszból. Imádunk itt üldögélni – fűzi hozzá a felesége.

A földházhoz nem volt megfelelő terep ez a sík telek, így jött a zöldtető ötlete. A színvilág és az anyaghasználat közös, a ház alapjait viszont a férj rajzolgatta kezdetben. – Nem láttam ilyesmit, de tudtam, hogy milyen legyen. A stílust, a technológiát gondoltam ki legelőbb, persze van, amit már máshogy csinálnék. A kupolát például. Betonból van, leszállhatna rajta egy repülő is, a belső zsaluzása viszont bonyolult volt. Nem ácsmunka, inkább bútorasztalos kellett hozzá – mondja.

- Franciaországban tanultam egy évet és ott szerettem meg ezt a Provence-i stílust. Tudtam, hogy ez vagyok igazán én, meséli a ház asszonya. A teraszt például cáki kővel rakták le. Ehhez a stílushoz passzoló kiegészítőket hoztak viszont Franciaországból, de van, amit helyben szerzett tárgyakkal pótoltak.

Megcsodálom a dédnagymama tálalóját, amelyet közösen újítottak fel. Beavatnak terveikbe: hogyan lesz egy régi konyhabútorból olyan házdísz, amelynek dizájner textil hátsó borításán az intarzia mintája is visszaköszön. Megtudom, mindez jégkék, fehér és szürke árnyalatban tündököl majd. – A korlát sarkalatos kérdés volt. Én nem akartam lezáró elemet ide a galériára, csak az indázó szabálytalan kacskaringók lettek volna, de a férjem akarta, hogy könyöklő legyen - meséli az asszony nevetve. Férje szerint viszont kell a könyöklő. Rátérünk a kupolán virágzó sziklakertre, mert ez az igazi kuriózum. A ház tetején nem fű nő, terülő növényeket ültettek a földbe. Az extenzív zöldtetőt vékony rétegű keverék földbe ültették, ipari épületek tetején is lehet ilyet látni, ott afféle sivatagi száraz növények vannak. Náluk először stabilizálni kellett a földet, mert a kupolának lejtése van. Mivel még a növények nem voltak belegyökeresedve, használt autógumikat tettek egymás mellé, azok hálót képeztek, és megtartották a talajt.

A végeredmény egy különleges hely szép, letisztult, pihentető környezetben.