Aki reggelizett, az már ne menjen boncolásra!

Még valamikor az ezredfordulón, valahol Romániában, nem számít ma már, hogy hol, lehetőséget kaptam arra, hogy puszta passzióból megtekintsek egy boncolást. Az alany ugyan a mostani példával ellentétben nem élt, viszont ember volt. Most már bánom, hogy bólintottam azon a fülledt nyári délutánon, azt meg még inkább, hogy elkéstünk, mert minden baj forrását alighanem ez okozta. Ha az ember úgy indul neki a napnak, hogy boncolásra megy, alaposan felkészül rá. Megkérdezi például, hogy el lehet-e diszkréten slisszanni a boncasztal mellől, vagy legalább azt, hogy kihagyja a bundáskenyérből, paradicsomból, kanalas kefírből, egy darab megmaradt fél kockasajtból, valamint másfél bögre Maci kávéból álló reggelijét.

Én azonban nem készülhettem fel, csak arra volt időm, hogy tétován bólintsak arra a kérdésre, hogy van-e kedvem elmenni egy negyedóra múlva kezdődő boncolásra az orvosira. Miután azonban az egyetemtől húsz percre voltunk, elkéstünk. Így történhetett, hogy már eleve kicsit felkavart gyomorral érkeztem meg másodmagammal egy olyan apró előadóba, ahová legfeljebb húszan fértek be. Miután 18-an már a helyükön ültek, a legjobb helyek elkeltek. Egy boncolásnál ezek a helyek egyébként pont ott vannak, ahol egy sima egyetemi előadáson. A terem szélein, leghátul, legközelebb az ajtóhoz. Alig ültünk le az első sor közepére, máris megérkezett egy láthatóan kissé ütődött fickó, maga előtt tolva a boncolás tárgyát. Én ennél a pontnál annak rendje és módja szerint meg is gondoltam magam, de már késő volt, mivel megjelent a professzor is. Csapdába estem. Nem untatnám a részletekkel az olvasót, inkább csak címszavakkal érzékeltetem az elkövetkező egy óra megpróbáltatásait. Először is, a boncolás minden szervet érint, és miután tanulni gyűltünk össze, mindent jól meg is mutattak, különös tekintettel az elváltozásokra. Ha valamilyen előadás az embertől karnyújtásnyira történik, önkéntelenül zavarba jön. Így van ez a színházban, és így van ez a boncteremben is. Nagyon zavarba jöttem én is, főleg amikor eszembe jutott a másfél bögre Maci kávé, a darab sajt, a kanalas kefír, a paradicsom és az a fél tucat olajos bundáskenyér.