A világ vallásainak közös hajóján – Várszegi Asztrik volt a Tudomány a kocsmában vendége

Várszegi Asztrik

A Zwingerben látjuk meg először, ahol az épület fogadószintjén az intézmény egyik munkatársával beszélget. Kérdez, bólogat, mosolyog. Amikor prof. Miszlivetz Ferenc, a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének főigazgatója bemutat minket egymásnak, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát érdeklődve figyel, majd arról biztosít, hogy szívesen válaszol a kérdéseimre. Könnyű sétát teszünk a lassan nekieredő hóesésben. Megnézzük a Művészetek Házát, visszasétálunk az Európa Házba, és megbeszéljük, hogy tíz perc múlva indulunk tovább a vár lovagtermébe. Úgy tudjuk, sokan várják.

A főapát derűt sugároz, nincsen benne semmi feszélyezettség. Könnyedén veszi a lépcsőfokokat, a kutatószobák ablakain át rácsodálkozik a kilátásra. Karnyújtásnyira a templom. Azt mondja, a bencés rend ezer szállal kapcsolódik Kőszeghez. Az ő kötődése is sajátságos, noha még egyetlen éjszakát sem töltött a kisvárosban. Amikor körbeüljük az asztalt, megtudjuk, hogy tényleg a bencés rendháznak köszönhető, hogy Kőszeg iskolaváros lett. 1815 óta a magyar bencéseknek élő kapcsolata volt a településsel, a szerzetesek itt tanítottak egészen 1950-ig. Kőszeg adott két főapátot is a rendnek: Bárdos Remig és Legányi Norbert atyákat. Előbbi 1907-től volt a kőszegi bencés gimnázium igazgatója, majd 1920-tól volt főapát, utóbbi 1947-től töltötte be ezt a posztot a határszéli kisvárosban, és 1958-69 között volt a rend vezetője. Miszlivetz professzor az együttműködésről, az épület megújításáról beszél, Várszegi Asztrik biztosítja a támogatásáról. Viccesen hozzáfűzi, nagymamája mindig azt mondta: Fiam, soha ne légy olyan szegény, hogy ígérni ne tudjál!

Közben jelez a mobilja, ránéz, és azt mondja, a készüléke szerint tíz perc múlva programja van: Tudomány a kocsmában. Vendéglátóit arra kéri, hogy a város temetőjében is tárják fel a rend emlékeit,

hiszen tábla őrzi az itt oktató bencések nevét. A lovagteremben nincs már hely, pótszékeket hoznak a szervezők. Várszegi Asztrik beszélni kezd, minden szem rászegeződik.

Ferenc pápa és a kereszténység helyzete

Az előadás témája Ferenc pápa és a kereszténység helyzete, de a főapát történeti összefüggésekre is fel kívánja hívni a figyelmet, és olyan kérdésekre is választ keres, mint hogy mit akar az egyház, mit mond saját magáról, és milyen Jézus egyházának zarándokútja a történelemben.

A szerzetes először magáról mesél. Megtudjuk, a soproni születésű Várszegi Imre 1964-ben lépett be a rendbe, az Asztrik nevet Szent István egyházszervezője után kapta. Történelem-német szakos szerzetes tanár, majd püspök, 1991-től pannonhalmi főapát.

Tréfásan azt mondja, napjai főapátként meg vannak számlálva. Köztudomású, hogy márciustól már más irányítja a bencés rendet. Előadásában a huszonegyedik századi ember félelmeiről beszél. A jövőtől való szorongásról, a szabadságról, és arról, hogy ezekre a kérdésekre milyen válaszokat adhat a katolikus egyház. Szerinte a kereszténység elsősorban lehetőséget kínál. Lehetőséget az egész emberiség számára. Előadásának egyháztörténeti részében biblikus hasonlatokkal, evangéliumi példákkal magyaráz.

- Reszkírozzák meg elolvasni az Evangéliumokat! – szólítja meg a közönséget.

Álláspontja szerint az egyháznak nem feladata megoldani a társadalmi problémákat. Két kiemelkedő személyiséget említ. II. János Pál pápáról beszél először, akinek regnálása valódi paradigmaváltást hozott az egyház történetében. A pápa bocsánatot kért, amiért az egyház a keresztény hitet erőszakkal terjesztette, bocsánatot kért a zsidók ellen elkövetett bűnökért, de megbocsátásért folyamodott az ortodox keresztényekhez is.

Várszegi Asztrik szerint a katolikus egyháznak meg kell változtatni hozzáállását a saját vallásához. Példaként hozza a II. Vatikáni Zsinat rendelkezéseit. A hajó hasonlatával élve elmondja, a kereszténységé nem az egyetlen a tengeren. Sokkal helyesebb felfogás, ha úgy gondolunk rá, mint a világ vallásainak közös hajójára. Ferenc pápáról pedig elmondja, hogy ő olyan témákról is beszél, mint az eutanázia, az emberkereskedelem, a homoszexualitás, vagy éppen a társadalmi nem kérdése. Amikor novemberben ad limina látogatáson voltak a pápánál, ő egyetlen mondatával sem éreztette, hogy lenne olyan hatalma az egyháznak, ami bármin változtatni tudna. A pápa személyiségét másként ítéli meg a konzervatív média, és a liberálisnak mondott média.

A megújulás jó vagy rossz?

A liberálisok felszabadítónak érzik Ferenc pápa cselekedeteit. Szerintük a főpap „a szabadságot gátló egyház” régi béklyóit szüntetheti meg,

a konzervatívok pedig félnek, hogy „a pápa a mosdóvízzel kiönti a gyereket is”, vagyis a megújulással elvésznek az ősi értékek.

Várszegi Asztrik a pápa világlátását, az egyházzal kapcsolatos újító törekvésének okát abban is látja, hogy Őszentsége más módon szocializálódott, mint elődei. Mindenekelőtt fontos megérteni a származásából adódó gondolkodását. Migráns szülők latin- amerikai gyermeke, rosszakarói szerint nem is tud rendesen olaszul. Egy olyan rendből jön, amely nem monasztikus, hanem jezsuita. Ez azt jelenti, hogy nem a szerzetesi élet magányos formáját éli. A Jézus Társasága tagjai nem vonulnak el a világtól, ennek megfelelően nem monostorokban, illetve kolostorokban élnek, hanem úgynevezett rendházakban. Ferenc pápa meglehetősen idős, és törékeny az egészsége. Szóba került már a neve a korábbi konklávén is, de akkor Ratzinger bíborost választották pápává. Ferenc pápa, akkor még bíborosként azt hangsúlyozta, hogy az egyházban radikális változás kell ahhoz, hogy ebben a megváltozott modern világban hiteles tudjon maradni. Mindent meg kell változtatni Krisztus szellemében, mondta. A főapát szerint ő az első pápa a zsinat után, aki bátran változtat.

Az egyház az életet akarja szolgálni. Ha mégsem ennek szellemében cselekszik, akkor az élet majd rákényszeríti a változásra.

A szerzetes saját utazásainak élményét is megosztotta a jelenlévőkkel. Münchenben afrikai, ázsiai bevándorlókkal találkozott lépten-nyomon, de arról is beszélt, járt Afrikában, és azt tapasztalta, hogy arrafelé az embereknek nincs vize, tápláléka, nyomorban élnek. Senki nem csodálkozhat azon, hogy útnak indulnak a túlélés reményében. És „nyomorúságuk okozója, sok esetben pont a fehér ember”.

Amikor Szingapúrban járt, az ott élő szerzetesekkel töltött idő megerősítette abban, hogy az európai kereszténységnek meg kell újulnia, hiszen valójában ő maga van kisebbségben. Ha jól belegondolunk, a keresztények szent helyei más világvallások tulajdonában vannak. Földrajzilag és jogilag egyaránt. Szóba került a fenyegetettség kérdése. Az előadáshoz hozzászólók többsége az iszlám vallás térhódításának veszélyéről kérdezte a főapátot. Az egyházi vezető egy harminc évvel ezelőtti tapasztalatot osztott meg a hallgatósággal, amikor egy konferencián a világ minden részéből érkezett egyházi előadók az iszlám előretöréséről beszéltek. Már három évtizeddel ezelőtt is lényegi kérdésként tartották számon, így azt konferencia témájává tették. A főapát a párbeszéd fontosságára hívta fel a figyelmet. A dialógusra készen, kulturáltan és jóindulattal kell közelíteni a világ más vallásaihoz.

Az előadás végeztével sajnos csak néhány rövid kérdést van lehetőségünk feltenni.

A kiállásról, a bátorságról kérdezem. Azt válaszolja, csak így lehet.

Az apátság élén

- Emberek előtt csak őszintén szabad beszélni, még akkor is, ha bizonytalan vagyok, ha kétségeim vannak, egyszerűen őszintén és bátran szeretek beszélni, így az üzenet megérkezik az emberekhez. Azt mondja, izgalmas napokon van túl, hiszen eldőlt, ki lesz utódja a rend élén. Véleménye szerint huszonhét év után kell a változás a közösség számára is. Természetesen hiába is kérdezem, hogy a sajtóban megjelent három név közül vajon ki lesz a főapát.

- Napokon belül hivatalosan is kiderül. A főapátot a római Szentszéknek meg kell erősítenie, a pápa aláírásával kell a kinevezésnek megjelennie, és éppen ezért várat magára a válasz. Nagy örömmel hagyom hátra a tisztséget, huszonhét év után a közösségnek is kell a váltás, és én ezt tartom szem előtt. Huszonkilenc éve püspök is vagyok. Bocsánat ezért a szóért, de én annyira kihajtottam magamat, elfáradtam. Egy fáradt ember egy közösséget már nem tud úgy motiválni, mint egy friss.

A szolgálatom kilenc éves terminusokra osztható, amikor a harmadik lejárt, nem indultam a bizalmi szavazáson. Pannonhalmán él a továbbiakban is, tanít, hiszen főiskolai tanár, rendtörténetet oktat, ahogy eddig is. Olvas, foglalkoztatja a közélet, de érdeklődése és szakterülete a történelem.

A kőszegi rendház épületével kapcsolatban pedig meg-erősíti a korábban elhangzottakat: – Miszlivetz tanár úrnak megígértem: az intézet professzorainak szállásaként rendelkezésre bocsájtjuk a felújítandó épületet.