Játék – a lehető legjobb értelemben

Hamar kiderül, egyáltalán nem véletlen, hogy a ’Szombathelyi társasjátékozók’ csoportjának vezetője a hétköznapokban pedagógus. Számára a játék több, mint szórakozás, a benne rejlő lehetőségek túlmutatnak egy asztali partin, és úgy véli, mindez egyre komolyabb tényezővé válik majd a világban. Hogy kezdődött nála ez a szenvedély a játékok iránt?

Pedagógusként mindig is foglalkoztatott a játék, mint pedagógiai eszköz, módszer. Pályám korai éveiben az akkori mentoraim sikerrel alkalmazták ezt a szemléletet a munkájuk során, például kooperatív játékokkal, és ez magával ragadott engem is.

Azóta is egyre jobban beleássa magát a témába. Fontosnak tartja a gyermekekkel való munkája során a játékosságot, játékszerű élmény biztosítását. Ezért is alkalmazza az élménypedagógia módszerét is, ami a résztvevő szempontjából sokszor nagyon is közel áll a játékhoz, ahhoz hasonló jelenlétet nyújt. De emellett most felnőttekre szeretne specializálódni.

Nagyon mély ez a nyúlüreg

A társasjátékokra Attila néhány éve kattant rá, amikor azzal szembesült, hogy a gyermekkorunk emlékeiben lévő játékok óta hatalmas fejlődés történt, a modern társasjátékok világa már rég túlmutat a ’ki nevet a végén’ típusú játékokon. Ahogy egyre többet foglalkozott vele, azzal szembesült, hogy ennek a nyúlüregnek nagyon mélyen van az alja, és a játékok már nagyon sokfélék, hihetetlen lehetőségeket nyújtanak, és folyamatosan jelennek meg az újabb és újabb játékstruktúrák.

A társasjáték körök alakulása, fejlődése, klubok születése, kimondottan társasjátékozásra épülő vendéglátó helyek megjelenése a fővárosban már nem teljesen új, de szerette volna ezt Szombathelyen is meghonosítani.

Nem létezik, gondoltam, hogy egy megyei jogú városban, egy egyetemi városban nincs erre igény. Most az látszik, hogy bevált, van rá kereslet, és mindig újabb arcok jelennek meg, akik kimondottan ezt keresik.

- idézi fel Attila az idáig vezető utat.

Többszöri próbálkozás után sikerült kialakítani egy folyamatosan bővülő csoportot, akik rendszeres látogatói programjainak. Ezeken ő a házigazda, segít, ismertet, bátorít.

Könnyebben, gyorsabban nagyobb élményhez jut a részvevő, ha van valaki, aki facilitálja, aki odalép mellé, és segít kilépni a komfortzónából egy új világba, és ott van, hogy összekösse az embereket. Ez egy nagyon jó alternatív szórakozási lehetőség – kikapcsol, mégis fejleszt.

Elgondolkodtat, alkalmazkodni és érvényesíteni tanít a játék, valamint kapcsolatot épít, közösséget ad.

Ahol a gátak könnyebben leomlanak

Megkérdeztem, hogy nem nyújt-e kevesebbet, felszínesebb társasági élményt a játék egy beszélgetéshez képest. Attila azonnal rávágja:

Erre most Platón idézném, miszerint többet megtudhatsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt.

De van erre konkrétabb magyarázata is. A játék egyfajta virtuális világot teremt, amiben szereplők vagyunk, amiben meghatározott céljaink és eszközeink vannak. Egy szabályok által határolt kozmosz, melynek azonban semmilyen hatása nincs a való életre. Ehhez képest egy beszélgetés maga lehet a káosz – formátlan, kockázatos, bizonytalan, hisz ha rosszat mondunk, rosszat kérdezünk, az akár végérvényesen kedvezőtlen irányba sodorhatja a kapcsolatot, és ez gátlást szül az emberben. Azonban egy játékban nincs ilyen következmény. Az informális csatornák könnyebben megnyílnak, vadidegen emberek gyorsabban összehangolódnak. Paradox módon, mintha a szabályok alkotta korlátok adnák meg azt a szabadságot, hogy magunk lehessünk, a szabadon cselekedhessünk, az őszinték és nyitottak legyünk a hibázás fenyegető árnya nélkül. Hisz a modern játékok úgy vannak megtervezve, hogy többféle stratégia, taktika is nyerhet, van helye az egyéni kreativitásnak, de a kudarctól nem kell félnünk – ha el is rontunk valamit, a következő körben újra megpróbálhatjuk.

Hol a határ?

A társasjátékok asztali világától aztán egészen messzire kalandoztunk a beszélgetés során, a 21. század pedagógiai és munkaerő-piaci kihívásai felé. Megkérdeztem, szerinte miért fontos ma a játék?

Az új generációkat a régi módszerekkel nehézkes munkára, tanulásra fogni.

- mondja Attila.

A társasjáték fejleszt. Egyrészt erősíti az együttműködést, amire minden munkahelyi környezetben szükség van (akár szalag mellett, akár irodában, projekttervezésben dolgozunk), de hasonlóan fontos az önérvényesítés is, a társas készségek mellett pedig a rugalmas gondolkodás is jól edzhető.

A 21 század abba az irányba tolódik, hogy az élményszerűség, a játékosság egyre komolyabb tényezővé válik, a játék pedig már nem csak egyfajta szelep, amin pihenésképpen kiengedhetjük a feszültséget. Több irányzat ennek lehetőségeit igyekszik megragadni. Ilyen például a gamification (játékosítás), ami egy olyan folyamattámogatás, mely a játék eszköztárát használja. Vagy az edutainment, ami a szórakoztatva tanulásról szól. Ezeknek az alkalmazása már túllépett a kísérleti fázison. A gamifikáiót alkalmazzák az üzleti életben, iskolákban, nagyvállalatoknál. Ami közös ezekben, hogy célja: a munka ne munkának, a tanulás ne tanulásnak tűnjön, hanem felfedezésnek, kutatásnak, problémamegoldásnak, ami izgalmas, ami belsőleg motivál – hogy az élet egy játék lehessen, a lehető legjobb értelemben!