Királyok és legendák a Kemenes vidéken

Királykő

A legendák szerint több királyunk is megfordult a Kemenes vidékén. II. (Vak) Béla a Ság hegyen szeretett volna várat építeni. Amikor alattvalóinál az után érdeklődött, miért nem készült el az erődítmény, amelyet már jó ideje szorgalmazott, többször is körbevezették a terepen. Elmagyarázták neki, hogy a hegy igen nagy, az építkezés pedig emiatt nemcsak költséges, de hosszú ideig is tart. A megvezetett király végül lemondott a várépítésről.

IV. Béla a tatárok elől menekülve jutott el erre a vidékre. Dalmácia felé tartott, és a hagyomány szerint a kíséretével rövid időre megállt a kissomlyói szőlőhegyen. A helyet, ahol a pihenőt tartották, azóta Királykőnek nevezik.

Mátyás legalább kétszer járt ezen a környéken.

A Kenyeri határához tartozó Királykútnál a katonáinak szeretett volna vizet adni, de a helyiek elutasították az álruhás uralkodó kérését, mondván: a víz nagy érték, kell az állatok itatásához.

Egy másik alkalommal ő is a Kis-Somlyót kereste fel. Elődjétől eltérően nem menekült, hanem errefelé vadászgatott. Az egyik közeli kolostort is meglátogatta. Onnan Bernáth házfőnök kísérte fel a hegyre, mutatta meg neki a tájat. Ahol a legszebbnek találták a kilátást, megpihentek, megebédeltek. Nem lehetett ez máshol, mint a Királykőnél. A helyhez tehát két történet, illetve névmagyarázat is kapcsolódik. Amikor 1970 körül a Vas megye földrajzi nevei címen megjelent kötet anyagát gyűjtötték össze, a Királykő nevét borgátaiak és a kissomlyóiak egyaránt megemlítették. A hegyen e két település osztozik, az egyik határpont éppen a szikla közelébe esik. Érdekes, hogy a név eredetére az adatközlők eltérő magyarázatot adtak. A borgátaiak a nevet IV. Béla menekülésével hozták összefüggésbe. Szerintük a Királykő közelében forrás is volt, abból ivott az uralkodó. A kissomlyóiak a Mátyás vadászatához kapcsolódó történetet mondták el.

Menekülés a tatárok elől

A legendák – ha az események olyan módon nem is történhettek meg, ahogyan mesélik – fontos információk hordozói. A tatárok elől való menekülés motívumával például több kemenesaljai történetben találkozhatunk. A régiek szerint a tatárok elől menekülőknek nyújtott menedéket a Ság hegy „Vass Pál likának” nevezett barlangja. Ez az üreg sajnos már nincs meg, a kőbányászat során megsemmisült. Bár az eseményt IV. Béla nevével kapcsolják össze, a legenda kialakulására hatással lehetett egy későbbi tatárvész is: 1683-ban a Bécs felé vonuló törököket tatár segédcsapatok kísérték. Ők dúlták, égették fel a környéket. Tucatnyi kemenesaljai falu (Vérkő, Bekeny, Eny stb.) pusztult el ekkor.

A kemenesi legendakincs létrejöttében szerepe volt a nemzeti romantika ehhez a tájhoz kötődő íróinak, költőinek. Döbrentei Gábor, Kisfaludy Károly – és mások – is hozzájárultak ahhoz, hogy kialakuljon a helyi hősök kultusza. Döbrentei révén így vált Dugovics Titusz Nándorfehérvár mellett Nagysimonyi hősévé is.

Nem „központi felhívásra” ugyan, de ebben az időszakban kezdték számba venni azokat a helyszíneket, amelyekhez a nemzet vagy a helyi közösség szempontjából fontos esemény kapcsolódhattak. Ezek a helyszínek később emlékhellyé váltak. Valószínűleg így vált emlékhellyé a Kis-Somlyó legmagasabb pontja közelében lévő szikla is. A Harangszó című evangélikus újság egyik 1915-ös száma arról számol be, hogy a kissomlyói iskola diákjai március 15-én valláskülönbség nélkül felvonultak a Királykőhöz szavalni.

Térképeket, atlaszokat böngészve azt látjuk, hogy Magyarországon több tucat olyan hely létezik, amelyet Királykőnek neveznek. Népszerű ez az elnevezés a német és szláv nyelvterületen is (Königstein, illetve Kralova skala). Mindenhol olyan helyet jelöl, ahonnan szép a kilátás, ahol jó megpihenni. (Gyakori az is, hogy a jó vízzel szolgáló forrásokat Királykútnak hívják.)

Ha a vasi Királykövet akarjuk felkeresni, célszerű Kissomlyó faluból indulnunk. Az útirányt táblák jelölik.