Füstölgő libamáj-pástétomot is kreál az ízekkel utazó vasi szakács

Minden történet valahol a gyermekkorban gyökerezik, az ő esetében sincs ez máshogy. B. Tóth Gábor édesanyjával és lánytestvérével nőtt fel, így sokkal előbb vette kezébe a fakanalat, mint a fúrót. Ezáltal nagyon fiatalon belekerült a szakmai körforgásba.

Bár egy halovány kikacsintás az ő életébe is belefért: kapus volt a Haladás egykori NB I-es csapatában. Aztán a szakácsfeladatok ellátása miatt kiszorult az életéből a futball iránti rajongás. És persze sok minden más is. Míg kortársai szórakoztak, lazítottak, ő a konyhán volt és tanult. Akkor ezt nem volt olyan könnyű megélni, de visszatekinteni minderre már egészen más:

- Persze van, hogy összeszorul a szívem, amikor elhaladok egy focipálya mellett – meséli, de ahhoz, hogy az ember elérjen valamit, áldozatokat kell hozni.

Már elmondhatja magáról, hogy eddigi életében több időt töltött a konyhán, mint azon kívül: 22 éve dolgozik a szakmában. Bár szakácsnak lenni számára nem is igazán munka, sokkal inkább művészet.

- Nem- egyszer volt rá példa, hogy a tányérra vonalzóval kellett húzni a szilvapürét – meséli.

Már tizenévesen megfordult több nívós étteremben, ugyanilyen fiatalon indult el először külföldre is, ahol a rengeteg tapasztalat mellett egyebek között grillmesteri címet is szerzett. Mert a világot nemcsak pénzkeresési szempontból lehet körbeutazni, hanem a különböző kultúrák étkezési szokásainak, speciális ételeinek megismerése okán is.

Az a mostanában tapasztalható tendencia viszont Gábor számára is fontos és követendő, hogy mindig abból dolgozzunk, ami a kezünkben van, ami elérhető. Hogy az alapanyagokat ne külföldről hozassuk. Hiszen persze lehet készíteni spanyol ételt nagyon jól, el lehet utazni Spanyolországba megtanulni profin, de igazán hitelesek szerinte is akkor leszünk, ha a levesbe azt a petrezselymet aprítjuk bele, ami a kertünkben terem: – Lehet rendelni bárányt Új-Zélandról, de én szívesebben dolgozom fel azt a csirkét, ami majd az udvaromban kapirgál – mondja.

Könnyebb most, mint régen 

Gábor úgy véli, a fiataloknak manapság sok minden könnyebben mehetne: nem kell annyit várni vízumra, útlevélre, sokkal könnyebb eljutni külföldi országokba, de úgy tűnik, nem használják ki kellőképpen a lehetőségeket. Sokan csak az anyagi boldogulás reményében utaznak, és nem a tanulás iránti vágy hajtja őket.

Viszont az is nagyon fontos, hogy az ember mellett álljon egy mentor, akire mindig számíthat, aki segít egyengetni a rögös utat. Nyitottság és tisztelet: Gábor szerint ez az alap. És mindig mindent följegyezni. Ő már rendelkezik egy „titkos” recepteskönyvvel – bármerre sodorja az élet, gyűjt, töltekezik, új ételeket alkot.

Úgy véli, fontos felszámolni a szakmával kapcsolatos sztereotípiákat is. Egyáltalán nem igaz, hogy minden szakács külföldön marad. Ráadásul az igazi magyar konyhát csak itthon lehet szebbé, jobbá, ízesebbé tenni. B. Tóth Gábor ennek szellemében dolgozik – és még messze nem ért a története végére. Talán egy napon majd az ő szakácskönyvét lapozgatjuk otthon.