porcukros lángos

2018.07.21. 20:00

Beleszeretett a vasiakba a Balaton

Volt idő, hogy a vonyarci strandon öt métert nem lehetett úgy menni, hogy ismerősökbe ne botlottunk volna, fél Szombathely ott nyaralt. Vajon ez igaz-e most is? Vasiakat kerestünk a Balaton partján.

Merklin Tímea

Molnár Tamásék Körmendről jöttek, gyakran megfordulnak Vonyarcon

Fotós: Unger Tamás / Vas Népe

– A 60-as, 70-es években alakult át Vonyarcvashegy üdülőfaluvá, akkor vették a szombathelyiek itt a telkeket, nyaralókat, előtte szőlő volt itt, kukorica és mandulás. Ez az én gyerekkorom – meséli Major Lajos községgazda, aki a nyarat gyakorlatilag a strandon tölti.

– Most is ugyanazok az emberek járnak ide, de korábban a gyerekeikkel, most az unokáikkal. A nyaralók legalább 75 százaléka szombathelyieké. A strand vendégei között már nem ilyen magas az arány, ide egész Nyugat-Magyarországról jönnek: Győrből, Sopronból, Zalaegerszegről, Sárvárról, Szombathelyről. A régi strand másfél hektár, a keleti büfésorig tart, amíg csak ez volt, akkor volt tele vasiakkal. A 70-es évektől évtizedenként bővítették, először a 2-es pénztárig, aztán a 3-as pénztárig, jelenleg csaknem hét hektár a strand területe.

– Rengeteg ember van egész nap, rengeteg problémával

– mondja Major Lajos. – Fényképezőgépet, tabletet is szabadon hagynak a nyaralók, amikor bemennek a vízbe, pedig van értékmegőrző az 1-es pénztárnál. Nemcsak tárgyakat veszítenek el – jegygyűrűt, személyes iratokat –, hanem gyereket, férjet, feleséget is. Egy apuka belefeledkezett a horgászokkal való beszélgetésbe a strandon kívül, de a családja utoljára a vízben látta. Mindenki kereste, ő meg néhány óra múlva visszatért, és nem értette, mi ez a nagy izgalom. Az anyukák rendszerint a butiksoron veszítik el az időérzéküket. Olyan is volt, hogy bejöttek a szülők csomagokkal, hűtőtáskákkal, játékokat szállító kis szekérrel, de a gyerek kint maradt. Egy kislányt a strand egyik végében találtunk egyedül, elkalandozott, miközben a szülei a másik végen beszélgettek a büfében, jól szórakoztak, a gyerek nem hiányzott. Az sem egyedi eset, hogy egy gyerek megfogja valakinek a kezét, az anyuka automatikusan visszafog, és csak később látja, hogy az nem az ő gyereke.

Molnár Tamásék Körmendről jöttek, gyakran megfordulnak Vonyarcon
Fotó: Unger Tamás / Vas Népe

A strandon 18 óráig van pénztár, utána szabad a bejárás hajnali három óráig, akkor kezdődik a takarítás: szemétgyűjtés, a part rendezése, gereblyézés, a cigarettacsikkek összeszedése – egyébként van kulturált, árnyékolt dohányzásra kijelölt hely hamutartóval –, a hordalékok begyűjtése, a kis traktorok füvet nyírnak, porszívózzák az apró szemetet, hat ember dolgozik azon, hogy reggel nyolc órára rend és tisztaság legyen. Mindezt Péter Károlytól, Vonyarcvashegy nagyközség polgármesterétől tudjuk meg, minthogy a strand önkormányzati fenntartású. Hétfőtől péntekig annyi a bevétel, mint szombaton és vasárnap, a strandolók főleg hétvégén jönnek, a kéthetes nyaralási turnusok már nem jellemzők.

Sokan dolgoznak a jó strandért

Valamennyi dolgozó önkormányzati alkalmazott, kivéve a mentőügyeletet, a háromfős biztonsági szolgálatot és a vízimentőket. Őket is az önkormányzat bízza meg, de ők vállalkozók. A vízimentők feladata a stégek és a lépcsők takarítása, ők gyűjtik be a haltetemeket is. Mostanában szerencsére ritkán akad, nem jellemző a halpusztulás, mint öt-hat évvel ezelőtt, amikor rengeteg harcsa és busa lebegett élettelenül a vízen. Diákmunkásokat is alkalmaznak, például a pénztáraknál jegykezelőként. Most másodfokú viharjelzés van, de hét ágra süt a nap, kellemes bőrbarnító szél lengedez. Major Dániel strandvezető gondnokkal sétálunk, amint mondja, minden nyáron 150 köbméter homokkal töltik fel a partot, aztán két-háromhetente még 50 köbméter pótlás szükséges, mert kimossák a hullámok, erős a nyugat-keleti irányú áramlat. A sportpályák rendszeresen tele vannak, lehet röplabdázni, kézilabdázni, kosarazni, focizni. A jó minőségű, műanyag borítású pálya versenysportra is alkalmas, itt volt a strandkézilabda döntője. A fitneszparkot az idősebbek is megtalálják, a gyerekek játszótérként használják.

AVUS-os is napozik a parton

11-12 óra körül népesül be a part, Vas megyei családokat keresünk. Megpillantjuk Galambos Gergelyt, a Szombathelyi Aligátor Vízilabda Utánpótlás Sportegyesület oszlopos tagját, a barátnőjével napozik. Odébb a horvátzsidányi Tóth Norbert fekszik egy törölközőn, feleségével, Szalai Andreával és kisfiával, Kevinnel Gyenesdiáson nyaralnak. Szétnézünk a szaporodó árnyékolók között, amott valaki Vas Népét olvas, biztos Vas megyei, és tényleg: Molnár Tamásék Körmendről jöttek, gyakran járnak ide nyaralni. A strand vállalkozói között nincsenek vasiak, a vizisípályások kapuváriak, a csúszdások keszthelyiek, a büfések között vannak egerváriak, tapolcaiak, diósdiak is.

A külföldiek porcukorral kérik a lángost

Kiss Balázzsal beszélgetünk, aki 2007 óta foglalkozik vendéglátással itt a strandon, amint mondja, szűk a szezon, gyenge az idei nyár, mert szeszélyes az időjárás, a vendégeket már egyetlen felhő is hazakergeti, azt hiszik, hogy esni fog. Aki idén kezdte a büfézést, annak nem biztos, hogy visszajön, amit beletett – legalább 2,5 millió forinttal lehet elindulni –, csak közepes a forgalom. Meséli, hogy a külföldiek porcukorral kérik a lángost, a gyerekek mogyorókrémmel. Sokszor magukra borítják a fagyit, ilyenkor ad helyette másikat, „ne sírjon itt az a gyerek”. Amikor elromlott a kávégép, kotyogóval főzött, nagyon szerették a vendégek. Most éppen a vattacukor-készítés betanítása folyik nála, a gyakorlódarabokat szétosztották az itt ebédelő családok között ajándékba.

„ A strand Gabija”

Gyapjas Gábor a régi strandrészen üzemelteti a büféjét 21 éve, ő „a strand Gabija”, mindenki ismeri, kimegy a bejárathoz a vendégért, szépen bemutatkozik. Panaszkodik a változékony időre, hogy nekik is rossz, ha Szombathelyen esik az eső, mert akkor el sem indulnak az emberek a Balatonra. Ahogy mondja, a lángos, a sült hal forgalma visszaesett, a pizza a király, nagy igény van a frissen sültekre, nagyon megy most a csirke, a töltött húsok, népszerűek a saláták, a gírosz, és a csapolt sörök mellett a limonádé. Sok visszatérő vendégük van, köztük egy villámvágta ember, aki mindig itt tartja a második születésnapját, eljön a mentőorvos is, aki öt-hat éve újraélesztette

Utána az asztal tetején táncoltak…

Számos kaland fűződik a strandbüféhez: például az is, hogy eltűnt egy csapat vendég, és Berényből telefonált a szintén vendéglős barátja, hogy ott vannak. Kiderült, hogy matraccal átúsztak a szemközti partra (három kilométer), ott is ittak pár sört, aztán visszajöttek. Olyan is volt labdarúgó-világbajnokság idején, hogy egy szombathelyi és egy holland asztaltársaság fogadást kötött: amelyik veszít, kifog egy hatytyút. A szombathelyieknek kellett hattyúra vadászni, hozták is, bemutatták, aztán visszaengedték a vízbe. Utána az asztal tetején táncoltak…

A Balaton-parti nagy bulik emlékének többsége nem publikus, titokzatos mosolyokba burkolóznak az arcok, elköszönünk a strand világától, azon kívül is van élet. Nem messze, a Vonyarccal teljesen egybeépült Gyenesdiáson Böröczki Mihály szombathelyi költő felesége, Kiss Judit halat süt a családnak a nyaralójuk udvarán a tegnapi fogásból, a keszthelyi libás strand mellett szoktak horgászni. Az év kétharmadát itt töltik, a Balaton „erős aurájában”, „elvarázsolva”, Böröczki Mihály június óta harminc verset írt, a balatoni tanúhegyekhez is. Stílusosan halápi száraz vörösbort iszunk, amit a barátja készít, zöld burok az udvar. A költő azt mondja, itt semmi nem történhet úgy, hogy az ne legyen nagyon jó, és tudjuk meg, hogy nem mi imádjuk ezt az egészet, hanem fordítva van: egyszerűen belénk szeret (és nem ereszt) a Balaton.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!