Répafőzelék füstölt csülökkel, tejföllel Szalafőről

Elöljáróban megtudtuk, hogy a kerékrépa nem azonos a bélesben használt rokonával, a csutrival. A csutri kimondottan emberi fogyasztásra használt, sárga színű, hosszabb gyökér. A lila színű, gömbölyded kerékrépát takarmányozásra is használják, és még ma is sok háztartásban savanyítva teszik el télire, hasonlóan a káposztához. De nem kell megijedni, savanyított változatát a nagyobb áruházakban zöldségeseknél is beszerezhetjük. Felhasználás előtt azonban okvetlenül kóstoljuk meg, hogy van-e benne elég a fűszerekből: sóból, borsból, babérlevélből. Ha nem találjuk elég jónak, ezeket a főzés során pótolni kell.

Hozzávalók a főzelékhez: egy kiló savanyított répa, egy füstölt hátsó csülök és ízlés szerinti bőrke előre megfőzve, a rántáshoz két nagy fej hagyma, zsír, liszt, pirospaprika. A habaráshoz kevés liszt, fél liter tejföl.

A csülköt és a bőrkét előre megfőzzük, a répát kinyomkodjuk, majd a csülök levében tesszük fel főni a répát, úgy hogy a lé bőven ellepje. Legalább egy órát főni hagyjuk. Időközben a húsféléket felkockázzuk, és amikor a répa már majdnem kész, hozzáadjuk a léhez. Majd ahogy az őrségi asszonyok mondják, belerántunk.

A hagymás rántáshoz először felforrósítjuk a zsiradékot, majd bőséges liszttel kevés ideig kavargatjuk. Ekkor adjuk hozzá az apróra vágott hagymát, ezzel is tovább pirítjuk, majd végül adagoljuk a pirospaprikát. Felöntjük egy deci vízzel, simára keverjük, felforraljuk és a répa közé öntjük.

A főzeléket a rántással együtt megint felfőzzük, ekkor jön bele a habarás. A tejfölhöz 2-3 evőkanál lisztet adagolunk, majd ezzel is felforraljuk. Friss, omlós kenyérrel tálaljuk.

Készíthetjük a levest habarás, azaz tejföl nélkül is, de a szalafői asszonyok azt vallják: aki szereti a jót, az tesz bele. Hasonlóképpen elhagyható a főzelékből a csülök is: ha valaki nem eszik húst vagy böjtöt tart az advent idején, készítheti anélkül is.

Szalafőn enni kell – mondták búcsúzóul a Banyaklub tagjai, és tegyük hozzá: érdemes is.