Álomhozó, lélegző gyapjútakaró fázós embereknek

A pihentető alvásért

Húsáért és gyapjáért is tenyésztett magyar merinó juh gyapját tölti vászonhuzatba Bognár Helga. Előbb odanyújtja a kártolt (összefésült) gyapjút, szagoljuk meg: a sűrű, puha, finom tapintású anyagnak természetes bárány-illata van. Párnát készít éppen, az asztalon előtte varrógép, csipke és szárított levendula – mind kellenek a könnyű álmot hozó vánkoshoz. – Aki még nem aludt gyapjúpárnán és -paplan alatt, nem tudja, milyen az igazán pihentető alvás – állítja. A férjét és a gyerekeit hozza példaként, akiket sokszor alig lehet felkelteni az ágyból, olyan mélyen és olyan jól alszanak.

Új irány

Négy-öt éve vett új irányt Helgáék élete: akkor kezdett tudatosabbá válni a család-anya, és nem csak az ágyneműit cserélte le. – Korábban mi is műszálas takarókat használtunk, a kislányom, az ötéves Médea állandóan izzadt alattuk, a férjem meg fázott, egyáltalán nem voltam elégedett – meséli. Néhány éve a skanzenben egy vásáron találkozott egy idős esztergomi házaspárral, az első paplant náluk vették Médeának. Aztán beszereztek egy párnát, majd Helga elkezdte apránként lecserélni az egész otthoni garnitúrát. – Azt éreztem, hogy élet és munka van bennük, jó volt tudni, hogy nem egy nagyüzemben, sorozatgyártásban készültek, hanem emberi kéz alkotta őket. Olyan pozitív energiát hordoznak, ami jót tesz a testnek, a léleknek is – sorolja szenvedéllyel a manufaktúrában készült paplanok, párnák jó tulajdonságait. Azóta otthon süti maguknak a kenyeret, és szereti egészséges és természetes élelmiszerekkel, tárgyakkal körbevenni magát, mondván, ezeknek van igazán értékük.

Gyapjúkészítés

Az említett esztergomi házaspárral nem szakadt meg a kapcsolata: kérte, hadd menjen el hozzájuk, hogy megtanulja a gyapjúpaplan készítésének módját, ők pedig nem mondtak nemet, sőt szívesen bevezették a világukba. Megmutatták neki a kártolást, kitanulhatta a gyapjúkészítés fortélyait, látta, hogy milyen anyagot használnak a huzathoz. A gyapjúfeldolgozás kivesző szakma, 70-80 éves nénik, bácsik művelik, tőlük lehet tanulni, ha valaki időt szán rá, mondja Helga. Van lábbal hajtható varrógépe – „az még elvisz mindent” – és hobbivarrógépe is, amivel megvarrja a huzatot és lezárja a végeket.

Levendula a titok

A kisebbik lány, Korinna most hároméves, az ő születése óta hobbija Helgának a párna- és paplankészítés. Legutóbb az édesanyjának ajándékozott a születésnapjára egy nyersvászon huzatú, öntisztuló gyapjúval töltött párnát. Kiderül, mosni nem kell, nem is szabad ezeket az ágyneműket. Jó nedvszívók – az éjszaka kibocsátott hőt a gyapjú átengedi, nedvességmegkötő is – ha reggel kibújunk az ágyból, nem szabad azonnal bevetni azt, hagyni kell hűlni, szellőzni. Ha kitesszük az ablakba, a friss levegőtől feltelítődnek a gyapjúszálak. Helga még egy praktikát említ: levendulát tesz a molyok ellen a gyapjúba, úgy még jobban esik az alvás. Ha a levendula ereje elmegy, elég kicsit kifejteni, kirázogatni az anyagból, nyáron vissza lehet tölteni frissel, és legalább fél évig megint illatozik a párna.

Sokáig használhatók

A takarókra, párnákra pamuthuzat való, a paplanok öt-hét, a párnák két évig is használhatók, ha gondjukat viseljük. Pólyát is mutat, az három napig készült, a textilt beavatta, hogy ki lehessen mosni, ha kell. Méreténél fogva az újszülöttnek alul és felül is jó meleget ad, a szülők pedig kényelmesen meg tudják fogni a babát.

Mindig lehet fejlődni, új dolgokat kitalálni, nem kell leragadni a párnáknál, paplanoknál, a gyermekgondozáshoz is készülhetnek új tárgyak, másféle anyagokból is – ez viszi előre Helgát. Meggyőződése, hogy amit most csinál, annak még az elején tart. Olyan tevékenységet szeretne alaposan megtanulni, ami a jövő számára hasznos, amiből a gyerekei értékrendje gazdagodhat. Szívből dolgozik, munka közben mindig arra gondol, milyen jól fog majd aludni az elkészült párnán a gazdája.